Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Tátrai Zsuzsa: Manga János, a szokáskutató

dákkal gazdagon illusztrálva írja le. Az adatgyűjtést az Ipoly jobb oldalán lévő községekben - a mai Szlovákia területén - az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején a következő községekben végezte: Ipolybalog, Kelenye, Ipolyszécsénke, Palást, Hidvég, Pereszlény, Gyerk, Tompa, Horváti, Felsőszemeréd, Deménd, Ipolyvisk és Ipolyszakállos. Az 1950-es évek elején az Ipoly baloldalán a következő magyar községekben gyűjtött: Ipolytarnóc, Litke, Mihálygerge, Bocsárlapujtő, Őrhalom, Balassagyarmat, Ipolyszög, Ersekvadkert, Patak, Dejtár, Ipolyvece, Drégelypalánk, Hont és Bernecebaráti. A kötet bevezetőjében olvashatjuk: „Az anyaggyűjtés szempontjait, amit a lehetőségeken belül igyekeztünk állandóan szem előtt tartani, a következő kérdések köré csoportosítottuk: a. Hogyan éltek az 1950-es esztendők elején az emberek tudatában az ún. régi, az esztendő ünnepeihez kapcsolódó hiedelmek és szokások? Aktívak voltak-e még, vagy már csak passzívak voltak azok a szokásformák amelyek különböző hiedelmekkel együtt képeztek egységet? Milyen szerepük volt ebben az időben az egyén, a család, a falu közössége életében, gondolkodásában? A babonás-vallásos tudatforma tükröződései voltak-e még, vagy már csak csökevények, mechanizmusok? Megfigyelhetők voltak-e a változásnak, az átmenetnek azon fokozatai, amelyek megszűnéshez majd felejtéshez vezetnek? b. Milyen összefüggések figyelhetők meg az életforma változása és hiedelmekhez, rítusokhoz való viszony tekintetében? Lehet legalább rátapintani a szokások életében azokra a periódusokra, amelyek az emberek életviszonyaiban, gondolkodásában, életszemléletében végbement változások függvényeiként alakultak."<

x

> A kötetben ezekre a kérdésekre keresett választ a szokáshagyomány vizsgálatával. A népszokások kutatásával szoros összefüggésben érdeklődött a vallási néprajz iránt. Ide sorolható a Magyar katolikus népélet képekben (1948) с kötete. Igen jó példa a tételes vallás, a keresztény egyházi rítusok és a népszokások kapcsolatára a kánai menyegző szokásának vizsgálata. János evangéliumának 2. fejezetének 1-13. versében leírt menyegző Jézus csodatételéről szól, amikor a lakodalmas nép számára a vizet borrá változtatta. Az ének változata ismert mulatónótaként a múlatás biblikus igazolására, és ismert mint a vízkereszt második vasárnap estéjén házi ájtatossággal, evéssel-ivással egybekötött megemlékezés a bibliai eseményre. A Kánai menyegző változatai с tanulmányában (1946) a bibliai eseményeket utánzó dramatikus vallási népszokás szövegének, dallamának eredetét, a szokás létrejöttének indítékait, változatait és szlovák, morva párhuzamait vizsgálta. A hasznosi tömegpszichózis с tanulmányában (1962) a csoda, a látomásképzet nyomában járó tömegpszichózis okait és a jelenség magyarázatát kereste. A víznek a hitvilágban betöltött szerepére éppúgy utalt, mint a Mária kultuszra, a búcsújáróhelyek kialakulására, a látomásirodalomra. Leírja a hasznosi Csépé Klára életét, látomásait, a forrás megtalálását, majd a forrás körül kialakuló búcsújárást és folklórját. A tételes vallásban, a hit- és szokásvilágban végbemenő változásokat vizsgálta A hitvilág és hitélet с tanulmányában (1978). A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportja a Nógrád megyei Varsány községben társadalomnéprajzi kutatást folytatott, e munka eredményeként született Manga János tanulmánya az 1973- 1974-ben végzett gyűjtései alapján. -161-