Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)
Tanulmányok - Irodalomtörténet - Kovács Anna: „Literator vagy dilettant” Szentmiklóssy Alajos 1793–1849
Pálnak 3-4 szonettje, Kis Jánosnak, Berzsenyi Dánielnek, Döbrentei Gábornak 1-2 munkája, addig Szentmiklóssytól 25 lírai darab látott itt napvilágot, ezek nagyrésze epigramma volt. Hasonlóan nagy súllyal és arányban voltjelen az 1820-as éveknek azon antológiáiban, kiadványaiban, melyeknek az volt a céljuk, hogy nemzeti irodalmunk eredményeiről a külföld számára képet adjanak. A Magyarische Gedichte című gyűjteményben (1825, Stuttgart-Tübingen) Csokonai 5, Kölcsey 6 versével szemben Szentmiklóssy 12 darabbal szerepelt, A Handbuch der ungerischen Poesie (1828, Pest-Wien) kötetben 29 versét vette föl Toldy Ferenc, és a Poetry of the Magyars (1830, London) antológiában 5 költeményét találjuk, Kölcsey 3, Vörösmarty 2 műve mellett' Kétségkívül, hogy az 1820-as évtized Szentmiklóssy életének, pályájának legsikeresebb időszaka volt, annak ellenére, hogy az alkotás feltételei, személyes körülményei egyre nehezedtek. 1824-ben meghalt atyja, „... s ez nagy változást tett életem rendjében, mert ki elébb mezei gazdaságot soha sem folytattam, s abba magamat nem is elegyítem, azolta mindezekről magam gondoskodni kénytelenítem. Következő esztendőben ismét az anyám hunyt-el, ami tetézte gyászomat, keserűségemet. - Tiszti foglalatosságaim, nemzetségem többrendbeli ügye, állapotjainak elintézései, s csekély mezei gazdaságom szorgalmatos folytatása noha állandó munkásságban tartanak ugyan, de egyszersmind kevés időt engednek, hogy a Múzsáknak áldozhassam. A hazának, nemzetségemnek, s a barátságnak vannak most szentelve minden napjaim." Csak részben szolgál magyarázatul ez a levélrészlet, egyéni körülményei alakulása arra, hogy az elismert költő a következő évtizedekben fokozatosan elhallgatott, visszavonult, végül teljesen kiszorult az irodalmi életből. 1830-ban megjelent egy kis kötete (a már említett Bökversekről van szó), majd ezt követően 1840-ben egy újabb, és utána egészen haláláig semmit nem olvashattak tőle. Erdőtarcsán magányosan, elszigetelten teltek költőnk mindennapjai, Pest szellemi értelemben igen távolinak tűnt. Az írói levelezés sem töltötte be ugyanazt a funkciót, mint előtte, a levelek nem pótolták a személyes találkozásokat, s ami fő, egy szélesebb közönség, az egész nemzet szolgálatát felvállaló új irodalmi törekvések számára a literátorok művelt tudós társasága elavult keretté, szűk közönséggé vált. Szentmiklóssy próbált kapcsolatba maradni az egyre inkább Pestre koncentrálódó, és intézményesülő irodalmi élettel, s ez úgy 1830-ig többé-kevésbé sikerült is neki. Erdőtarcsáról is jó érzékkel ismerte föl az irodalmi élet alapvető változását, az irodalmi folyamatok újdonságát, új írók jelentkezésének, új mozzanatok, folyóiratok megjelenésének lehetőségét. Örömének adott hangot, amikor 1827-ben kézhez kapta Szemere Pál ajándékát, az Élet és Literatúrai, melyet szerkesztője - Kölcsey közreműködésével - a romantika szolgálatába állított. Élményéről sietve tudósította klasszicista mesterét, Kazinczyt: „Az Élet és Lit. új czímje alatt gyanítatá velem tartalmi minéműségének is változtatását. Nem csalatkozám várakozásomban. S ha az előbbeni kötetekben némelly nagyobb becsű darabok díszlenek is, de ez újabbakban vidámabb szín, populárisabb tón, s több oldalúság mutatkozik; amazok nagyobbreszint csak a Literátorok kis körének valának szentelve; ezek minden rendű olvasót érdekelvén, a kisebb, s nagyobb publicumot. ha szabad így szóllanom, szerencsésen egyesítik, s ez az oka, hogy nagyobb keletjök is vagyon." Hasonló éleslátással fogalmazott egy Vörösmartynak szánt levélben is, 1829-ben „...igyekezzünk előmozdítani a köz jót, köz virágzatot. Költőink Augustusává, a mint látszik a Haza lett. Ennek felette örvendek. Költésünk arany kora közelget. A szomorú Aurórát gyönyörű s víg napfény váltandja fel." Ezt az eredetileg Vörösmartynak szánt levelét Bajza József juttatta el Toldy Ferencnek, azzal a kísérettel, „Hogy Szy részeg volt, mikor ezt írta, az bizonyos." Bajza rosszindulatú, ám a tényeknek bizonyára megfelelő megjegyzése sem kérdőjelezi meg Szentmiklóssy megállapításának igazságát, helyességét. Szentmiklóssy életéről - az 1820-as évek derekától - kevés adat áll rendelkezésre. Az ismert, hogy 1826 végén - nem tisztázott okok miatt - lemondott hivataláról, és Pestre szándékozott költözni. Pestnek - a szellemi és művészeti élet centrumának - egész életében nagy vonzereje volt. Még halála előtt egy évvel, 1848-ban is a költözés gondolata foglalkoztatta, két eladó házat is megszemlélt, de a költözés nem valósult meg. A házvásárlási tervéről feleségét értesítette, Erdőtarcsai Fejér Antóniát, akit 1832. szeptember 23-án vett nőül, s házasságukból két gyermek született. 22 83
