Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Ócsai Balogh Péter

ezektől a kezektől adatott. Ugyanis Tekintetességed ezen nép nagy része számára szentségével, tudásával, erkölcseivel és példájával ragyog, amikor nekem a legfelső polgári adminisztrációt a király nevében átadja, és engem új kötelékekkel köt meg, hogy amennyire a világi hatalom jogos intézkedése által csak lehet, az én törvényes tekintélyem közbenjárásával állíttassák akadály a bűnök útjába mindenütt és mindenkinél, és boldogság emelkedjék ki a közélet tisztaságából/becsületességéből. Engem, aki 10 teljes évig voltam Tekintetességed kollégája az igazságszolgáltatás legfelsőbb fórumán, Tekintetességed a hálának és barátságnak sokféle tanúságával halmozott el, s merészségben odáig jutottam, hogy azt merem hinni: Tekintetességed hűséges szolgájának és hálával teli tisztelőjének fáradozását nem szívesség nélkül követi majd, s mivel a jó néhány év alatt engem alaposan megismert, nem habozik majd ígéretével mellettem kiállni. Egyébként is Tekintetességed, bár elfoglalt, mégsem vonakodott a legfelsőbb parancsra és az én bizodalmamra az emberi érzés iránti kötelességével felserkenni, mely kötelesség méltó híres és igen régi nemzetségéhez, méltó egy püspökhöz a béke és megbecsülés iránti szeretet gyakorló és tanácsoló Krisztus, Isten rendje szerint, aki azonban nem vonakodik a gaztettet elemészteni - ezért alázatos hálámat fejezem ki, és ezt az őszinte hálaérzést keblemben, míg élek, a jótéteményre emlékezve meg fogom őrizni, és ezt a nemes vármegyét, melyhez hozzáláncoltak, Tekintetességed gráciájába és jóakaratába ajánlom. Tisztelt Karok! Megtörténik a tiszségeket kérelmezőkkel, hogy az elmúlt idő számadásait megvonják azok előtt, akiknél a hivatalokat viselni kívánják. A mértéktartás úgy kívánja, hogy mondjak valamit ma itt életem számadásáról ezen igen hasonló életpályám előtt, melyre most lépek rá. Teszem ezt nem is a kérkedés/magamutogatás miatt, hanem, hogy nyíltan megvalljam szívem vágyait a nemes karok iránti tiszteletemmel és az ezentúl elfoglalandó vármegye üdvözlésével. Tizenegy évig álltam nemes Torontál vármegye élén főispáni hatalommal, amely vármegye egyedül áll termékenységével, népének nagyszerűségével, nagy távolságaival, annyira, hogy kevés vármegye ennyire kedvező adottságú, s amely számomra a legértékesebb karokat és a legnagyobb dicsérettel illethető igen méltó hivatalnoki kart mondhatta magáénak, s mind a karok, mind a magisztrátus irányomban szeretettel, és amit a törvények megkívánnak: engedelmességgel tüntette ki magát. Egy új telepítésű vármegyének álltam az élén, amely a kimondhatatlanul szörnyű mohácsi vész körüli időkben Losonczy és a Forgáchok leverésével Temesvárral együtt esett török igába, és amely csak huszonnégy évvel ezelőtt, a nagy Mária Terézia kegyességéből került vissza a koronához és a hazához, és máris kitűnik erényeivel és ragyog érdemeivel, melyeket az ősi atyai armálisokban ismint a sajátjaikat említik. Kisszámú nemességgel bíró vármegyét találtam ott, és most kétszeres számmal ragyogóként hagyom ott, mindkét rendbeli nemes férfiakban gyarapodván növekedett meg a nemesség száma, akiknek részint visszajuttatott, részint vásárolt terjedelmes birtokai újabb bizonyítékul szolgálnak őfelsége kegyességére és a törvényes igazságosságra/jogrendre. Békés megyét hagyok ott, egyetértésben, rendezettségben, amely a legfőbb hivatal általam való viselésének idején őszintén kedvelt engem, mégpedig úgy, hogy kölcsönös megbecsülést, a szükséges bizodalmat semmilyen panasz soha meg nem ingatta és nem zavarta meg. Torontál vármegye iránti szándékaimat/törekvéseimet, az iránta érzett viszonzott szeretetemet, úgy akarom, ismerje meg a jelenkor, és ha érdekében áll, az eljövendő korszak is, nemkülönben szóban forgó áthelyezésemnek legfőbb okát is. Midőn ugyanis már a harmincharmadik évet töltöttem a közszolgálatban, a betegségtől meggyengült erőim kezdték akadályozni kbizonyos években a felügyeletet, több esztendőben pedig az ismételt lemenetelt, én, hogy a törvény és a hivatal kötelékében maradjak a jótetteket nyilvánosság előtti tanúsítandó, és minél gyakrabban meghálálandó, arra az elhatározásra jutottam, hogy ugyanazon az életpályán lépek tovább. Ezért a változtatásért azonban őfelsége kegyéért kellett esedekelnem és kérnem, nem minden haszon nélkül, ezen vármegye szomszédságából a szükséges felmentést. Kérésemet az én Uram kegyessége jóindulatúan fogadta, s ez, úgy hiszem, legnagyobb kitüntetésem. - S bár azokat hagyom el, akik között, ha a körülmények engedték volna, míg élek, örömmel maradni nem haboztam volna, mégsem hiszem, hogy megsérteném a Torontál vármegye iránti megmaradó kötelezettségemet, ha megvallom, hogy ezen vármegye irányításának elnyerésére lépek fel, azzal a felemelő érzéssel, amit egy férfiban szülőhelye egyedülő lángoló szeretettel szít fel egy sze27