Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Kovács Anna: „Literator vagy dilettant” Szentmiklóssy Alajos 1793–1849

szikráimat, miért kell a természet annyi adományának használatlanul odaveszni velem?!" - sóhajtott fel a Kova. A hazafias célzatú mesék közül - mint amilyen például a jólismert költői eszközzel élő Pelikán is - kiemelhető a Herkules című, amely ötletében az üres külsőségekben megnyilvánuló magyarkodás kritikája is megszólal. „S nem kevés valóságos oroszlánnak képezlé magát, midőn annak bőrébe borítkozék. Nem illy nevetséges öncsalódásban ringatják e magukat némelly nagyralátó úrficskáink, kiknek minden szitya hősiségük legújabb divatú attila-, vagy zrinyidolmánykájukban áll?" Honváry mesevilágában a mitológiai lények, a természeti teremtmények mellett ott van a nagy város, Pest is. Az Ámor, Gráciák, Rózsa, Liliom, Csalogány, Üstökös földje nagyon is valóságos földrajzi táj. Ott úszik a Dunán egy Gőzöny (hajó), az Üstökösöket a Gellért hegyről csodálják, s a Duna-Tisza szabályozás kapcsán a szabadságról mond szép példázatot. Honváry ezekkel a mesékkel mintha csak a maga által támasztott korszerűség követelményének próbálna megfelelni. Egyik legeredetibb, legmegragadóbb prózai meséje - Szentmiklóssy világlátásának összefoglalása - a Képegyveleg című. Különös haláltánc jellegű felvonulásban sorakoznak fel Honváry valós és szellemi világának tipikus, s mégis így együttesen különc képei. „Be furcsán, s szeszélyesen vannak itt elszórva a képek" - kezdi meséjét, majd meghökkentő ellentétek egységéből építi fel a végkifejletig. Csókolózó gerlicepár, kergetőző pajkos Satyrok, a halál csontkezében korona, s koldusföveg mellett hevernek, egy vitéz targoncán, melyet két szamár húz, ájtatos búcsújárók s alamizsnakérők, táncterem vigadókkal, Brútusz szobra körültérdelve banditákkal, sárkányt föleresztő gyerkőcök, keleti kalmár, hal- s gyümölcsárusok, egymást tanárkalappal dobáló tudósok, ...stb. végül „Demokrit ölelkezvén Heraklittal, mintegy sírva nevetkezvék az egészen... De nem így sírva nevetnünk kell e a világ játékjelenetein is?" Többrétegű világ ez, a felvilágosodás és klasszicizmus kultúrkincse, a történelmi romantika, a korabeli polgárvilág motívumai együtt, s mindez egy szeszélyes költői látomásban sűrítve. Szentmiklóssy életrajzát ismerve utolsó műveiben különös hangsúlyt nyert a szeszély, a szeszes, a szeszélyes költői állapot. Nézzük néhány jellemző meséjét. A „Pezsgők. Aszszuk." vetélkedéséből, hogy melyikőjüket illeti az elsőség, melyik a kedveltebb, a pezsgők kerültek ki győztesen, „mert felszálló szesszel bírunk mint a korszak maga." A „Nagy Sándor. Diogyén." hordójáról kérdezi: „Tudjátok e A bölcs hordója rejtekében, Szólt kísérőihez: mit vettem észre? - Hiúságofborult szeszélyében." A „Méh. Darázsok". című mesében a legnyíltabban szólt Szentmiklóssy. Egy kis méhecske figyelmezteti a mustba ragadt darazsakat: „igen ártalmas a szeszélyes, akarám mondani, szeszes szőlőlében mértéktelenül dőzsölni?! Ha, ha, ha fognak édesdeden fölkaczagni borászaink... mikint még a józanon maradni kívánó méhecske is egy kissé be vala csípve tőle: különben hogyan ejthetett volna szeszélyt szesz helyébe? ...meseköltő bajtársunk itt a magyar szeszélyt akará kiemelni... Szerző örvend, hogy értelme utoléreték... szeszélyészeinknek több szabad, legalább ők hiszik úgy, mint más közönséges, gyalog írónak." Szeszélyes, szeszélyes költő. Egy új írószerep meghatározása formálódott Szentmiklóssy gondolataiban. „S ki az auctor?" - kérdé a Mesék (még az sem kizárt, hogy valóban a szesz felszabadító hatására alatt írt) zárszavában. Válasza, meghatározása nem tudományosan higgadt, s nem elvi megalapozottságú, elméleti pontosságú, hanem meglehetősen szenvedélyes, zaklatott, talán zavaros is, de mindenképpen érzékletesen kifejező. „Egy philosoph inkább, mint költő, vagyis tulajdonképpen egy sem a kettő közül." Literátor vagy dilettant? - szólt a kérdés. Szentmiklóssy nem volt a hagyományos, klasszikus értelemben vett literátor, az irodalom tudós művelője - egyénisége, érdeklődése, ízlése, íróeszménye számára szűknek bizonyult ez a szerep. De nem is a mai értelemben vett dilettáns. Az új szellemi változásokra érzékenyen reagáló, ígéretesen eredeti tehetség, aki élete fordulói, pályája buktatói, s túlcsorduló egyéni szenvedélye miatt tehe.tsé90