Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Fügedi Márta: Manga János kutatásai a pászotrművészet terén

A Felföld sokáig élő pásztormuvészetét pedig egy-egy tárgytípus, illetve díszítőtechnika meglétével jellemzi Manga. Ilyenek kutatásai alapján az önberakás változatos alkalmazása, illetve a merítőedények, csanakok rendkívüli mennyisége és formai sokfélesége. Lényegretörő jellemzést ad Manga a pásztortársadalom sajátosságairól is. Vizsgálja belső tagolódásukat, a szigorú hierarchiát. A paraszti társadalomtól való elkülönülésük külső és mentalitásbeli jegyeit, a pásztoröntudat megnyilvánulásait mind sorra veszi, mint alakító tényezőket. Szól a pásztormigráció szerepéről, amelynek például a díszített tárgyak, mondhatnánk díszítési divatok terjesztésében is nem elhanyagolható szerepe volt. Jól szemlélteti ezt a Hevesből egy időre Veszprémbe szerződött Ostoróczki faragópásztor példája, aki a Dunántúlon megtanulta a domborúfaragást, megismerte a botra tekeredő kígyó motívumát, amelyet aztán mondhatnánk meghonosított Palócföldön. Manga János másfél évszázadot áttekintve négy stíluskorszakra osztva vizsgálja a magyar pásztorművészetet, s e korszakolásban az állandóság és a folyamatos változások, külső hatások és belső mozgások együttesét igyekszik elemezni. Az általa megismert, meghatározott és sokoldalú elemzésnek alávetett tárgyak, eszközök számos érdekes kérdésre is felhívták figyelmét. Említi Manga például a börtönök ún. faragóiskoláit, amelyeknek jelentős befolyásoló, kultúrközvetítő szerepe is volt. A19. század első felétől nagy számban börtönt megjárt szegénylegények, betyárok, katonaszökevények élményei, kicserélt ismeretei jelentősen színezték, befolyásolták e korszak faragókultúráját. Manga több évtizeddel ezelőtti felvetéseit azóta az újabb néprajzi kutatások megerősítették és alátámasztották, hiszen a dunántúli pásztorművészetet olyannyira jellemző figurális, jelenetes díszítmények sajátos világának kialakításában a rabmunka, a börtönben elsajátított technikai és képi kompozíciós ismeretek, ellesett ábrázolási sémák, - pl. a biedermeier ízű portrék, olyan vándormotívumok, mint a „vadász temetése", valóban nagy szerepet játszottak. Rávilágít Manga a pásztorművészet alakulását szintén befolyásoló újabb külső tényezőkre, a kereskedelem, idegenforgalom hatására, a szépen faragott tárgyak divatjára a polgári kultúra körében. Mindez új tárgytípusok felértékelődéséhez, a külső elvárásokhoz való egyre feltétlenebb alkalmazkodáshoz vezetett, s már a századfordulótól rányomta bélyegét a pásztorfaragásokra - pl. a sétabotok készítése, cigarettadobozok, egyéb ajándéktárgyak megjelenése. Ezt követte aztán a háziipari szövetkezetek számára való népművészeti árutermelés, a népi iparművészet. A pásztorművészet megnyilvánulásait nemcsak történetiségében vizsgálta behatóan Manga János, hanem eszközcsoportonként, tárgytípusonként is mélyreható elemzéseket végzett. E mondhatnánk - miniatűr tárgymonográfiákban átfogó képet ad a tárgy néprajzi módszerekkel vizsgálható történetéről, kitér a szomszéd és más népek hasonló tárgyainak összevetésére, majd az egyes tárgytípusok megjelenésének, formájának, díszítésének változásait is végig követi. A tárgyak, eszközök vizsgálatánál soha nem hagyja figyelmen kívül ember és eszköz viszonyát, hiszen a pásztorkultúrában a külsőségeknek, az öntudat legkülönbözőbb megnyilvánulásainak is meghatározó szerepe van. Manga János pásztorművészettel kapcsolatos kutatásainak egyik legértékesebb eredménye a betyárábrázolásokhoz, a betyárélet-pásztortársadalom összefüggéseinek vizsgálatához kapcsolódik. 1951-ben az Acta Ethnographicában jelent meg német nyelven e nagyszabású tanulmány. Bár a betyárélettel, az ún. betyárromantikával már korábban is foglalkozott a magyar néprajztudomány (pl. Dömötör Sándor, Gönczi Ferenc stb.), Manga János azonban megkísérelte komplex módon elemezni a betyármotívumot a magyar népi kultúrában. Vizsgálta, hogy milyen társadalmi és gazdasági tényezők alakították ki ezt a sajátos jelenséget, hogyan vált az ural-167-