Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Bagyinszky Istvánné: Mikszáth relikviák a nógrádi múzeumokban

Kérem Nagyméltóságodat, méltóztassék szívesen fogadni a Magyar Tudományos Akadémia leltárába mint tulajdonát felvenni. Hódoló tisztelettel özv. Mikszáth Kálmánné dr. Mikszáth Albert Mikszáth Kálmán." 1913 nyarán Mikszáthné végleg Horpácsra költözött. Innen sürgette többször is a Mikszáth-szoba megnyitását, ami végül is 1914. január 16-án, Mikszáth Kálmán születésnapján került átadásra. Ezt megelőzően október hónapban újabb tárgyegyüttessel gazdagította az emlékszoba anyagát. Megemlítésre méltó az a kísérőlevél, melyet a tárgyak mellé írt Mikszáthné, hisz nemcsak a játékok személyhez kötődésével ismerkedhetünk meg, hanem egy elbeszélés születéstörténetével is. Számunkra fontos, érdekes és megható egyben, azért is, mert mindezen tárgyak múzeumunk irodalomtörténeti gyűjteményének becses darabjai. S íme a levélből részletek: „Mikor átkerestem az elárvult íróasztalt, hogy átadhassam az Akadémiának megőrzés végett, egy elrejtett fiókban megtaláltam Jánoskajátékszereit, miket halálos ágyán édesapjának gondjaira bízott: egy fényes krajcárt adott apjának kezébe azon szavakkal: az állatok kosztjára adom, ne add se Lacinak, se Bandinak, mert ők összetörnék. Te kosztold őket. Szegény kétségbeesett apja a temetés után összeszedte Jánoska játékait és bevitte a gyermekszobába, de azokat a kedvenceket, miket a halálos ágyon is magával tartott és amelyeket apja gondjaira bízott, a három állatkát egy lovacskát, egy nyulacskát, egy báránykát, egy kéményseprőt - ezzel ijesztgette az állatkáit: ha rosszak lesztek, elvisz a kéményseprő - mondogatta - ezeket az íróasztalára helyezte. Szegény jó uram egy évig nem írt: nem tudta a tollat a kezébe venni, a kétségbeesés egész elnémította... Egyszer véletlenül betoppantam a szobába - hát Istenem! mit látok? Az uram az íróasztal előtt ül, Jánoska állatkái előtte az asztalon állottak, és sírt. De úgy zokogott szegény. Rögtön visszavonultam, a gyermekeket elcsitítottam a szomszéd szobában... Ebédelni sem jött ki... Egyszer csak úgy estefelé megnyílik az ajtó, és kiszólt az uram: Ilon fiam - küldjön hordárért, kéziratot küldök be a Pesti Hírlap redakciójába. - Akkor írta meg a Ló, a Bárányka és a Nyúl című elbeszélést. Reggel behívta az ágya mellé a gyermekeket, és felolvasta nekik a Pesti Hírlap tárcáját, de újra sírt és sírt, a gyermekek is sírtak, persze ők azért, hogy édesapjukat látták sírni. A játékszerek eltűntek az íróasztaláról. Másnap már nem voltak ott, nem kerestem, tudtam, hogy az ő keze rejtette el őket.... ...A Ló, a Bárányka és a Nyúl már igen vedlett állapotban vannak... Ma pakkolom össze és küldöm az íróasztal mellé, mintegy tartozékát annak... A fényes rézkrajcárt átlyukasztotta az uram és az óraláncán viselte. A rézkrajcár az óralánccal és a többi emléktárgyakkal együtt az MT Akadémiára került. Most pedig én kérem a t. Akadémiát, ebből a rézkrajcárból kosztoltják továbbra is az én megboldogult uram kis kedvencének állatkáit. Maradok kiváló tisztelettel, 1913. október hó, Horpács Mikszáth özvegye' ' 1923-ban tizenkilenc eredeti Mikszáth levéllel és saját visszaemlékezéseit tartalmazó könyvével ajándékozta meg még az Akadémiát. 1926. május 24-én halt meg Mikszáth Kálmánné, s végrendeletében „Minden vagyont, ingót, ingatlant, mely utánam maradni fog kedves fiamnak dr. Mikszáth Kálmánnak hagyom, mint általános örökösömnek...", meghatározva továbbá, hogy milyen kikötéseit, kéréseit kívánja még, hogy teljesítsék. Ifj. Mikszáth Kálmán volt, 1950-ben bekövetkezett haláláig a horpácsi kastély tulajdonosa, mely ezt követően állami kezelésbe, a birtok pedig még 1945-ben felosztásra került. Az Akadémiának átadott Mikszáth ereklyék a második világháborúig az emlékszobában maradtak, 212