Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Társasági élet a salgótarjáni vendéglőkben

lásával később Kovács István vitte tovább a sörözőt, amely feltehetően azonos a salgótarjáni polgárok körében Horváth-kertként ismert üzlettel. A lakosság szórakozási lehetőségei között a táncmulatságon kívül elterjedt és kedvelt forma volt a tánccal egybekötött műkedvelő előadás. E rendezvények hagyományosan a jelesebb naptári ünnepekhez kötődtek (farsang, húsvét, pünkösd, karácsony, szilveszter). A műkedvelői tevékenység vizsgálatához az előadások meghívó plakátjai állnak rendelkezésünkre 1922-1928-ig. A plakátok a salgótarjáni Turul és A Munka nyomdákban készültek a legkülönbözőbb színváltozatokban: sárga, kék, zöld, rózsaszín, lila, sőt a Tátra vendéglő lemezbáljára invitáló meghívó színjátszós. Általában A/3-as méretűek, a legnagyobb a Római Kath. Olvasókörben rendezett álarcos jelmezestély meghívója. E plakátok igen fontos dokumentumai Salgótarján hely- és művelődéstörténetének. Általuk bepillanthatunk a fiatalság várossá válás utáni társasági életébe, megismerkedhetünk az ifjú város kaszinókból kiszorult lakosságának szórakozási szokásaival, lehetőségeivel. Megtudhatjuk, mely vendéglők és intézmények bocsátották rendelkezésre helyiségeiket a műkedvelő csoportok felllépésére, a táncestek megtartására. Az előadások műsora alapján képet alkothatunk a műkedvelői csoportok által játszott legkedveltebb műfajokról. A leggyakrabban jótékony célú fellépések tiszta jövedelmének felhasználására is tartalmaznak információt. Némely esetben a vendéglősök kihasználták az előadások plakátjai által nyújtott reklámlehetőséget, feltűntették italáraikat és új típusú játékaik bemutatásával csalogatták a vendégeket. Mely alkalmakra esett a legtöbb előadás és táncest? Az előadások és táncestek időpontjául leggyakrabban a farsangi ünnepkör egy vasárnapját jelölték ki, de húsvéti, pünkösdi, szüreti bálokat is rendeztek, a szilveszterest pedig szintén elmaradhatatlan alkalom volt. A plakátok igen fontos dokumentumai egy salgótarjáni műkedvelő csoport, a Forgáchi Műkedvelő Gárda tevékenységének. A Forgáchi Műkedvelő Gárda a Salgótarjáni Bányatelepi Torna Club (SBTC) Forgáchi Osztályának Műkedvelő Gárdája néven 1920-ban alakult meg. 1925 végén vették fel a Közkedvelt Színpad nevet, és választották a színpad helyéül Omilyák Károly Liget utcai vendéglőjét. Ezt megelőzően igen gyakran léptek fel a Városi Vigadóban és a palackgyári kantin helyiségeiben. Előadásaik között a legkedveltebbek a népszínművek és a kabaréelőadások voltak. A népszínművek közül is falusi vígjátékokat mutattak be leggyakrabban, de felléptek operettel is és előadtak drámát és vígjátékokat is. Egy darabot több alkalommal több helyen játszottak el, így pl. kiközvetítették a kultúrát az Etes bányatelepi olvasókörbe, a Róna bányatelepi kaszinóba, a Pálfalva bányatelepi kaszinóba, a kisterenyei bányatelepi kaszinóba, ahol kabaréjeleneteket adtak elő. A belépőkből származó tiszta jövedelmet az 1924-es olimpiai athletikai versenyre kiküldendő magyar résztvevők költségeire fordították. A bányai körből a Baglyasaljai Casinó sem maradhatott ki, itt Csite Károly A bíró leányai с falusi vígjátékát mutatták be. Az előadásokat hajnalig tartó tánc követte, cigányzeneszó mellett. Városi Vigadó alapítását már az 1910-es években tervezték, hogy a Polgári Kör, az ipartestület és egy később kialakítandó kaszinó társasági összejöveteleinek otthont tudjanak nyújtani. Kávéház, étterem, cukrászda és kocsmahelyiség biztosította volna a közönség ellátását. E tervekből azonban nem sok minden valósult meg. A Városi Vigadót - feltételezésünk szerint - a Zöld Koszorú vendéglőből alakították ki talán a háború előtt. A forradalmak alatt már minden esetre szerepet játszott, szakszervezeti ülések zajlottak itt a KMP megalakulása idején. A Városi Vigadóban a Forgáchi Műkedvelő Gárda népszínművekkel, drámával és kabaréelőadásokkal szerepelt. A Városi Vigadóban lezajlott legnagyobb esemény azonban minden bizonnyal a Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Gazdasági Szövetségének Dalárdája 1929. június 23-án tartott zászlószentelési ünnepélye volt. Zászlóanyának Sztranyavszky belügyi államtitkár feleségét, Sztranyavszky Sándornét kérték fel. Az ünnepély alatt a salgótarjáni bányazenekar és a megjelent dalárdák szórakoztatták a közönséget. Az ilyenkor elmaradhatatlan díszebéd a Salgótarjáni Palackgyár kaszinójának kerthelyiségében került megrendezésre. (Sajnos a menűlap nem maradt fenn.) Délután 3 órától pedig táncmulatság kezdődött. 65