Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Balogh Zoltán: Kaszinók, vendéglők, kocsmák. A társasági élet színterei Saltótarjánban 1900–1945

megálltak. Hajnalban egy jó kisüsti adta meg a hangulatot, délután vagy estefelé pedig egy jó fröccsre volt érdemes beugrani.<

l6) A vendéglők, kocsmák forgalmának fellendítésében jelentős szerepet játszottak a hétvégi sportműsorok, amelyek egyre több embernek nyújtottak szórakozást. Különösen nagy tömegeket vonzott a labdarúgás, ami nem kis mértékben a nemzeti válogatott kitűnő világbajnoki szerepléseinek volt betudható. A salgótarjáni labdarúgás magasabb szintre emelését jelentősen segítette, hogy az első világháború után a XX. század eleje óta fennálló Salgótarjáni Sportegyesület (SSE) mellett új csapat alakult, a Salgótarjáni Torna Club. A bányavállalat támogatásáért cserébe Salgótarjáni Bányatelepi Torna Club (SBTC) 1935-ben érte el legnagyobb sikereit. Ekkor Magyarország amatőr bajnokaként bekerült a Nemzeti Ligába, sőt a magyar vándordíjat, a Corinthián Kupát is elnyerte. A labdarúgó-mérkőzések alkalmával jó forgalmat remélhettek a vendéglősök, kocsmárosok is. Főleg a meccsek után kellett a csaposnak igyekeznie, hogy a sok száraz torok mielőbb hozzájusson söréhez, fröccséhez, megmeneküljön a kiszáradástól. A legnagyobb vendégforgalomra a sportpályák közelében lévő üzletek számíthattak, így pld. a Városi KIOSZK az SBTC sporttelepén, a Losonci utcában vagy a tőle nem messze lévő Polk vendéglő. A SSE sporttelepe körül, amely Magyarország egyik legszebb fekvésű sportpályáját mondhatta magáénak a Dolinkában, a Vadász Vendéglő bonyolította le legnagyobb forgalmat. A jó eredmények, az SBTC és az SSE szereplése a Nemzeti Ligában, a telepi futballcsapatok mérkőzései a Salgó Serleg Csoportban újabb mindennapos beszédtémával gazdagíthatják a férfi emberek kocsmai, vendéglői találkozásait. A helyi lap részletes sporttudósításai már kevésnek bizonyultak, a salgótarjáni polgár információéhségének kielégítésére sportújság jelenik meg a lap mellékleteként. Egy-egy győzelem, mint pld. 1933-ban az Országos Amatőr Bajnokság döntőjében elért 1-0 a Bp. Törekvés ellen, hetekig téma volt a városban a hivataloktól a vendéglőkig. A Nemzeti Ligába való jutás és a Corinthián Kupa elnyerése után pedig a játékosok a város mecenáló vendéglátóipari egységeit látogatták végig a szurkolók társaságában. A Jancsovics, Jóvári, Polk vendéglőben vendégül látták a játékosokat, a népes szurkolósereg fogyasztása pedig jó forgalmat hozott a tulajdonosoknak. Hagyományosan jó kapcsolatuk volt a salgótarjáni cukrászoknak a sporttal. Többek között üzletükben lehetett kapni jegyet a hazai mérkőzésekre. Náluk fizethették be a szurkolók a filléres vonatokra a menetdíjat, ha az idegenbeli találkozókra utaztak. Nem volt véletlen tehát, hogy Duda Lajos cukrászdája, mint a „sportolók találkozó helye" ajánlhatta üzletét vendégei figyelmébe. Nem túlzott a Peész cukrászda tulajdonosa sem, amikor újfajta szolgáltatásra hívta fel a figyelmet: „a sport minden ágában díjtalan felvilágosítást ad." Az 1930-as évek közepén a Peész cukrászda a játékosok és a szurkolók találkozóhelye volt. A játékosok és a szurkolók együtt nézték meg az SBTC-ről készült legújabb sportfilmeket, melyet maga Peész Árpád készített. A cukrászda emellett kávéházi szolgáltatásokat is nyújtott. Márványlapos asztalairól márványteremnek nevezett helyiségében bárki - kötelező fogyasztás nélkül - olvashatta a sportújságot és a többi lapot. Többféle társasjáték között legtöbben a gombfocinak hódoltak. A Peész cukrászdából indult a TOTÓ elődje, a heti tippelés, amely a szurkolók kedvelt szórakozásává lett. Nyereménydíjas góltotót a Jancsik cukrászda tulajdonosa is rendezett, amikor az 1938-ban a Nemzeti Ligában feljutott SSE első mérkőzésén a Hungáriával találkozott. Az 1920-as években egy újabb sport, a sakkjáték kibontakozása figyelhető meg. A század elejétől a teke, a biliárd és a kártya társaságában eleinte csak szórakozásként űzött sakk szorosan kötődött a vendéglőkhöz, kocsmákhoz. Sporttá válása az Acélgyári Olvasóegylet kebelében indult meg. Itt rendezték az első ifjúsági sakkversenyt 1927-ben. Még ugyanebben az évben -116-