Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)
Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - †Dupák Gábor: Az MKP Salgótarjáni Szervezetének irata. Adatok és források Salgótarján 1945–1948 közötti történetéhez
tási előkészületeivel, és a választási visszaélésekkel. Pedig a források erre vonatkozva is tartalmaznak adatokat és információkat. Rusznyák Lajos városi titkár 1947 szeptemberi titkári jelentésében beszámolt a pártszervezet választási előkészületeiről.' 21 ) A párt akkori befolyását, hatalmát és pozícióját ismerve talán túlzónak is minősíthetjük azokat a módszereket, amelyeket az amúgy is biztos választási győzelem érdekében tettek. A választópolgárok meggyőzésére és megnyerésére agitációs csoportokat szerveztek, továbbá 650 személyt állítottak be házi és egyéni agitációra. A várost 24 körzetre osztották fel, azon belül körzeti és utcafelelősöket, valamint háztömbbizalmi hálózatot építettek ki. Érdekes volt a háziagitátorok tevékenységének ellenőrzési rendszere, akik tulajdonképpen házi „választási közvélemény kutatást" végeztek. Ugyanis a meglátogatott polgárokat l-es, 2-es, 3-as jelzésekkel látták el. Az első jelentette az MKP-s szavazatot, a második az SZDP-t, illetve az ingadozókat, a harmadik pedig azon személyeket minősítette, akik nem a kommunista pártra adják voksaikat. A látogatások értékelése során megállapították, hogy „... Pártunknak 74 % biztosítva van." Közvetlenül a választások előtt - a jobb eredmény következtében további fél százalékos javulást prognosztizáltak. A választáson ténylegesen elért 74,86 %-os arány mutatja, hogy reálisan mérték fel potenciális választóikat. A fenti módszereken kívül a meggyőzés eszközeiként 130 röp- és kisgyűlést tartottak. Az iparos és kereskedői, valamint az értelmiségi rétegek megnyerése érdekében külön nagygyűléseket szerveztek, amelyeken központi előadók - többek között Kádár János és Apró Antal - is megjelentek. A kommunista párt - hasonlóan más pártokhoz - a választási győzelem érdekében felhasználta a választási visszaélés két formáját; a választójogosultságból való kizárást és a névjegyzékkivonattal történő szavazást, (kék cédula) Az 1947-es választójogi törvényt felhasználva nagyon sok szavazót fosztottak meg választójogosultságától.< 22 > Nagy súlyt helyeztek az összeíró- és a számláló biztosok és bizottságok kijelölésére. Az MKP - éles vita után - elérte, hogy döntő többséghez jutott a város 12 választási körzetében felállított testületekben.^ E grémiumok pedig a gyakorlatban valósították meg az ún. „nem megbízható egyénekkel" szemben követendő eljárást, miszerint „Felejtsék el a számláló lapot kikézbesíteni, vagy visszakérni, aláírni. Nőket is el kell ütni a szavazattól, akik nem megbízhatók. (...) Az összeíró biztosok felejtsenek ki házakat, hogy reklamáljon az illető..." Azoknak a polgároknak, akik szóvá tették „kifelejtésüket" és fellebbeztek, »... nehézséget kell okozni" - szólt a pártutasítás.< 24 > Arra sajnos nincsenek források, hogy a településen mennyien szavaztak névjegyzékkivonattal, de egy 1947. szeptember 2-i államrendőrségi jelentés szerint, Nógrád-Hont megyében 2637 „kékcédulás" szavazásra került sor, mely az MKP megyei szavazatinak 5,57 %-a volt.< 25) Ma azonban az 1947-es választás adminisztratív adatait tanulmányozzuk, közelebb juthatunk annak megállapításához, hogy milyen eredménnyel járt Salgótarjánban a kommunista párt választási visszaélése. A statisztika szerint a városban összesen 11847 főt vettek fel a választói névjegyzékbe, a kizártak száma pedig 532 (4,3%) személy volt. Ezzel szemben 12397 (109,56%) polgár adta le voksát. Tehát 1082 fővel többen járultak a szavazó fülkék elé, mint ahányan a kizárások után választói joggal rendelkeztek.< 26 > A történeti objektivitás azonban -146-
