Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Társasági élet a salgótarjáni vendéglőkben

Nagy József, a Pannónia tulajdonosa. A vendéglő kitűnő konyháját, kiváló magyar bor- és sörkülönlegességeit, valamint közkedvelt villásreggeli ételeit ajánlja olcsó és polgári árakon. A jó szórakozáshoz állandó cigányzene szól. Az új zene és táncok kedvelőinek a „Gray Boys" zenekar szolgáltatott zenét vasárnap és csütörtökön. A város egyik leghíresebb, legkedveltebb vendéglőjét Jóvári Mihály alakította 1936-ban ki a Kassai soron, a volt Praznovszky kocsmából. Jóvári neve, aki korábban az ipartestület bérlője volt, már akkor is kiváló konyhájáról és nagyszerű kiszolgálásáról volt közismert. A vendéglő zóna- és kispörköltje, amit általában délelőtt 10 óra körül fogyasztottak a piacozók, amikor a forgalom egy része már lement, szinte legendává és beszédtémává vált a vendégek között. Délben gulyásleves, túrós tészta és mindehhez frissen csapolt Dreher sör várta a jó magyar házikonyhát kedvelőket. A söntés egész nap látogatott volt már kora reggeltől. Este pedig megteltek a fehér abrosszal megterített asztalok, ahol a törzsvendégek foglaltak helyet. A mulatáshoz szükséges zenét az iparos és kereskedői látogatói körhöz illően cigányzenekar húzta. Szokás volt a törzsvendégek körében a vasárnapi mise utáni beterés egy pikoló sörre. Hogy jobban csússzon a sör általában ringlit fogyasztottak sóskiflivel, így nem ritkán több pikolót is sikeredett felhörpinteni. 1933-ban a pénzügyőrség közelében nyílt meg Barthos Tamás nyugalmazott honvédtiszthelyettes vendéglője a Kassai soron. A később Székely Pihenő nevet felvevő vendéglő jó konyhájáról volt híres, jellegzetes erdélyi ételeket kínáltak, pl. székely fatányérost. Délelőtt a környéken levő hivatalok dolgozói tértek be egy kolbászra, tormás virslire és egy korsó sörre vagy egy jó fröccsre. Kerthelyiségében magyar nótaesteket rendezett, hogy a hagyományos cigányzenekar kísérlete mellett elhangzó dalokat népszerűsítse. A Fő utca és a Menház utca sarkán álló Jancsovics vendéglőt már csak fekvése miatt sem nagyon lehetett elkerülni. A Fő téri állomás közelében fekvő közismert vendéglő „minden igényt kielégítő, olcsó meleg és hideg étkezést" ígért, „figyelmes, polgárias házi kiszolgálással". A vendégei előtt Salgótarján város és közismert vendéglője jó hírnevét a jövőre is megőrizni és gyarapítani szándékozó Jancsovics valódi fajborokkal és frissen csapolt sörrel csábítgatta a közönséget. Kiváló konyhája és kitűnő cigány zenekara tette az acélgyári fiatalok közeli kedvenc szórakozóhelyévé. Elsőrangú ajánlólevelet és biztos látogatói kört jelentett ezenkívül Jancsovics Károly számára, hogy 18 éven át dolgozott géplakatosként az Acélgyárban és az Olvasóegylet dalkörének tenorista tagja volt. Tehát a telt ház általában biztosított volt, jelesebb ünnepek előtt pedig célszerű volt asztalt foglalni a vendéglőben szórakozni vágyónak. A Jancsovics vendéglőn kívül az acélgyári fiatalokat egy másik, távolabbi, igen kedvelt helyükön, a Badacsony szálloda vendéglőjében is gyakran látni lehetett. A Nagyállomás közelében levő vendéglőt munka után előszeretettel keresték fel, hogy egy jót borozgassanak vagy a fizetés napján egy kicsit kirúgjanak a hámból. A vendéglő legfőbb vonzerejét a várostól való távolsága, a szabadabb, a kisvárosi közösség gátjaitól mentes mulatozás, szórakozás nyújtotta. Mint ahogy az sem lehetett véletlen, hogy az iparos és kereskedő-ifjak találkáikat éppen itt intézték. Egyébként pedig a vendéglő elsősorban a vásárok idején népesült be, a vásározók oda- és visszafelé is megálltak. Hajnalban egy jó kisüsti adta meg a hangulatot, délután vagy estefelé pedig egy jó fröccsre volt érdemes beugrani. Amint már említettük, a turizmus mellett a sport képviselte az új tömegszórakozási formák legnépszerűbb ágát. A sportolás és a sportversenyek iránti tömeges igény új sportlétesítmények létesítéséhez vezetett. A háborút követő 5 évben a sportpályák, uszodák, tornatermek stb. száma megkétszereződött, az 1940-es évekre pedig megközelítette a nyolcezret. Sportegyesületek sora keletkezett, a versenysportolók száma elérte a 20 ezret. A sportversenyek nézőközönsége egyre nőtt, a hétvégi sportműsorok több százezres tömegeknek nyújtottak szórakozást. Különösen nagy tömegeket vonzott a labdarúgás, ami nem kis mértékben a nemzeti válogatott kitűnő világbajnoki szerepléseinek volt betudható. A Salgótarjáni Sport Egyesület (SSE) személyében már komoly hagyományokkal rendelkező salgótarjáni labdarúgás 1920-ban újabb csapattal gyarapodott, megalakult a Salgótarjáni Bányatelepi Torna Club (SBTC). A két klub az 1922/23 évi nevezéssel vágott neki a bajnoki küzdelmeknek az északi kerület Mátravidéki Csoportjában, majd Észak-Magyarország futballbajnokságában folytatták. 69