Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Bagyinszky Istvánné: Mikszáth relikviák a nógrádi múzeumokban

ekkor összecsomagolták, s az 1950-es évek elejéig, a tájmúzeumok létrehozásának gondolatáig, megfelelő tárolási, nem beszélve a kiállítási lehetőségek hiányában - úgy is maradtak. Az 1913-ban Akadémiára került relikviákról még Mikszáth Kálmánné készített leltárat, külön jelezve az íróasztalon lévő tárgyakat, a kis üveg vitrin tartalmát, melyet ő „vitrázs" néven emlegetett és azokat a Mikszáth személyéhez kötődő tárgyakat, dokumentumokat, képeket, melyek az adományozás tárgyát képezték. A vitrázs tartalma majdnem teljes egészében jelenleg az irodalomtörténeti gyűjteményünkben megtalálható, azokkal az apró, eredeti, személyhez kötődő megjegyzésekkel (pici papírcetliken), melyeket még Mikszáthné fűzött a tárgyakhoz. Az íróasztal tárgyai és az egyéb leltári anyag elég hiányosan érkezett hozzánk 1982-ben, hisz a kéziratok, könyvek, eredeti fényképek, s más dokumentumok az MTA Kézirattárának birtokában maradtak. Nagyrészükről másolatok készültek, melyeket a kiállítás rendezői fel is használtak, illetve a gyűjteményünk Mikszáth anyagát gyarapítják. A Magyar Tudományos Akadémia birtokába később kerültek olyan tárgyak is, melyek a Mikszáth család tulajdonából származnak. 1950-ben Mikszáth Kálmán otthonának egyes ingóságai az állami tulajdonba vétel folytán Horpácsról a Pénzügyminisztériumba, majd az MTA-hoz kerültek. Ennek az anyagnak a leltára is szerepel a Méreiné-féle kiadványban. Már itt is jeleznek különféle hiányokat, melyek az évtizedek alatt csak gyarapodtak. Több, a Mikszáth relikviák sorsával foglalkozó tanulmányban, írásban olvasható az írói hagyaték méltatlan bánásmódjával kapcsolatos megjegyzés. Az Akadémia sok emléktárgyat átengedett 1953-ban a Népművelési Minisztériumnak, hogy a balassagyarmati Palóc Múzeumban és a horpácsi Mikszáth-házban emlékszobákat hozzanak létre. Elsőként 1953. április 4-én nyílt meg a balassagyarmati Mikszáth emlékszoba, ahol néhány Mikszáth-bútor (ebédlőszekrény, komód, népi faragású tálas stb.), novella tárgyat megjelenítő bronzszobrai és személyes tárgyai (arany óralánc az apróságokkal, notesz, névjegy, pipa, írótábla, Berci pohara, Jánoska állatkái stb.) kerültek bemutatásra, melyek közül sajnos egy néhány már nem gazdagítja a jelenlegi Mikszáth hagyatékot. Horpácson, ebben az irodalomtörténetileg is különleges környezetben, ahol Szontagh Pál házában még Madách Imre is megszállt (ezt vásárolta meg Mikszáth a birtokkal együtt), ahol Nagy Iván tevékenykedett, s ahol maga az író is menedékre lelt utolsó éveiben, 1954. május 1-én, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai rendeztek be emlékszobát az új kastély földszinti szobájában és az előcsarnok falain. 1958-59-ben a kastély másféle hasznosítása miatt az emlékszobát áthelyezték az emeletre, így több teret is kaptak a PIM rendezői. Ekkor a házat műemlékké is nyilvánították. A horpácsi Emlékház a balassagyarmati anyag egy részét kapta, néhány, ifj. Mikszáthné által adott tárggyal kiegészítve, valamint dokumentum-másolatokkal, fényképekkel színesítve az állandó kiállítást. Az író születésének 125. évfordulója alkalmából, 1972-ben Kerényi Ferenc rendezte át a horpácsi kiállítást, nagyobb alapterületen, Mikszáth írói munkásságát jobban hangsúlyozva. A bútorok mellett (könyvszekrénye, ágya, támlásszéke) képzőművészeti alkotások, személyes emléktárgyak (pipa, gyertyatartó, hamuzó stb.), könyvei és természetesen munkásságához kötődő dokumentumok (magyar és idegen nyelvű műveihez készült illusztrációk, könyvborítók, megfilmesített regényeiből jelenetek stb.) voltak láthatók. A legutóbbi átrendezés, mely már a földszinti hall, emeleti előtér és két szoba területeit foglalja magába, témája szerint Mikszáth és Nógrád kapcsolatára koncentrálva jött létre 1982-ben a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága rendezésében. A meglévő Mikszáth relikviákra alapozva, restaurálással, raktárban tartott anyagból válogatva, az előző kiállításon bemutatott tárgyakat, bútorokat felhasználva, valamint az 1913-ban (és később) Mikszáthné és a család ajándékaként a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára és Kézirattára tulajdonában lévő hagyaték nagy részével (mely ekkor került kérésünkre a megyei múzeumi szervezet birtokába) gazdagodott az állandó kiállítás tárgyi anyaga. Az MTA által átadott relikvia-anyaggal páratlanul értékes - nagy részük még közönség által nem látott - darabokkal gyarapodott a Nógrádi Történeti Múzeum irodalomtörténeti gyűjteménye, melynek első bejegyzett leltári számán Mikszáth Kálmán víz-ivó pohara található. 213