Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Balogh Zoltán: Kaszinók, vendéglők, kocsmák. A társasági élet színterei Saltótarjánban 1900–1945

irányítását írta elő. Talán éppen ebből a szerepből való kitörés hívta létre a jótékonykodást, természetesen az alapvető emberbaráti szeretet mellett. így nem véletlen, hogy a tisztviselő feleségeket ott találjuk a jótékony célú és karitatív egyletek (MANSZ, Szt. Erzsébet Nőegylet) programjainak szervezői között, (pl. karácsonyi vásár.) A mulatságokon kívül nekik a kikapcsolódást a baráti viszonyban álló családokkal közösen rendezett jourok, piknikek jelentették. Jelentős változást hozott, a kaszinó használói körének bővülését jelentette a városi kaszinónak az 1920-as évek végén bevezetett újítása. Eszerint előbb minden csütörtökön, később kedden a kaszinótagok hölgy hozzátartozói is bebocsáttatást nyertek a kaszinó összes helyiségeibe, szabadon használhatták annak termeit.

<

Ä) A kaszinói társasági élet fényes ünnepségének számítottak az évente rendezett farsangi jelmezbálok és elmaradhatatlanok voltak az óévbúcsúztató estélyek. A jótékony célú farsangi bálok bevételét legtöbbször a keresztény felekezeti egyházak és iskolák javára fordították. Mindemellett önálló rendezvényeket tartottak, amelyek jövedelme a szegényebb sorsú gyermekek felruházását szolgálta. A farsangi bálok és szilveszteri táncmulatságok általában hangversennyel, de legalábbis zeneesttel, ritkábban a kaszinótagok által előadott műkedvelői előadással voltak összekötve. Egy-egy híresebb vendégművész fellépésén kívül a bányatársulati vagy az acélgyári zenekar komoly zenei hangversenye vezette be a bálokat és többnyire a táncmulatságok alatt is az általuk játszott báli zene hangjaira vagy hivatásos cigányzenészek muzsikájára rophatták a táncot a jelenlévők. Lelkes fogadtatásra találtak egyúttal a közönség körében a zenekedvelő kaszinótagokból verbuválódott vonósnégyesek, kisegyüttesek produkciói is. A tradicionális báli táncrendet (csárdás, valcer, polka, négyes), csak a világháború éveiben Európába behozott észak- és latin-amerikai táncok (tangó, onestep, foxtrott, shimmy) forgatták fel. A korábban a nemzeti táncok tanítását végző tánctanfolyamok is a fiatalság szórakozási igényeinek megfelelő új táncstílusokra helyezték a hangsúlyt. Az új táncokkal együtt, új zenei stílus a dzsessz is meghonosodott Salgótarjánban. Dzsessz-zenekarok alakultak, amelyek közül a városszerte ismert acélgyári Szürke Fiúk voltak a leghíresebbek. A kaszinói bálokon a régi és az új megfért egymással. A bálok közönségeihez illően az 1930-as évek közepétől már ők is zenéltek, felváltva valamelyik híres cigányprímás zenekarával.*

6

) A kaszinói társasági élet szoros, elválaszthatatlan részét alkották a társas vacsorák és a kaszinótagok által közösen rendezett majálisok és piknikek. Az újabb idegen eredetű zsúrok, piknikek mellett azonban továbbra is kiváló evési-ivási alkalmak maradtak a hagyományos disznótoros vacsorák, melyeket az Acélgyári Tiszti Kaszinó házi vonós zenekara, a malacbanda muzsikája fűszerezett, de ők húzták a talpalávalót a nyári estélyeken is. A hurka, kolbász és egyéb finomságok mellé a gyenge gyomrúaknak csuszát kínáltak. A nyári estélyeken is volt csusza, de népszerűbb volt a karmonádli, a sertéskarajból készített húsétel. A kaszinótagok a XX. század elejétől egyre gyakrabban keresték fel a környék történelmi emlékeit vagy éppen 1910. május 22-én a Halley üstökös távcsővel való megtekintésére vonultak ki Salgóbányára. Felejthetetlen élményt nyújtottak a nyárideji közös zsiványpecsenye-sütések egy-egy salgói kirándulás alkalmával. Az efféle gasztronómiai kalandot nem vetették meg a bányai tisztviselők sem. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület salgótarjáni csoportja egy-egy kihelyezett, Salgóbányán vagy a Gyurtyánosban tartott ülésének elválaszthatatlan részét képezte a zsiványpecsenye-sütés, amire aztán igazán csúszott a jó hideg sör. A mulatságok társas vacsorái alkalmával összeállított hidegtálból álló menü, az ún. buffet az 1920-as évekig tartotta magát. Ekkor a tisztviselőket is erősen sújtó infláció és a vele járó drágaság felszámolta a családok efféle estebédeit. Az új pénz és a gazdasági válság enyhülése ismét lehetővé tette a régi hagyomány felújítását, de a társas vacsorákat most már elsősorban szilveszter esténként rendezték. -106-