Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: Arcképvázlat a naplóíróról

XX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1995 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Arcképvázlat a naplóíróról Cs. Sebestyén Kálmán Hogy mit jelentett Salgótarján életében a szén kiaknázása, a nagyvállalatok megtelepedése, számtalan írás bemutatta, elemezte. Közülük jónéhany a változást érzékeltetendő, egy-egy szempontot kiragadva, a korábbi állapotokat is felvázolta. Már kevesebb azok száma, akik a szemtanú bizonyosságával igyekeztek keresztmetszetet adni a múlt századi Salgótarjánról. S elvétve találunk csak olyan visszaemlékezést, amelyben a kortárs személyes élményei alapján a változás-fejlődés folyamatát tárja fel. Közéjük tartozik e napló szerzője, aki az aktív résztvevő szemszögéből ábrázolja a községből várossá válás kínjait. A századforduló körül az itt élők szemében nem elsősorban a „magyar Manchester"-ként élt a község, hanem szerintük „leginkább hasonlít Velcnczéhez, mely a lagunás tengerbe épült. Salgótarján is, csakhogy - sártengerbe". A hírlapíró ehhez még hozzáfűzi: „Igen erős fantáziájú embernek kellene lennie annak, aki elhinné, vagy másokkal el tudná hitetni, hogy Salgó-Tarján szép rendes és tiszta nagyközség. Mert az egészből csak egy igaz, tudniillik az, hogy Salgótarján nagyközség, de a többi nem igaz." Ezen az állapoton akart változtatni az 1885-ben megalakult Salgótarjáni Polgári Kör. Aktivitása a település növekedésével egyenes arányban nőtt. A századfordulón kapcsolódott be tevékenységébe Tóth Gyula. Eredetileg nem salgótarjáni volt, hanem Karancsságon született 1869. április 23-án. A négy gimnázium elvégzése után visszatért Salgótarjánba és fűszerüzletet nyitott. 1905-ben a képviselőtestület tagjává választották a II. kerületben. Ez a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. acélgyár-telepét jelentette. Az ott adózó 569 választó 6 éves ciklusra még Csák Ödönnek és Liptay B. Jenőnek adott mandátumot. Ekkor már a község politikai életének ismert személyisége Tóth Gyula. 1947-ben írt levelében így foglalja össze szerepét: „Régebben, mint a 48-as függetlenségi párt helybeli elnöke s az általános titkos választói jogért vívott harc vezetője, majd az un. nemzeti ellenállás itteni irányítója működtem."" A túlzás - ami az utóbbi kijelentést illeti - ellenére vitathatatlan, hogy jelentős szerepe volt 1905-ben. Ő üdvözölte január 20-án a Losoncra utazó Kossuth Ferencet a salgótarjáni függetlenségiek nevében és csatlakozott is kíséretéhez. S az is vitathatatlan, hogy az országos politikai élet viharainak helyi lecsapódásaként a község irányításába szerepet játszók is két táborra szakadtak. Egyik csoport a befolyásos, szabadelvű Szilárdy Ödön körül csoportosult, míg a másik az inkább függetlenségi nézeteket valló Polgári Körbe tömörült. Ez az ellentét Tóth Gyula későbbi személyes sorsára is kihatott. Az országos politikai csatározások csendesülésével Salgótarjánban a hangsúly újra a község fejlesztése körüli vitákra helyeződött. A Polgári Körön belül - mely 1906-ban megújította alapszabályát és tevékenységi körét konkrétabban is meghatározta - tervek fogalmazódtak meg, melyek természetesen kiváltották az ellenérdekeltek támadását. Az egyesület hivatalos közlönye, a Salgótarján és Vidéke ezzel kapcsolatban vezércikkben tisztázta álláspontját: „Útbaigazításul azoknak kik vagy rossz információ, vagy az ellenünk szőtt intrika folytán a Polgári Kör működése és intenciója felől hamis véleményen vannak, programmunkat egyetlen szóval kifejezni: Polgári összetartás!... Összetoborozni a polgárokat, hogy saját jól felfogott érdekükben megmozdítsanak minden követ, ami a község gazdasági és kulturális fejlődésének útjában áll és hogy elhárítva az akadályokat bevezessen bennünket abba az állapotba, mely községünket nagyon is kérdőjeles jövője felől némiképpen is megnyugtathatja a szkeptikus lelkeket... Megállapított tervszerűség és a fokozatos fejlődés, a jól beállított egymásután és több eféle célszerűség szemelőtt tartása irányít bennünket ebben az akcióban. Célunk se az, hogy községünk azonnal város legyen. Csupán a talajt akarjuk előkészíteni erre."" Utat talált ez a községi képviselőtestülethez is, olyannyira, hogy 1908-ban bizottságot alakítottak a 49