Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Tátrai Zsuzsa: Manga János, a szokáskutató

XXI. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1996-1997 NÉPRAJZ ETHNOGRAPHIE Manga János, a szokáskutató Tátrai Zsuzsanna 1977. szeptember 2-án hunyt el Manga János. Hirtelen érte a halál 71 éves korában. A ma Szlovákiához tartozó Pereszlény községben született 1906-ban. Itt végezte elemi tanul­mányait, a középiskolát Ipolyságon és Budapesten. Egyetemi tanulmányokat is Budapesten folytatott. 1942-ben szerzett doktori címet a Nyitra megyei magyarok ünnepi szokásairól írt doktori értekezésével. Kandidátus 1961-ben lett. Dolgozatának címe: ,Д dunántúli pásztor­művészet másfél százada" volt. Az 1930-as években nem tudott Magyarországon elhelyezkedni, ezért visszaköltözött az akkori Csehszlovákiába, ahol tanítói állást vállalt, majd a pozsonyi rádióhoz került. 1936 után Bartók Béla kérésére és irányításával főként a Nyitra vidékén végzett népzenegyűjtéseket. A 40-es években ismét Magyarországra jött, s előbb a Néprajzi Múzeumba (1941-1949), majd saját kérésére 1949-ben Balassagyarmatra helyezték és megbízták az itteni múzeum ve­zetésével. A Palóc Múzeum helyreállítása, gyűjteményének gyarapítása, kiállítások szervezése mellett a palóc falvakban végzett rendszeres gyűjtést, s ezek alapján írta meg tanulmányait. Időközben, 1957-58-ban a budapesti Népművészeti Intézet ( ma Magyar Művelődési, ko­rábban Népművelési Intézet) igazgatója volt, majd ismét a balassagyarmati múzeumban dol­gozott, míg 1960-ban a budapesti Néprajzi Múzeum főigazgatóhelyettese lett. 1963-tól a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjának Folklór Osztá­lyán dolgozott, melynek néhány esztendeig az osztályvezetője is volt. 1973-tól hivatalosan nyugdíjba vonult, de továbbra is rendszeresen gyűjtött, tanulmányo­kat írt, rádióelőadás sorozatot szerkesztett, könyveit rendezte sajtó alá. Halála után még évek­kel is jelentek meg könyvei, cikkei. Az életrajzi áttekintésre azért van szükség, mert magyarázatát adja Manga János érdeklő­désének, kutatási irányainak is. Munkásságát a népzene-, népművészet- és a népszokáskutatás egyaránt számon tartja. Ezt híven tükrözik a jelen konferencia előadásai is. Kitűnő és fáradhatatlan gyűjtő volt. Elsősorban az Ipoly, a Garam mente, a Zoborvidék és Mátyusföld magyarlakta községeiben végzett nagyszabású gyűjtéseket, de pl. az „Elő népdal" с rádiósorozatához szinte az egész országot bejárta magnetofonjával. Munkásságában igen fontos helyet foglalt el a népzenekutatás, s ennek köszönhetjük, hogy szokásleírásaiból sohasem hiányoznak a kottapéldák. Nemcsak népdalok, szokásdalok -159-

Next

/
Oldalképek
Tartalom