Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Kovács Anna: „Literator vagy dilettant” Szentmiklóssy Alajos 1793–1849

zetesebb szeszélyes írók, millyenek Shakespeare, Cervantes, Swift, Sterne, a világ örök gyönyörjei maradnak." Honváry szándéka szerint vagy attól eltérően a szeszély fogalmával önmaga számára az eredetien, szabadon alkotó nemzeti romantikus költő ideálképét formálta meg, s magát mint ilyen művészt próbálta igazolni. S ez volt Bajza már említett kritikájának célpontja; szerepkeresése, írói önmeghatározása gúny tárgyává vált; s Honváryból a „csuda-elméjű, teremtő genie" lett. Bajza kritikusként, teoretikusként bírálta meg és dilettánsként értékelte Szentmiklóssyt. Elsöprő, gyilkos kritikát gyakorolt, s joggal kifogásolta, hogy a felvetett kérdésekre kielégítő válasz helyett zavaros fejtegetéseket adott, de hogy kérdésfeltevése jogtalan és helytelen volt, ezt nem állíthatta. Szentmiklóssyt csuda figuraként mutatta be, s véleménye csak erősíti azt a képet, miszerint az irodalom különleges, különc személyisége és eredendően eredeti tehetsége volt." A Mesék című kötete a Bökversekkel szorosan összetartozó, noha 10 év után, 1840-ben jelent meg. Szentmiklóssy utolsó irodalmi próbálkozása - ő maga minden bizonnyal összegzésnek szánta visszhangtalan maradt az évtized gazdag, s már jóval izgalmasabb kérdéseket felvető irodalmi termésében. Költőnk pedig nem kapott figyelmet a sokkal nagyobb és eredetibb tehetségeket felvonultató irodalmárok között. A Mesék kötet felépítését, de főként eszmerendszerént tekintve kétségkívül Honváry alkotása, noha ekkor már nem használta álnevét. Prózai és verses meséket adott közzé, mintegy 190 darabot, a hozzájuk fűzött magyarázatokkal együtt." Az előszóban а Вökvérsekből megismert gondolatokat építi már szinte rögeszmésen tovább, a továbblépés irányát Horvát István munkáiban találva meg. Honváry hazafias örömmel szemlélte a korabeli változásokat, „midőn jelenkorunkban annyi közhasznú intézetet hazafiúi szent adakozásból fölvirágzani szemlélünk". Hasonló elégedettséggel tekintett az irodalom fejlődési irányára is, az „újítványokra, reformokra a szép világban", „a szív- és lélek" létjogosultságára, arra az irányra, melyet „Századunk elején Kisfaludy Sándor szerencsés jóslattal nyitá meg a magyar eredeti költés iskoláját." Egyértelmű itt is Szentmiklóssy elkötelezettsége az eredetien teremtő romantikus költő ideálja mellett. „De te tán semmi műtani szabályt sem akarsz elismerni? - kérdi Szentmiklóssy egyik meséje maSzehtmiklóssy Alajos Mesék című művének gyarázatában - S szabad kényedre hagyod repülni dedikált címlapja pegazusodat. Ám lásd. De vigyázz, hogy a féketlen, délczeg szárnyasió valamikép le ne hányjon magáról a csillagok felé rúgtában." Noha a mesék nagyrésze a klasszicizmus szabályrendszerén belül fogalmazódott, és tematikailag is jelen van bizonyos sablonosság, legjavuk eredeti alkotás, a Szentmiklóssy pályájával ismerkedőnek izgalmas olvasmány. Az általános erkölcsi tanulságokat megfogalmazó mesék mellett nagyszámmal vannak a kötetben a személyes jellegűek, tartalmúak, melyek Szentmiklóssy léthelyzetéről, világlátásáról, érzelmi életéről tanúskodnak, vallanak. Érthető, hogy gyakori témája volt a művészsors, a költő lehetőségei, az értetlen, durva kritikusok elleni támadás, melyre lássunk két jellemző példát: „Uraim, criticus uraimék! nem veszik e észre, milly pusztításokat tesznek a literatura mezején, midőn tinta helyett méreggel írnak." - figyelmeztet a Ragya című mesében; s „oh, miért nem szórhatom 89