Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Ócsai Balogh Péter

zottakat (fructus): a legfenségesebb Ferenc főherceg trónörökös (coronae principis) és Lipót nádor főhercegek, országunk ezen áldott páros csillagja, személyében, minden jóravaló ember ujjongva és boldogan tisztelje, mint olyanokat, akik a legtöbb dologban követik a királyi erényeket. Tisztelt Zsinat! Midőn vallásunk ügyei abban a helyzetben vannak, melyet röviden igyekeztem lefesteni, nyilvánvaló, mit kell tennünk és mit kell elhagynunk, hogy az oly szerencsésen megkezdett dolgok sikerüljenek és az engedmények hasznunkra forduljanak. Jóllehet az engedmények mindenki számára megnyílnak/hozzáférhetőek, mégis, mivel a jogok/kedvezések (bona) soha fölöslegesen nem kéretnek, a legjobb király iránti bizalmam/hűségem, a haza iránti kegyességem, a vallás iránti érzületem és polgártársaim iránti szeretetem arra kötelez engem, hogy - mint aki parancsotokból a boldog emlékezetű néhai báró Zay Ferenc generális inspector halála óta mindezidáig a hivatalt teljesítettem/betöltöttem, s csak a minap ígértem meg vala, hogy ezt a kötelességet egészen a mai napig viselni fogom - gondolataimat/érzéseimet és szívem kívánságait előterjesszem. Legelsőbben is a békesség örök Istenének - kinek kezében van a királyok szíve, hogy őket minden olyan felé fordítsa, amit úgy akar, hogy helyesen cselekedjenek meg - kell majd ajkunkkal hálát adni, s a szívet pedig (corantem helyesen: cor autem) teljességgel neki felajánlani, azon mód, hogy mindenki szíve háládatossággal telik meg, az Úr (domi helyesen: domini) felé való törekvést kell mindenki szívében felszítani, s e föld legfensőbb uralkodója irányában sértetlenül kell a hűséget megőrizni, s az ő és az uralkodóház sértetlenségéért állandóan könyörögni kell minden javak bőkezű adományozójához, az Istenhez. Szíveinkben fel kell állítani a háládatosság oltárait, az egyiptomiak piramisainál nagyobb ékítménnyel a jövő utódai előtt, s ezeken az oltárokon tüzeket kell rakni a táplálandók örök élelmeként. Őszinte háládatossággal kell az ország igen érdemes főurait (proceres), és azon polgártársainkat is tisztelni, akiknek közbenjárásával, bölcs tanácsaival és fáradhatatlan munkájával (indefesso opera helyesen: indefesso opere) az ország nem régen tartott országgyűlése a mi ügyünkben oly kedvező kimenetelt/eredményt nyert. S amikor az ő nevüket a legkülönfélébb írásokkal és mindnyájunk szavával hirdetnénk - mivel az erény leginkább olyan tett, amely inkább létezni, semmint kitűnni/megmutatkozni akar, s ennek előadásnak a módja (modus sermonis hujus) is tiltja, hogy őket megnevezzem - én mégiscsak hallgatni fogok, nehogy azok, akik nem akarják, hogy dicsérjék őket, megbántódjanak a dicséretektől, s tetteik, melyek ércre és márványra méltóak, ékesszólás és tehetség híján kissebbíttessenek. Ők élni fognak egyházunk évkönyveiben, s az irántuk való kegyesség és szeretet sohasem múlik ki szívünkből. E föld lefelső uralkodója iránti háládatossághoz nagyban hozzájárul az az érv, hogy ezen zsinatunknak az excellenciás királyi biztos gróf úr személyében olyan tanú adatott, akinek kiváló erényei e föld legfelső uralkodójának kitüntető figyelmére és a nép nem csekélyebb értékelő ítéletére már sok évvel ezelőtt, kora ifjúságában méltóak voltak, s erényei most ezzel a tiszteletteljes küldetéssel és ezen keresztül a királyi bizalom tanúsítványával is felékesíttetnek. Aki a cselekvésben ritka előrelátásával, az erkölcsök mértékletességével és nyájassággal (moderatione morum comitate) valamint élete csorbítatlanságával tűnik ki, s lelkében úgy van felkészülve, hogy bizton hihessük: amit látott, hallott, amire figyelt, teljes hűséggel mondja majd el a legkegyelmesebb úrnak. Az uralkodó méltányosságában és kegyességében bizakodva igyekezzünk próbálkozásaink/törekvéseink jelenlévő őszinte tanúja előtt annyiban is, amennyiben a legkegyelmesebb Josia Szász-Coburg hercegben uralkodó férfit (viro principe) tisztel egész Magyarország és tekint Európa, akinek neve az egész evangélikus Európa legszélesebb (vidékein) a leghíresebb és legtiszteltebb. Igyekezzünk tehát a hasznos munkához fogni és hévvel nekilátni a zsinati tanácskozásnak. Mielőtt azonban kezünket a munkához lendítenénk, gondoljuk meg és térjünk vissza oda, hogy mi az ország, az egész ország, sőt egész Európa legfelsőbb színe előtt jöttünk össze, s ráadásul ugyanabban az időben, amikor a helvét hitvalláson lévő testvéreink Budára, a székvárosba hívattak össze, s ugyanazon céllal, módon és szívvel vannak ott jelen. Egybegyűltünk, de nem azért, hogy magánügyeinkről, hanem, hogy a vallás közügyéről - melyet hasznosságnak nyilvánítunk - békességben gondoskodjunk. Ha ez a gondoskodás meghódítja lelkünket, szükséges, hogy a személyek magánügyeit illető dolgokról megfeledkezzünk, s a szeretetet és az evangéliumi egyszerűséget kövessük minden törekvésünkkel. A szeretet mindenki - ember, polgár, keresztyén - erkölcseinek legfőbbje, s a jóravaló emberek ezen örökségét át kell vinni egy jobb 24