Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Társasági élet a salgótarjáni vendéglőkben

1925-1928 között épült fel az Újtelep, a „hivatalnokok városa" a Tarján patak régi medrének betöltésével nyert területen. Új emeletes közhivatalok és kertes családi villák épültek. Minden bizonnyal a hivatalnokok ellátása céljával nyitotta meg Külvásártéri vendéglőjét a Liget utcában Omilyák Károly. Az asztalosmesterből vendéglőssé lett Omilyák vendéglője rövid idő alatt a közönség legkedveltebb szórakozó és mulatóhelyévé vált. Az Omilyák vendéglő hírnevét a Forgáchi Műkedvelő Gárdából alakult Közkedvelt Színpad szereplői alapozták meg, akik itt találták meg a műkedvelői előadásaikhoz legalkalmasabb helyiséget. Az 1925. november 15-ei előadásra és táncestélyre szóló meghívó adja a közönség tudomására, „hogy az Omilyák Károly vendéglő műkedvelő helyiségét „Közkedvelt Színpad" elnevezéssel adjuk át a közönségnek". Hogy valóban a város legnépszerűbb és közkedvelt színtere volt az Omilyák vendéglő, bizonyítja a műsorok és rendezőik sokfélesége is. Fellépett itt többek között a Salgótarjáni Iparos Ifjúság Műkedvelő Gárdája, akik egyszer egy falusi énekes vígjátékot, másszor Csiky Gergely A nagymama с vígjátékát adták elő. Alkalmasnak találta a vendéglőt a salgótarjáni elemi és polgári iskola is, hogy tanulói részvételével műsoros estet rendezzen. A harangalap javára rendezett est a kor és az iskola szellemének megfelelően irredenta szavalatokkal, énekekkel, magyar táncokkal idézték fel a Trianon által elszakított magyar területek kultúráját. Megfelelt a vendéglő a salgótarjáni önkéntes tűzoltó testületnek is a testület segélyalapja javára rendezett táncmulatság céljaira. Nem talált kifogásoló okot a Salgótarjáni Keresztény Szocialista Vasas Dalkör Műkedvelő Gárdája sem, hogy ne ott tartsa zártkörű táncestélyét és műkedvelő előadását. Az Omilyák vendéglő egyben táncterem is volt, így nem volt véletlen, hogy ebben tánctanfolyamot is tartottak, amelyen a legöregebb csárdástól a legújabb dzsáváig minden táncot oktattak. A háború alatt és után Amerikából betört és nálunk is divatba jött táncok pl. a tangó lépéseinek elsajátítása hozzá tartozott a fiatalok akkori általános polgári műveltségéhez. A sport színeinek képviseletében a Salgó Football Club rendezett szilveszterestélyt a vendéglőben 1927-ben. A vendéglő kerthelyiségében sportolásra nyílott lehetőség, pingpongasztalok mellett trenírozhatta a vendég reflexeit. Az elméleti sport kedvelői a sakktáblákra függesztve szemeiket kortyolhattak bele az Omilyák által kínált kitűnő verpeléti faj borokba. A gondtalanabb szórakozást keresők függő teke, tivoli, lóverseny, malom játékokkal üthették agyon az időt. A kerthelyiség árnya és állandóan friss csapolásúnak és jegesnek ígért söre adott enyhet a tikkasztó hőség elől betérőknek. A vendéglő ízletes harapnivalói pedig az italutánpótlást gerjesztették. Élénk társasági és műkedvelői élet zajlott már a háború előtt is az üveggyári kantinban, ahol elsősorban a Salgótarjáni Palackgyári Munkások Társas Egylete tartotta mulatságait, színjátszó társulata megalakulása után előadásait. Salgótarján várossá válásának évében indult újra az üveggyár, de 1924-től ismét szüneteltetni kellett a termelést. A palackgyár 1923-ban kantinját Bodó Lajos volt budapesti vendéglősnek adta bérbe. Bodó 1918 végén nyitott vendéglőt Budapest VIII. kerületében, de 1922 elején már Salgótarjánban tartózkodott, ahol a bányakaszinóban dolgozott pincérként, majd a kaszinó söntését vezette. Budapestet - unokaöccse, Németh Károly szerint, aki nála volt tanonc a palackgyári kantinban - azért kellett elhagynia, mert üzletcserékbe bonyolódott „adta az egyiket, vette a másikat, addig cserélgette, míg egészen tönkrement". A cserélgetésről Salgótarjánban sem mondott le. 1937-ben Czirbesz István Fő utcai vendéglőjével cserélte fel az üveggyári kantint. A palackgyári kantin 1926-ban, a gyár újraindításának évében érdemelte ki a város egyik legnépszerűbb szórakozó- és mulatóhelye címet. A kantin népszerűségének növekedésében elvitathatatlan érdem illette a Közkedvelt Színpadot, akik az év minden jelesebb ünnepnapján felléptek itt. A húsvét /asárnapján tartott locsolóbál pedig egyben a Közkedvelt Színpad elődje, a Forgáchi Műkedvelő járda 6 éves fennállásának ünnepe is volt. Természetesen a látogatottság növekedése minden bizonnyal kapcsolatba hozható volt a kantin jó helyiségadottságaival, kiváló tánctermével, nem utolsó sorban pedig azzal, hogy minden vasárnap éjjel 2-ig tartott a tánc. A kantin vonzerejét csak fokozta, hogy frissen csapolt sörét poharanként 3500, korsónként 6000 koronáért mérték. 66