Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - †Dupák Gábor: Az MKP Salgótarjáni Szervezetének irata. Adatok és források Salgótarján 1945–1948 közötti történetéhez

Ezt az állapotot érzékelteti és mutatja be a városi pártszervezet 1945. január 12-én kelt levele, amelyet a magyar kormány elnökének címeztek. <

20> Egyes vélemények szerint Kilczer Béla fogalmazványa, de neve nem szerepel az aláírások között. A dokumentum további érdekességei közé tartozik, hogy jelen ismereteim szerint ez a legkorábbi írásos emlék a városi pártszerv működésének idejéből. Ne feledjük, hogy csak 10 nappal vagyunk túl a párt megalakulásának napjától. A forrást a helytörténeti irodalom még nem közölte, ennek oka pedig az, hogy objektívan és tárgyilagosan mutatja be a város nehézségeit, a lakosság hangulatát és a szovjet csapatok által elkövetett atrocitásokat. A dokumentum szerint a város lakói abban bíztak, hogy a Vörös Hadsereg ittléte a felszabadulást jelenti, de hamar rájöttek, hogy „... ez a pillanat még nagyon messze van. (...) Salgótarján város feljajdul a felszabadítók megszállása alatt, mert napról-napra, mind kevesebb az a kis összekuporgatott érték és élelem, amit átmenteni módunkban áll." Majd 10 pontban foglalták össze a legégetőbb problémákat. A város élelmiszerkészletét az elvonuló német hadsereg csaknem teljesen kiürítette. A lakosság elrejtett tartalékait pedig felélték a szovjet csapatok. Nehezítette a készletek biztosítását, hogy megfelelő közlekedési eszközök hiányában nem volt lehetőség vidékről gabonabeszerzésre sem. Az egyetlen őrlésre alkalmas városi malom a Vörös Hadsereg kezén volt. Ugyancsak súlyos károkat szenvedett a gyáripar, amelynek újbóli megindítására is központi segítségre és műszaki értelmiségre lett volna szükség. Hátráltatta a helyreállítási munkák megkezdését a lakosság passzivitása, ugyanis a munkásság és a lakosság annyira meg van félemlítve, hogy elrejtőzik és nem jön elő, aminek az az oka, hogy [az] orosz vezetőség naponta razziákat tart. Ennek folyamányaképpen (Sic!) nagyon sokan hosszabb időre fogva maradnak, a nagy részük még mindig nem térhetett vissza. így a Vörös Hadsereg részéről igényelt munkaerőt sem tudjuk kellő számban rendelkezésre bocsátani, minek eredménye ezután, hogy erőszakos munkás toborzásokat hajtanak végre, amikor is azok kerülnek összehajtásra, akik ártatlanul ügyes, bajos dolgaikat akarva elintézni jöttek elő és ezek rendszerint betegek, sérültek s munkára alkalmatlanok." A sérelmek felsorolása után kérték és követelték a kormánytól, hogy biztosítsa a lakosság minimális élelmiszer-ellátását, a kiürített városrészek visszaadását, rendészeti és közigazgatási szervek felállítását, valamint egy nagyobb pénzkölcsön folyósítását a termelőmunka megindításának érdekében. Végezetül - a segítség reményében - ígéretet tettek, miszerint „... Mi nem tehertételei leszünk Kormányunknak, hanem teherviselői és erejének egyik forrása. Erre ünnepélyes fogadalmat teszünk, mert tudjuk, hogy immár szabad nemzet, szabad fiai vagyunk." A pártszervezetek belső életére vonatkozó megállapításokon kívül a titkári jelentések tájékoztatást adnak még a tömegszervezetek helyzetéről, a két munkáspárt kapcsolatáról és az 1947. évi nemzetgyűlési választások előkészületeiről. A helytörténet - a kommunista párt szavazataira koncentrálva - többször feldolgozta a koalíciós időszak választásait. Azonban nem foglalkozott a választások hátterével, az MKP válasz-145-