Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)
Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Szénbányászat a Kürtös-patak völgyében
történő fuvarja 10-14 kr. volt. A Babarafeld védnevű bányatelken szerepelt az iratokban a Gedeonstollen (Gedeon-táró) 1861-ben. Munkásairól az első adatunk 1863-ból származik, ekkor egy „hutmann" (felvigyázó) irányítása mellett 12 aknász és 18 alkalmi munkás szerepelt. A „Nagykürtöser Compossessorates" tulajdonában lévő bányatelek 4 bányamérték nagyságú volt (180 465 m ). 1865től szerepelt Mescha K. András meghatalmazottként a bányánál. 1867-től „Bergwerksbezirk direktor" címet használta, amit bányaigazgatónak fordíthatunk. Ekkor az itt dolgozó 7 bányamunkás 8319 q szenet termelt. " A tárónak 1869-ben 340 láb (105 m) hosszú fa szállítópályája volt, a fejtésben 14 munkást foglalkoztattak. Az ismertetett 1870-es bányakapitánysági bányajárás alapján pontos adataink vannak erről a bányáról: a táróban 7 láb (2,2 m) vastag „ásványfaszenet" azaz lignitet tártak fel és fejtettek. A nyári hóanpokban 10, télen 80 munkást foglalkoztattak. Az évi termelés 28 800 mázsa (15 680 q) volt, mivel a nagyobb mennyiségre nem tudtak piacot találni. így főleg Balassagyarmaton volt keletje konyhai tüzelőként a szénnek. A nagyobb termelést a fuvarosok hiánya és a mellékutak járhatatlansága szintén gátolta. ' 1876-ban már 16 munkásról és 356 méter hosszú fa szállítópályáról van tudomásunk. A későbbiekben a széntermelés fokozottan esett vissza és a források szerint csak annyi embert foglalkoztattak, amennyi a jogfenntartás miatt szükséges 10 q szenet kitermelte. A szénbánya társulatnak Mescha K. András halála után 1888-ban 8 bányamérték nagyságú (361 931 m ) bányatelek tulajdona volt. A társulat elnöki tisztét 1910-ig Bende Sándor töltötte be. Munkásaik száma 189l-re egy főre apadt. A századfordulótól 1910-ig a Bányakalauz a bányaterület fokozatos csökkenéséről szól, mert csak 4 bányamértékkel rendelkeztek. A „Borbála Tárnái Kőszénbánya Társulat" bányájában 1860-1910 között 309 000 q szenet termeltek. Míg 1907ben a kitermelt mennyiség 19 270 q, 1910-ben 18 000 q, 1914-ben 10 000 q volt. 69 1910-ben két tisztviselő: Mihalovics Béla elnök és Bende Lajos pénztáros, valamint 20 munkás adta a bánya létszámát. Technikai felszerelését 12 db csille jelentette. Az utolsó értékelhető adatunk 1914-ből származik a társulatról, ekkorra a bányatelek lecsökkent egyre. Tulajdonukban volt még 3 munkáslakóház, egy szertár, földalatt 1000 méter, a felszínen 2000 méter szállítópálya és 20 csille. A két munkás évi termelése 10 000 q szén volt. A nagykürtösi bányatársulat 1910-től Balassagyarmatot, majd 1914-ben Budapestet jelölte meg központjául. Igazgatója ekkor dr. Sebestyén Samu ügyvéd volt. Az első világháború idején itt folyt a terület legjelentékenyebb szénbányászata. A Borbála bányaüzemet ekkor az „Erdőipar Rt." üzemeltette. A nagykürtösi szénbánya vállalkozásoknak, bár azok középszerűek voltak a szénvagyon, a szénminőség és a termelési nagyság tekintetében, akadt volna konkurense. A megyei sajtó adta hírül, hogy 1897-ben a vidéken egy új vállalkozás fog megjelenni. A Kassa-Somodi cég mögött Acház Adolf állt társával. A hír nem bizonyult valódinak, a kutatófúrások után az érdekeltség visszalépett. A közlekedési viszonyok régóta igényelt javítása későn indult meg. A megye É-ÉNY-i mezőgazdaságilag és iparilag hasznosítható területei Balassagyarmattal való vasúti összeköttetésének gondolata 1896 után újult erővel vetődött fel. A tervek szerint a vasútvonal Balassagyarmatról kiindulva Kékkő érintésével haladt volna Zólyomba. 1897-ben Lindheim és Társa kapott előmunkálati engedélyt: Balassagyarmat-Szelestye-Erdőmeg-Zsély-Szklabonya-Kisújfalu-Kiskürtös-Nagykürtös-Kékkő irányra. A vasút ipari jelleggel épült volna s főleg a nagykürtösi szén szállítását tűzte ki célul. Egy üveghuta építésének a gondolata is újból felmerült, sőt a tervek Nagykürtösön egy vasfeldolgozó üzemet is meghonosítottak volna, természetesen hozott nyersvasból. A pénzügyi garanciát nélkülöző terv lekerült a napirendről. A vasútépítés azonban 1904-ben újból feltűnt Balassagyarmat-Kékkői Vasút néven. Engedélyese a romhányi birtokos Laszkáry Gyula volt, aki a „Kürtösvölgyi HÉV" szervezőjeként vált ismertté. A megye ebben a vasútvonalban nem látott annyi biztosítékot, hogy támogatta volna, sőt maga Balassagyarmat is elzárkózott mindenfajta támogatás megadása elől. 1906-ban a besztercebányai kereskedelmi és iparkamara egy 22,2 km-es vasúttervről szerzett tudomást, aminek az előmunkálati engedélyét 1910-ben csak meghosszabbították. Az első világháború kitörése egy időre levette a napirendről a vasutat. Hiába jelölték ki a vasútvonalat, építették meg a töltést, Nagykürtös 1978-ig nem rendelkezett vasúttal. Igaz 1951-ben a szénbánya miatt Kishalomig kiépítették a vasútvonalat, mely Nógrádszakálnál kapcsolódott az 1896-ban kiépített balassagyarmat-losonci vasútvonalhoz. A szénbányászat 1947 után vált csak a területen nagyüzemi jellegűvé „Dolina Bánya" néven.(75) 40
