Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Néprajz - Lengyel Ágnes: Vallásos ábrázolások a Palóc Múzeum pásztorművészeti gyűjteményében

kai (...) Valamikor egy öreg jámbor juhász legeltetés közben a hársfa tetején többször látta Mária képét. Azt is tartották az öreg pásztorok, hogy aki gyalog tizenkétszer elmegy Homokkomáromba, vagy Bisztricére búcsúra és nem vétkezik, annak halálán megjelennek az angyalok. Az ilyen szentes embereknek, akik ezeket elhitték, faragványain nem volt betyár. Ők csak keresztet, templomot, angyalt, virágokat és szarvasokat faragtak." Gróh Istvánnak a palóc pásztorok lelkiségéről alkotott véleménye arra vezethető vissza, hogy ő elsősorban Barna János, a „feszületfaragó" néven emlegetett juhász alkotásait ismerte, aki - a Tóth Mihály által említett dunántúli „szentes emberek"-hez hasonlóan - faragványait szintén túlnyomórészt vallásos ábrázolásokkal készítette. Barna János a felföldi pásztorművészet egyik legjelentősebb alakja római katolikus vallású juhászcsaládban született 1853-ban, Pusztaberkiben. Élete során többfelé is szolgált például Zsélyen a Zichy grófoknál, a leghosszabb ideig pedig, 30 éven át a nőtincsi határban, Kapáskúton a Scitovszkyak számadó juhásza volt. Domború faragással díszített juhászkampók, pásztorbotok, gyufatartók, apró szobrocskák maradtak fenn tőle, illetve ismertek leírásból. A hagyományos közösség az átlagon felüli vallásosságot, a vallási témák gyakori előfordulását azzal a legendaszerű történettel magyarázta, miszerint Barna János betyárokkal való barátkozása, majd összetűzése miatt a balassagyarmati börtönben raboskodott. Itt formálódott át egyénisége, s megnövesztett hajjal és azzal a fogadalommal hagyta el a börtönt, hogy egész életében bűnbánatot tart, s faragványai bűnbánatának kézzelfogható emlékei volnának. Leszármazottai azonban tagadták a börtönviselt múltat: „Jó ember, tiszta ember volt az apám egész életében, akit mindenki becsült, szeretett" - mondta róla leánya 1932-ben Madarassy Lászlónak. ~ Egyik ma élő unokája, Matyik Mária (sz.: 1910 Nőtincs) szerint is egész életében „vallásos ember volt, imádkozott mindég, a juhok mellett is, meg otthon is. Faragott mindenféle szenteket, azzal passziózott a birkáknál." Magas termetű, szakállas ember volt Barna János - felkeltette a Szendehely fölötti kapáskúti juhásztanya felé vetődő turisták, művészek figyelmét, akik fényképezték, rajzolták, festették őt, és faragványaiból magukkal vittek. Élete utolsó éveiben betegeskedett, nem faragott semmit, s unokája visszaemlékezése szerint bicskáját is odaadta az utolsó két kis szoborral együtt a „pestiek"-nek, s nem fogadott el értük semmit. Barna János 1931 áprilisában halt meg 78 éves korában, Kapáskúton. Leányával és annak fiával nyugszik névtelenül a nőtincsi temetőben. Halála után Madarassy László a következőket írja Barna Jánosról a Palóc Könyvtár sorozatában megjelent, faragványait ismertető könyvében: „Kiváló kézbeli ügyessége, felfogásának emelkedettsége, művészkedésének a köznapi dolgoktól való elvonatkoztatottsága révén egyaránt megérdemli, hogy számára megkülönböztetett helyet jelöljünk ki a palóc faragás történetében. A balassagyarmati Vármegyei Múzeumnak pedig nem lehet szebb feladata, mint hogy Barna János széthurcolt faragványait gondosan összegyűjtse." Barna János hagyatékának azonban csak töredéke került és maradt meg múzeumokban. Ezt egyetlen példával illusztráljuk: unokája, a már említett Matyik Mária visszaemlékezése szerint, faragott például olyan sótartót, melyen Ádám és Éva alakja volt látható. Ilyen tárgy azonban sem a Palóc Múzeumban, sem a Néprajzi Múzeum gyűjteményében nem található. A Palóc Múzeum mindössze 3 db Barna Jánoy által faragott tárgyat őriz: egy félig kész juhászbotot, egy gyufatartót és egy feszületet. Azonban minden bizonnyal ennél több tárgyat is begyűjtöttek Balassagyarmatra, ahogy erre Madarassy a juhászbotokról írva utal: „Nyugodtan kimondhatom, hogy (...) a balassagyarmati Vármegyei Múzeumba Szécsényből korábban begyűjtött, vallásos jelenetekkel díszített juhászbotok csakis Barna János kezétől származhattak." E tárgyak azonban a múzeum régi anyagának többségével együtt a II. világháborúban megsemmisültek, hiszen ma csak egyetlen Barna János faragta bot van a gyűjteményben. A Néprajzi Múzeumban is mindössze 7-8 db Barna János által faragott tárgy került begyűjtésre, míg Madarassy László tízegynéhány darabot ismertet, már említett összefoglalásában. A reprezentatív néprajzi kiadványokban rendre találkozunk Barna János munkáival. Malonyay Dezső és a Néprajzi Lexikon is gyufatartók ábráit mutatja be, Manga János juhászbotot, illetve feszületet, és a Madarassy által közölt „Jó pásztor" és „Máriát a kis Jézussal" ábrázoló szobrok grafikáit. A „Magyar Népművészet" című kötet 1975 és 1994 között megjelent kiadásai gyufatartók, juhászbotok és feszület képeit közlik. Barna Jánosnak a családi hagyomány szerint nem volt „olyan faragó készsége (szerszáma), amilyen a kényes faragó juhászoknak' '. Egy ütött-kopott, törött pengéjű bicskával és egy „rövid, zseb145