Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Kovács Anna: „Literator vagy dilettant” Szentmiklóssy Alajos 1793–1849

Életének utolsó időszakáról Toldy Ferenc tudott a legtöbbet, annak ellenére, hogy levelezésük 1828 után megszakadt. Toldy becsülte Szentmiklóssy munkáit, halála után tervezte összegyűjtött műveinek kiadását, s a „Magyar költők élete" című összefoglalójában a Szentmiklóssyét így végezte be: „Magányában, elfeledve élt férfiúi füstbe ment életcélok miatti elbúsultában, egy magas míveltségével éles ellentétben álló boldogtalan szenvedélyben elsüllyedve, 1849. április 6-án két heti súlyos betegség után, ideglázból, fényesen kezdett pályáját életével együtt bezárta." Erdőtarcsa: Kubinyi Márton kúriája és a Szentmiklóssy kastély Szerényi vagy Honváry - eszmerajz A sikeres indulást követően, miután bizonyos rangot, tekintélyt vívott ki (kapott meg), természetesnek kell tartani, hogy mint igazi tudós literátor hallatni kívánta a hangját teoretikusként is, hivatottnak (s talán kényszerítettnek is) érezte magát, hogy az irodalmi élet kérdéseihez hozzászóljon. Ilyen irányú munkásságának legfőbb, s egyetlen fóruma a Tudományos Gyűjtemény volt. Jelen esetben nem az irodalmi tanulmányok, a kritikák részletes ismertetése a célunk, s nem is a korabeli irodalmi viták elemzése, értékelése, hanem Szentmiklóssy Alajost a teoretikus szerepében bemutatni. Első ilyen jelentkezése egyébként meglepő módon izgalmasnak, sokat ígérőnek tűnik, és tanulságosnak látszik. 1817-ben a Tudományos Gyűjteményben Vitkovics Mihály verseiről írt bírálatát közölték. Ebben Szentmiklóssy tulajdonképpen szembefordult széphalmi mesterével (1817!), amikor Vitkovics klasszicista meséiben az eredeti nemzeti szépirodalmiságot, a másolás helyett a teremtést, a „szívből folyt költészetet, és a mostani század néhány vonásainak szerencsés rajzolatját" dicséri meg. Vitkovics műveiben az eredetiséget értékeli: „...végre nemes nemzetünknél is közönségessé kezd válni azon buzgó kívánság, hogy tudós pályára fellépő hazafiak ne csak idegen, külföldiektől kölcsönzött fény, hanem eredeti, önmagokból kitündöklő sugárok által is igyekezzenek közöttünk terjeszteni a közfelvilágosodást." Ezzel szemben a Lessing mesék Kazinczy féle fordítását „külső, nem pedig belső becsekre nézve mondhatván honniaknak" Szentmiklóssy első elméleti jelentkezésében eltáS4