Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Tátrai Zsuzsa: Manga János, a szokáskutató

vizsgálatával foglalkozott, hanem a népi hangszerek kutatásával is. Az azonos témára vonatkozó tanulmányaiból kibontakozik munkamódszere, ahogy kisebb területen végzett népi hangszerkutatásaiból kiindulva*

1

) végezetül nagyszabású monográfiában foglalja össze eredményeit.*

2

) Népzenekutatásaiban sem tudta, de nem is akarta elvonatkoztatni magát az emberektől, a társadalmi környezettől, a változások és interetnikus kapcsolatok vizsgálatától. Erre példa az 1930-ban és az 1961- ben a zoboraljai Zsére községben végzett gyűjtései alapján német nyelven megjelent tanulmánya a lakodalom, és a lakodalom egyes fázisaihoz kapcsolódó dalok változásának vizsgálatáról.*

3

* Új népzene felvételeit az „Élő népdal" с rádiósorozatában, közel 500 adásban hallhatta a nagyközönség. Mindig arra törekedett, hogy a helyi énekesek közül azokat válogassa ki, akik hangjukban, előadásmódjukban a legjobban képviselték az adott műfajt, pl. balladát, szokásdalt, lírai dalokat stb. Igen nagy rádiós múlttal rendelkezett, hiszen már a 30-as években a pozsonyi rádió magyar adásaiban kezdett előadásokat tartani. A hagyatékában található hangszalagok olyan kiválóak, hogy adásra, lemezre készek. Itt kell megemlíteni, hogy amennyire kiválóak hangfelvételei, legalább annyira azok fényképfelvételei. Lényeglátóak, kitűnő minőségűek. Manga János érdeklődésének másik nagy iránya a népművészet, s ezen belül a pásztorművészet volt. E témakörből készült kandidátusi értekezése, valamint számos tanulmánya, könyve.*

4

) A pásztorművészet vizsgálatában is meghatározó a történeti szemlélet, a változások vizsgálata. Egyik tanulmányában*

5

) a pásztorok és betyárok történeti kapcsolatának feltárásával és a betyárélet költészeti megnyilvánulásaira utalva mutatta be a betyárábrázolást a pásztorművészetben. A pásztorművészetről ugyancsak megjelent tudománynépszerűsítő könyve.*

6

) Munkásságának harmadik fő területe a népszokáskutatás volt, mely elsősorban a Nyitra és Zobor vidékére és az Ipoly mentére koncentrálódott. Népszokásgyűjtési módszerébe kitűnő betekintést nyújt a Tájékoztató színjátékszerű népszokásaink gyűjtéséhez с munkája (1953). A saját gyűjtéseivel illusztrált tájékoztató mutatja azt az igényességet, melyhez Manga János mindvégig következetesen ragaszkodott: így például az adatszolgáltatók megválasztásánál nagyon lényegesnek tartotta a különböző korosztályok, társadalmi rétegek kikérdezését; a változások és az új jelenségek megfigyelését; a pontos lejegyzésre való törekvést; a történeti forrásoknak a recens gyűjtéssel való párhuzamos kutatását. Saját gyűjtéseiből válogatott példái felölelik a családi élethez (születés, ifjúkor, házasság, halál), az egyes munkaalkalmakhoz (fonó, tollfosztó stb.) azok befejezéséhez (aratóvégző, szüret stb.) és a naptári év ünnepeihez fűződő szokásokat. „Színjátékszerű szokásaink gyűjtéséről" címmel írott fejezete - leszámítva e korszak szinte kötelező politizáló szövegbetéteit - megszívlelendő, ötletadó, a későbbi feldolgozást is leegyszerűsítő, hasznos útmutató ma is. Doktori disszertációját a nyitrai ünnepi szokásokról írta. E témakörből több tanulmánya is megjelent: A tavaszi ünnepkör hagyományai a Nyitra megyei Menyhén (1941), A téli ünnepkör hagyományai a Nyitra megyei Menyhén ( 1941 ). A kutatott területre jellemző virágvasárnapi leányszokások: a kiszehordás és a villőzés vizsgálataiban különösen jelentős helyet kapott. Ezekben a tanulmányaiban*

7

) a cseh, morva, lengyel és szlovák párhuzamok, történeti adatok és recens gyűjtések segítségével vonja le általánosabb következtetéseit a népszokások változására, alakulására vonatkozóan. A Néprajzi Tanulmányok с sorozatban jelent meg az Ünnepek, szokások az Ipoly mentén с monográfiája, melyben a téli, tavaszi és nyári ünnepek, jeles napok szokáshagyományát pél-160-