Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Szénbányászat a Kürtös-patak völgyében

vállalkozóknak. Gazdasági erejére támaszkodva földbirtokos-bányavállalkozóvá, megyebizottsági taggá vált. A Déry-féle Magyar Bányakalauz alapján lehet követni a családi vállalkozás további útját. Ennek alapján 1888-ban még 4 bányamérték volt a család birtokában, mint „ásvány faszénbánya". Az Isten Áldás altárna termelése 15 450 q volt, amit 24 munkás Suhajda János felügyelő irányítása mellett termelt. Ekkor már több munkáslakása, társládája, fogyasztási egylete is volt a vállalatnak. Az orvosi feladatot dr. Braun Bódog látta el." Három év múlva, 189l-re a munkások száma 19-re csökkent." 1892-es adatok ennek ellenére a bánya kisebb fejlesztéséről számolnak be, bár a termelés kis mértékben csökkent: 14 596 q-ra. Vele szemben a bányatelek nagysága 8 bányamértékre emelkedett. Munkásainak száma elérte a 22 főt, írnokot is foglalkoztattak a bányafelügyelő mellett. A szállítópálya hossza elérte a bányában az 500 métert, volt 20 csilléje, egy vízemelő és egy szellőztető berendezése. A telepen négy munkásház is állt." A bányatelek nagysága 1910-ig változatlan maradt, vele szemben a termelés és a munkáslétszám állandó hullámzásban volt. 1896-ban 30 bányamunkással 10 127 q szenet termeltek. A lignitet a statisztikák ekkor a barnaszénhez sorolták. A termelés csökkenésében az okok között fő helyen a telep geológiai adottságai álltak. A bánya tulajdonosa és egyben igazgatója az ifjabb Mescha András volt, aki nevének írásmódját Messára változtatta." A táró szállítópályájának hossza elérte a 800 métert, amit ugyan nem nevezhetünk jelentős növekedésnek, de mégis a széntermelés, illetve a szállítás emelkedésére utal. Szállítóeszközeinek és gépeinek száma 1900-ban sem változott. Sztyena István irányításával csupán 10 753 q szenet termeltek." A századforduló után az események felgyorsultak. 1901-ben a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. a nagykürtösi közbirtokosság képviselőivel érintkezésbe lépett, mert szerette volna a kőszénterületet megszerezni. Bende Sándor birtokos, a Nagykürtösi Borbála Tárnái Kőszénbánya elnöke volt a tárgyaló partnerük. Új szereplő, Acház Adolf személyében jelentkezett Nagykürtösön, aki szintén ajánlatot tett a szénterületre. Acház 1898-tól élt Nagykürtösön, korábban a szomszédos kissztracini barnaszénbánya zárgondnoka volt. Gerő Nándor az SKB Rt. bányamérnöke Lóczy Lajos szakvéleményére támaszkodva átvizsgálta a területet és 1,6 méter vastag lignitet állapított meg. Miután árverésen eladták az Éva bányatelket, 1898-tól Acház 1/3 résznyi tulajdonos lett." Fél évtized elteltével a bánya visszafejlesztéséről értesülünk, annak ellenére, hogy a termelés 20 bányamunkással elérte a 14 964 q-t, értékben a 14 631 koronát. Csillék száma lecsökkent 8 db-ra, vasútvonala a bányában 100, a külszínen 300 méterre. A tulajdonosok között feltűnt Messa András mellett testvére Gyula, és annak felesége is." A táróban az 1,5 m vastag lignitet pillérfejtéssel fejtették. 1881-1910 között összesen 453 000 q szenet adott a bánya. A barnásszínű, rostos szerkezetű és csekély hamutartalmú lignit hőfejlesztő képessége 36003700 kalória között változott. Piaca a környező településeken volt." 2. A Nagykürtösi Borbála Tárnái Kőszénbánya Társulat A Cseresznyák-dűlőben adományozott 2 kettős bányamértékből álló Barbara védnevű bányatelken az első tárót „Salvator Mundi" név alatt nyitották meg 1859-1860 körül. A táró létesítése Mescha K. András nevéhez fűződik. A közbirtokossági tulajdonban lévő bányát miután bérbe vette, 1881-ig üzemeltette, majd 1902-ig a termelés szünetelt." A táróból 1860. január 1-től 1880. december 31-ig 189 000 q szenet termeltek. 1881. január 1-től 1902 végéig üzemszünet volt, majd 1903. január 1-től 1910. december 31-ig további 120 000 q szenet termeltek ki belőle. A bánya összes termelése 309 000 q szén volt. A nagykürtösi bányák 51 év alatt 762 000 q szenet adtak, a széntermelés évi átlaga 14 941 q volt.

59 A szénterület geológiáját áttekintve megállapíthatjuk, hogy a bányaterületen a széntelep hullámos fekvésű, helyenként 2-3 méter vastagságú volt és futóhomok fedte. A kitermelt szén jobban „megérett" lignitnek volt mondható, mint barnaszénnek, bár a statisztikák és dokumentumok inkább ezt a meghatározást használták. Rétegvastagsága elérte az 1,8 métert, térmértéke pedig a 42 magyar holdat. Ennek alapján a bánya szénvagyonát 10 millió bécsi mázsára becsülték, ami kb. 5,6 millió q-nak felel meg. A szenet a gőzgépekhez nem, de közönséges felhasználásra (kovácsműhely, lakás) megfelelő volt, ami miatt a környező településeken szívesen használták. Az 1870-es évek közepén évi eladása elérte a 30 000 bécsi mázsát (16 800 q), ára pedig a bányánál 30 kr., Balassagyarmatra 39