Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Fügedi Márta: Manga János kutatásai a pászotrművészet terén

kodó osztályok és a hatóság által üldözött, a nép által pedig romantikus hőssé idealizált betyár­ból jelképes embertípus. Megállapítja, hogy a pásztorművészet tárgyain megjelenő és jellem­zőnek tekinthető betyárábrázolás a betyárhagyományok továbbéltetésének, a betyárkultusz ha­gyományozásának sajátos módja. Ilyen értelemben a betyárábrázolások szerepe párhuzamos pl. a betyárdalokkal, és a betyárfolklór különböző megnyilvánulásaival hozható rokonságba. Ezt támasztják alá személyes gyűjtései, melyek során a faragó pásztorok értelmezték és magyaráz­ták a tárgyaikon megjelenített betyárjeleneteket és alakokat. Manga sorra vette ebben a nagyszabású tanulmányban a leghíresebb betyáralakok élettör­ténetét, hőssé válásának, illetve hősként való interpretálásának hátterét, az egyes jelenetekhez, tetteikhez kapcsolódó történeti valóságot és a folklórizálódás változatait. így a pásztorművé­szet emlékein, elsősorban a dunántúli spanyolozott tükrösökön megjelenített betyáralakok és ábrázolásuk részletei is konkrét értelmezést kaphatnak. Természetes módon felvetődik ezek után a betyárábrázolások tipizálásának és egyediségének kérdése is: mennyire egyediek és il­lusztrációk, illetve mennyire tekinthetők előképek, sémák, általános törvényszerűségek megje­lenítésének a magyar pásztorművészet e jellegzetes megnyilvánulásai. A válasz érdekében Manga János részletesen elemzi az ábrázolásokból kiolvasható alkotói törekvéseket, a viselet, a jelenetek és a mondanivaló realitását avagy idealizálását. Foglalkozik Manga azzal a nagyon fontos kérdéskörrel is, hogy a pásztortársadalom és a betyárvilág között milyen belső társadal­mi, lélektani és öntudatbeli azonosulás működhetett, illetve mi motiválta a falusi paraszti tár­sadalom sok vonatkozásban azonos, vagy összemosó megítélését a pásztorokkal és a betyárok­kal szemben. Mennyire segített a 19. század felerősödő nemzeti öntudata és az önállósuló pa­raszti öntudat a betyárhagyományok megőrzésében és továbbéltetésében. A Manga János által felvetett egy-egy probléma elemzését folytatja a későbbiekben többek között Fél Edit-Hofer Tamás: a Parasztok, pásztorok, betyárok с könyvében, valamint Küllős Imola (Betyárok könyve) és Szelestei László, Békés István (stb.). A pásztorművészettel kap­csolatos kutatásainak összegezése a Corvina kiadó népművészeti sorozatában jelent meg az 1960-as évek végén. Ez elsősorban az érdeklődő nagyközönségnek szánt munka, összefoglalá­sában fogalmazta meg Manga János a pásztorművészet alapvető jellemvonásait, helyét a népi kultúrában: „A pásztorművészet lényegében közösségi művészet, stílusát, alapvető technikai, díszítménybeli sajátosságait egységesnek tartjuk, a kifejezőkészség, a mondanivaló, a tartalom tekintetében azonban annyi árnyalata, annyi arculata van, ahány faragó...a technikának, az áb­rázolásnak bizonyos megszokott vonásai az ábrázolás jellegzetes formái és nem utolsósorban az ábrázolás mondanivalója magán viseli létrehozójának egyéniségét." Manga János pásztorművészettel kapcsolatos kutatásainak legfőbb érdeme tehát, hogy a magyar népművészet e sajátos megnyilvánulását - elkerülve a pásztorművészet egyoldalú érté­kelését - összetettségében, romantikus és idealizált aspektus nélkül, óriási ismeretanyagra tá­maszkodva történetiségében igyekezett feltárni. - /68-

Next

/
Oldalképek
Tartalom