Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - †Dupák Gábor: Az MKP Salgótarjáni Szervezetének irata. Adatok és források Salgótarján 1945–1948 közötti történetéhez

megköveteli az utókor kutatójától, hogy a választási csalás feltételezése mellett ne hagyja fi­gyelmen kívül a statisztikai adatfelvétel esetleges pontatlanságát sem. A városi munkásság helyzetét, hangulatát, a gyárakban jelentkező gazdasági-politikai fe­szültségeket, az üzemi alapszervezetek tevékenységét tárja fel az érdeklődő előtt az alapszerve­zeti titkárok értekezleteinek jegyzőkönyveit tartalmazó őrzési egység. A városi titkárság székházában megtartott összejöveteleken a meghívott alapszervezeti ve­zetők beszámoltak az aktuális szervezeti feladatok végrehajtásáról. Az értekezleteken szó esett a legfontosabb választott párttestületek létrehozásáról, az üzemi politikai gyűlések és ünnepségek szervezéséről és lefolyásáról, az ÜB-választások előkészületeiről. Kitértek a szakszervezetek helyzetére és különösen 1947 második felében, a pártfúzió alapszervezeti feladataira. A források arról tanúskodnak, hogy a vezetőségek őszintén és objektíven tárták fel a párt­tagság hangulatát, illetve maguknak az alapszervezeteknek a működési nehézségeit. Az 1946-1948 között megtartott értekezleteken elhangzottak szerint, a munkásság általá­nos elkeseredettségének okai között szerepelt a magas szinten tartott norma, a természetbeni juttatások megszüntetése, a fényűzési adó kérdése. A gazdasági nehézség és a munkajogi problémák a párt ellen hangolták a munkásokat, mely az 1947-es agyonnyert választás után még inkább érezhetővé vált. Ugyanis a választási propaganda és a mindennapi megélhetés kö­zött óriási szakadék tátongott. A fennálló helyzet lényegét ragadta meg a Városháza alapszerve­zeti titkára amikor 1947 novemberében kijelentette: „... Általános jelenség, hogy a bizalom megingott pártunkban, aminek a rossz gazdasági politika az oka. Azt mondtuk, hogy emelni fogjuk az életszínvonalat és most elég szomorú helyzet állott be." (27) Ezért érthető, hogy a munkások különböző indokokkal tartották távol magukat a pártren­dezvényektől. Csalódottan állapította meg a bányai szervezet titkára az 1947 május 28-i érte­kezleten - ahol kifogásolta, hogy május 1-én kevés számú bányászfelvonuló volt-, hogy „A munkássággal már nem lehet bírni, azt mondják, hogy ők már eleget mentek ki az utcára és nem volt semmi eredménye, hanem még ráadásul az ablakokból kinevették őket."( 28) A fentiekből következik, hogy pártszervezetek működése is visszaesett, a szervezeti élet stagnált. A nagy számú alapszervezeteknél nem volt függetlenített titkár, és a napi munkaidő után már elég nehéz és fárasztó lehetett a pártmunka végzése. Ezért elhanyagolták a vezetősé­gi ülések megtartását, nem működött az adminisztráció. A városi pártvezetőség hivatalos leve­leire az alapszervek nem válaszoltak, az üzemi titkárok nem készítettek munkaterveket. Ha pe­dig a város ezt kifogásolta, akkor az érintettek a pártból való kilépéssel fenyegetőztek. A párt felsőbb vezetése a hibák és az elégedetlenség megszüntetését szervezeti módsze­rekkel orvosolta. Leváltották a vezetőket, agitátor csoportokat állítottak fel és kötelezővé tették a titkári beszámolók megtartását. Az 1948-as titkári értekezletek fő témája a pártegyesülés előkészítése volt. Az év elején megkezdődött az alapszervezeti tagok összeírása, amely során - az SZDP elsorvasztás követ­keztében -jelentős mértékben emelkedett a létszám. Az acélgyárban 64, a bányakastélynál 14, a városházánál 15 volt szociáldemokrata lépett át a kommunista pártba.* 29 * -147-

Next

/
Oldalképek
Tartalom