Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)
Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Ócsai Balogh Péter
Mellékletek I. Tekintetes Balogh Péter beszéde x Kegyelmes Királyi Megbízott Gróf úr! Nemes és Tisztelt Zsinat! Felragyogott végre az Isteni Gondviselés nyilvánvaló akaratából az a szerencsés nap, a várva várt időpont, amelyen mi, a fenséges római császár II. Lipót ereditarius király és a mi igen kegyes urunk beleegyezésével a keresztyén egyház ősi jogszokásából a zsinat megtartására összejöttünk, hogy az ágostai hitvallású evangélikus egyházat érintő ügyekről az állami törvény gondoskodása alatt a szükséges határozatokat meghozhassuk, és mindazoknak a közös döntése alapján, akik itt - a saját nevükben vagy azok nevében, akik küldték őket - összejöttek, a jövendő sikeresség alapjait lerakhassuk, amelyek egykor majd a vallás megerősítését és felékesítését illetően a leggazdagabb gyümölcsöket fogják teremni az egész ország közös hasznára. Ha az elmúlt időknek, melyeket atyáink az egyébként igen jó és kegyes uralkodók alatt - annyi kétség; félelem és veszélyek közepette - átéltek, szomorú emlékezetét felidézzük, ha azon könnyeknek okait - (mivel félelem nélkül alig lehet meg az ember), melyeket mi magunk nyugtalanságunkban elég sűrűn ontottunk, amíg egyházunk könnyekre indító sorsa miatt sóhajtoztunk - ezen ügyekre emlékezve alaposabban megvizsgáljuk, meg fogjuk látni: a szerencsétlenségek legfőbb része onnan eredt, hogy az egyház közös hangjának/véleményének elfojtásával nekünk a legkevésbé sem volt szabad gyülekezni, panaszt tenni, tanácskozni és ügyeinket intézni. Ha a múltbeli státuszunk az elszenvedők számára kemény, az eljövendő korszak számára félelmetes is volt, bárki könnyen megértheti majd: jelenbeli státuszunkról - miután mind az uralkodó (principis) méltányosságából, mind a polgárok jóakaratából helyreálltak azok a dolgok, melyeket a jog és egyenlőség/méltányosság (jus et aequum) megkövetelt - ezt mondhatjuk: az elkövetkezőkben a sikeresség várományosa, a jelenben mindent biztonságosan mutat fel s a legteljesebb joggal igen sikeresnek/szerencsésnek (felicissimum) mondható. Ez a sikeresség/szerencse annál is örömtelibb kell, hogy legyen, mivel semmi sincs, ami a polgárok törvényes jogait csorbítaná, s e sikerességnek a legnagyobb része a haza egészének közös jóléte irányába hat/közjava felé irányul. Továbbá egész Magyarországot szerencsének lehet mondani, mivel e földnek az a bölcs uralkodó jutott, aki tudja: a jogok s az ő előrelátása/bölcsessége - melyet népeinek áldozott - ezen élet múlandóságával elenyésznek, s mivel egy jobb kor eljövendő jogai, az Isten kifürkészhetetlen titka és döntése által kinyilatkoztatván (aperta) a könyörületes Teremtő végtelen jóságától függenek, az igazságnak csak morzsáját megragadni próbáló halandót nem illeti meg a hasonló törekvéssel megáldott, de más úton haladó ember lelkiismerete (consisentiam helyesen: conscientiam) feletti hatalom/parancsuralom. Egy ország minden polgára tagja az ország uralkodója családjának, amint a család az alávetettség egyenlő kötelékével van megkötözve, úgy joggal követelheti viszonzásként a család is az atyai szeretetet és az uralkodótól polgársága jogainak (egyenlő) felosztásában megnyilvánuló méltányos szeretetét. Szerencsés úgymond a mi hazánk vagy ezzel a névvel lehet illetni, mivel uralkodója nagy és halhatatlan bátyja nyomdokain járva nevének örökké megmaradó dicsőségével egész Európa előtt kinyilvánította - királyi méltányosságát egyértelmű nyilvánvalóvá téve és annak bizonyságát adva -, hogy ő a jogot örök igazságokként tekinti, s azon van, hogy fenséges utódait is töltsék el ezek az elvek, hogy a bölcs és keresztényi elrendelésű leszármax Ócsai Balogh Péter beszéde, amelyet a zsinat nyitónapján latin nyelven mondott, Közli: Szeberényi Andor. Az 1791-ki pesti ev. ág. hitvallású zsinat történelme. Pest, 1869. 31I-315,'p. Ford.: Gyulai Éva. 23
