Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: Arcképvázlat a naplóíróról

igazán az óriási változást. Hej! pedig de sok mulasztás történt itt a múltban a köz rovására, Istenem, milyen helyes, csinos városka lehetne ma Salgótarján, ha céltudatosan irányították volna fejlődését az arra hivatottak s nem gáncsolták volna el a legszebb ideákat, a helybeli korifeusok. Sajnos azonban (kihúzva: majdnem minden szép és jó gondolatot) a legtöbbször a szűklátó önzés és a kapzsiság érvényesült. Egy közmondás szerint a halottakról vagy jót kell mondani, vagy semmit. Nos, hát én nem mondok semmit. Salgótarjánnak, mint falunak, évszázadokra visszamenő múltja van, de ipari és közgazdasági jelentősége csak a határában lévő gazdag kőszénréteg felfedezésével kezdődött a 60-as években. Ezzel egyidőben épült a Budapest-Salgótarján-i, akkor még csak lóvontatásra berendezkedett vasút is, mely a Budapest-Bécs, Budapest-Szolnok-i vasútvonal után a harmadik volt az országban. Ezt a vasutat a Szent István társulat építette, mely részvénytársaság egyben a kőszénbánya tulajdonosa is volt. A vasút a Budapest-Józsefváros-i állomásnál kezdődött s Salgótarjánban, a Józsefi-rakodónál végződött. Innen van Budapesten a Salgótarjáni-ucca és Salgótarjánban a „József"-tárna, illetve a Józsefi-rakodó elnevezés. Közvetlen a szén feltárása után építették a vasgyárat (csak később lett acélgyár). Ennek a két hatalmas vállalatnak a létesítése alapozta meg Salgótarján jövőjét, mert a község népessége a munkástelepítés és bevándorlás folytán hirtelen megszaporodott, aminek természetes következményeként az építkezés is rohamosan megindult. Aránylag rövid idő alatt épültek fel a két iparvállalat hatalmas gépházai, hivatali, tisztviselői és munkásházai. A munkások nagyon jól kerestek s a pénzbőség folytán (kihúzva: rendkívül élénk lett a forgalom) az ipari és mezőgazdasági cikkek sokkal magasabb áron keltek el, mint a szomszédos városokban, minélfogva a vásárok és hetivásárok ugrásszerűen élénkültek s nemcsak megyénkből, hanem a szomszédos Heves és Gömör megyékből is nagy tömegekben hordták ide az élelmi- és az ipari cikkeket. Az élelmiszerek szállításában különösen az egri és a szécsényi kofák, valamint a hugyagi termelők, az ipari cikkekben pedig a losonci, pásztói és a szécsényi iparosok voltak erősen képviselve. Ezeknek az iparosoknak tetemes költséget okozott az ide-oda utazás, mégis csak hosszas megfontolás után kezdtek itt megtelepedni, mégpedig azért, mert a nagy lakásínség mellett rendelkezésre álló helyiségek méregdrágák voltak. Építkezni pedig nem igen mertek, mert az az ostoba felfogás uralkodott a köztudatban, hogy Salgótarján csak pár évig fog létezni, mert a szén hamar kifogy a föld alól s akkor újra szegény falu lesz. Sőt a korlátoltabbak még azt is mondták, hogy a bányaüregek majd beomlanak és az egész Tarján el fog süllyedni. A kereskedők aránylag hamarabb ismerték fel a helyzetet s a rendelkezésre álló - legtöbbször a főuccai régi házak előtt lévő - üres területet megszerezvén, azokra építkeztek. Az első kereskedők: Seidner, Singer, Okolicsányi, Grossberger, Polacsek, Weiszenbacher, Böhm, Weinberger, majd később Deutschberger, Schleicher, Fischer, Friedmann, Mandl, Bóth. Majernik, Kiss, Korey, Tóth stb. Az első iparosok: Kovács Simon, Korsós, Szalay, Huszár, Fridler, Bencsik, Szloboda, Wilcsek, Vitális, Ádám, Kosztelnik, Schwarz, Wavrovics, Fiklócki, Pekelniczky, Jancsik, Holub, Benkó, Zsuffa, Horváth, Kurcsinka, Pusztay, Hricsovszky stb. voltak. Ezek mind olyan nevek, melyeknek viselői annakidején számottevő polgárok voltak. Ma már alig emlékszik rájuk valaki, csak néhány maradt itt belőlük hírmondónak. A közintézmények, illetve a közhivatalok közül, a városháza volt az első, melyet Zemlinszky akkori bányaigazgató, a takarékpénztári elnök és községi képviselő kezdeményezésére és vezetése mellett 1878-ban építettek. A régi temető uccai részén helyezték el a városházát, míg a temető hegyoldali része a főjegyző részére kertté lett átalakítva (kihúzva: A főjegyző ugyanis a községháza épületében természetben kapott lakást.) Főjegyző akkor néhai Papp János (kihúzva: majd később) az ő halála után pedig Pósa István, majd ennek eltávozása után Koós Mihály volt, aki ezen tisztséget ma is viseli (kihúzva: A nagyközség első bírái Papp János főjegyzővel) Ezekkel egyidőben Kovács József, ennek halála után Barella Henrik, ennek halála után Hricsovszky András, Tóth Gyula, Hricsovszky András, Tóth Gyula, végül ismét Hricsovszky András (kihúzva: voltak a nagyközs.... látták el) viselték a bírói tisztséget." A füleki járás főszolgabírója néhai Plachy József 1878-ban tette át székhelyét Fülekről Salgótarjánba s első hivatalos helyisége a Széna-téren, a mai Krajcsovics féle házban volt. Később a Salgó57