Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Tátrai Zsuzsa: Manga János, a szokáskutató

Végezetül meg kell emlékeznünk Manga János postumus munkájáról a Palócföld c. monográfiájáról. Bakó Ferenc a kötet lektora, kiadásra előkészítője többek között így ír az utószóban: ,A múlt század második negyedétől csaknem száz esztendőn át megjelenő palóc néprajzi leírások nagy része az egykori Hont és Nógrád vármegyék területén készült. Manga Jánost a származás, a nevelkedés, majd a munkahely sok- sok szállal ugyancsak ide kötötte, ami a legtermészetesebb indoka annak, hogy érdeklődésének fókuszában mindig ez a terület, de leginkább Nógrád megye állt. Ez indokolja a jelen kötet származási adatainak sajátos összetételét is, amelyben többnyire Nógrád a súlypont, adatainak java a nógrádi palóc nép életét, kultúráját tárgyalja, mutatja be és a máshonnan közölt adatok csak ennek kiegészítését szolgálják az elterjedés vagy a társadalmi fejlődés érzékeltetésére. A palócföld népének kultúrájáról, társadalmáról adott összefoglalás mellett a kötet nagy értéke a fel nem dolgozott sok adat, amit Manga János évtizedeken át személyesen gyűjtött."<

9

> A kötet szól a palóc házról és a nagycsaládról, a gazdálkodás formáiról és változásáról, a viseletről, szőttesekről, népdalokról és táncokról és a legnagyobb terjedelemben a hiedelmekről és szokásokról.<

l0

> A kötetet javarészt Manga János kitűnő fényképfelvételei illusztrálják. A magyar szlovák interetnikus kapcsolatok vizsgálata Manga János egész munkásságát jellemzi, mint ahogy erre már az eddig ismertetett tanulmányainál is utaltunk. Elsősorban a folklórjelenségekben, a néphitben és a népszokásokban megnyilvánuló szlovák-magyar kölcsönhatásokra hívta fel a figyelmet. Pl. a palóc aratószokásokról és aratódalokról írt tanulmányában (1959) felhívja a figyelmet arra, hogy népi kultúrák egymástól sohasem izoláltak, különösen ahol a közös munkára és a szórakozásra számos alkalom volt. A palóc etnikum hosszú sávban Nyitrától Gömörig érintkezik a szlovák lakossággal. A palóc és szlovák karácsonyi hagyományból négy szokáselemet vizsgált: a karácsonyra kizöldülő gally, illetve a karácsonyi pásztorok vesszőhordását; a karácsonyi asztalt és étkezést; a karácsonyi almát; és a karácsonyi első látogató szerepét. Összehasonlítva a magyar és szlovák hagyományt arra a következtetésre jutott, hogy a magyar anyag a szokások eredetibb értelmének a feladását mutatja. Pl. a szlovák karácsonyi étkezés hagyományaiban erős a halottkultusz szerepe, a magyarban sok esetben a rítuson van a hangsúly, a szlovákban azonban a rítus értelmén.'") Tótkomlósi kutatásából lakodalmi és karácsonyi dalokat tett közzé. A morenaról a kiszejárás szlovák változatáról jelent meg tanulmánya a Slovensky národopisben (1956). A tavaszi rítusének kutatását a morenahordást a pilisi, nógrádi, a virágvasárnapi zöldághordást a kesztölci, miskei, pilisszentkereszti, kerepesi adatok alapján az 1975-ös nemzetiségkutató konferencián mondta el.<

l2

> Bekapcsolódott abba a kutatómunkába is, melyet a Néprajzi Múzeum és a pozsonyi Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete már az 1950-es években megkezdett, majd az 1960-as években folytatott. E munka eredményeiről Szokások Tótkomlóson с tanulmányában (1974) számolt be. Ebben helyet kapott a születés, házasság, halál szokásai, éppúgy, mint az esztendő ünnepeihez kapcsolódó szokásanyag. Egy másik magyarországi szlovák község Vanyarc vizsgálatáról Egy magyarországi szlovák falu című tanulmányában* n

> olvashatunk. Ebben a tanulmányban is kiemelten foglalkozik a helyi népszokásokkal. A teljes falumonográfia Manga János postumus munkájaként látott napvilágot, szlovák nyelven.*

14

) A 18. században betelepített szlovák lakosság megtelepedéséről, anyagi és szellemi kultúrájának főbb vonásairól szól a könyv. Szokásos módszerével a 60-as évekig követi nyomon a változásokat a vanyarciak életében. Ugyancsak rá jellemző népzenei érdeklődéssel ad ízelítőt, kottapéldákkal a község népdalkultúrájáról is.<

15

> Végezetül engedjenek meg néhány személyes megjegyzést: Manga János volt a Folklór Osztály vezetője, mikor a Néprajzi Kutató Csoportban a Folklór Osztályra kerültem; amikor pedig nyugdíjas lett, évekig egy szobában dolgoztunk. Úgy -162-