Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Társasági élet a salgótarjáni vendéglőkben

városokban sürgette az idegenforgalmi irodák vagy bizottság alakulását. Kijelölte munkakörüket, amely szerint „a helyszínén és a város közvetlen környékén a belföldi vándorforgalom és általában az idegenforgalom szempontjaira figyelemre méltó intézmények, műemlékek, gyógy- és fürdőtelepek, természeti szépségű telepek szakszerű felsorolása, ismertetése, megóvása, a polgárság figyelmének az idegenforgalmi szempontokra s ezek nemzeti és gazdasági jelentőségére való irányítása' ' lett a feladatuk. 1929-ben alakult meg szintén az Országos Magyar Weekend Egyesület, hogy a hazai hétvégi üdülés és nyaralás ügyét kézbe vegye. Az 1935-ben létrehozott Magyar Városok Országos Szövetsége már alapszabályszerű feladatának tekintette az idegenforgalom fejlesztését. A vidéki városok idegenforgalmának központi tanácsadó és útbaigazító szerveként kívánt működni, amely a hazai és a nemzetközi idegenforgalom közötti összekötő szerepet is ellátja. A vármegyék, városok és községek idegenforgalmi működésének felügyeletét az Országos Magyar Idegenforgalmi hivatal látta el. Salgótarján idegenforgalma a település rendezett tanácsú várossá alakulása után vett nagyobb lendületet. A fejlődés fontos tényezőjévé lépett elő - az országos ösztönző hatásokhoz hasonlóan - a turisztika tömegessé válása, a sportolók körének kiszélesedése, valamint a sportversenyek megtekintése mint hétvégi programot nyújtó szórakozás elterjedése. A turisztikai élet szervezeti kereteit a Magyar Kárpát Egyesület (MKE) Salgótarjáni Osztályának 1923-ban történt megalakulása teremtette meg. Legfőbbképpen a MKE Salgótarjáni Osztálya által szervezett programok táplálták a város idegenforgalmát, de elvitathatatlan érdemeket mondhat magának ebben a Magyar Turista Szövetség is„ amely többször tartotta vándorgyűléseit Salgó vára alatt. Itt emlékezett meg az MTSZ fennállásának 60. évfordulójáról, 1933-ban. Itt rendezte 1935-ben az évi vándorgyűlését, amelynek csúcspontja a Salgó-Menedékház avatása volt. Megszületett tehát a MKE Salgótarjáni Osztálya által szorgalmazott ötlet. Salgó vára alatt megépült egy megfelelő jól felszerelt turista menedékház, „amely a mindenképpen alkalmas kör - esetleg csillagtúrák kiindulópontjául szolgálhat és így Salgótarján elismerten szép vidékét - a budapesti és vidéki turisták révén is - belevonhatja hazánk idegenforgalmi vérkeringésébe". A Menedékház avatása és a korábbi rendezvényekre is tekintélyes számú vendég érkezett. 1934ben 800 külföldi és mintegy 5000 belföldi fordult meg a városban. Három filléres gyors érkezett 4200 utassal, és négy társas busz. Jó propagandája volt az idegenforgalom fejlesztésének a Magyar Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Országos Szövetségének kongresszusa, amelyet 1937ben Salgótarjánban rendeztek. A kongresszusra az ország bármely részéből augusztus 30. és szeptember 6. között féláru vasúti kedvezménnyel utazhatott a közönség. A salgótarjáni szakcsoport nagy sikereként könyvelhető el: a pályázó 54 város, közül Salgótarjánra esett a választás. Salgótarján kiválasztásában feltehetően szerepe lehetett akkori határvárosi mivoltának. Megerősíteni látszik feltevésünket, hogy 1929-ben és 1932-ben Kőszegen, 1938-ban pedig már a megnagyobbodott országrész területén, Kassán tartották a kongresszust. A kongresszus egyben a salgótarjáni vendéglátóipar megmérettetésére is alkalmasnak bizonyult. Az első vizsgán megbukott a város, szállodái az érkezett 250 vendégből legjobb esetben is maximum százat tudtak elhelyezni, a többiek magánházaknál szálltak meg. Nem remekeltek berendezéseiket tekintve sem a salgótarjáni szállodák. A város legelitebb szállodájának tartott Pannoniában még gőzfűtés volt, de sem folyóvíz, sem WC nem állt a vendégek rendelkezésére. Szénkályhával fűtötték a Badacsonyt, ahol legalább folyóvíz és WC volt. Legjobb technikai ellátottsággal az új alapítású szállodák, a Nemzeti és a Bristol büszkélkedhettek. Ezekben központi fűtés mellett folyóvíz, WC egyaránt volt. Az országos kongresszus résztvevői, mivel hogy szakmabeliek voltak, bizonyára nem mulasztották el felkeresni Salgótarján egyéb vendéglátóit sem, a programban szervezetteken kívül. Az ismerkedési vacsora Keszler Mátyás Nemzeti szállodájában zajlott. Másnap a szövetségi kongresszus után az ipartestületben volt a díszebéd. Harmadnap pedig a városi Liget vendéglőben ebédeltek a résztvevők. Mit tapasztalhattak a résztvevők? A Fő utcán alig 1-2 nappal a kongresszus előtt nyitotta meg vendéglőjét Bodó Lajos, a salgótarjáni szakcsoport elnöke, aki eddig az üveggyári kaszinót vezette. A Fő utca 80. sz. alatt, a főtéri állomással szemben található vendéglőben elsőrendű hideg és meleg ételeket, kitűnő fajborokat kínáltak a betérő vendégnek. A zenét cigányzenekar szolgáltatta. A Liget vendéglőt 1934-ben vette át 68