Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Néprajz - Lengyel Ágnes: Vallásos ábrázolások a Palóc Múzeum pásztorművészeti gyűjteményében

béli kis satuval" dolgozott. Az általa készített faragványok jellemzője, hogy a felületeket ékrovásos szegéllyel mezőkre tagolta, s az egyes mezőket a vallási élet jeleneteivel vagy állatalakokkal töltötte ki. Az egyszerű, tömör, igen kifejező faragványokat Manga János „primitív archaizálás"-nak tartotta. Barna János alkotótevékenysége ugyan aligha tekinthető „archaizálás"-ként, tudatos stílusválasztásnak, alkotásai valóban az iskolázatlan, természetközeiben élő ember látásmódját tükrözik. A vallási témájú faragványok vizsgálatakor különbséget kell tennünk a vallási élet elmélyülését célzó kisplasztikák, szobrok, feszületek, faragott képek és a funkcionális használati tárgyakon megjelenő kultikusmágikus, rontáselhárító jelekkel, (pl. kereszt) ellátott tárgyak között, továbbá a dísztárgyként, ünnepi alkalmakkor, viselet tartozékaként, a pásztor mesterségének „címereként" funkcionáló darabok között. Ez utóbbi kategóriához sorolható tárgy például a művészi faragással díszített pásztorbot. Az állatok mellett használt, palóc vidéken „binkó"-nak, „ütlek"-nek nevezett botok pásztornemenként is változtak. A terelésen kívül e bot sokféle célt szolgált a régi pásztor kezében. Őrzés közben rátámaszkodott, megdobta vele az állatot, ráült, kisebb mezei állatokat, pl. nyulat leütött vele, s ha a szükség úgy hozta, ez volt a pásztorok verekedéskor használt fegyvere is. A gulyás nagyobb bunkósbotot, fütyköst, a csikós vékonyabb, a kondás derekánál kissé gömbölyödő pásztorbotot hordott. A finom gyapjas merinói juhokkal, azok pásztoraival a 18. sz. második felében kerülhetett hazánkba a csak a juhászat körében használatos kampósbot. Az ünneplő, díszesen faragott pásztorbotokat, kampókat többnyire ünnepi alkalmakkor viselték és szerepük volt például a pásztorok játékaiban, táncaiban. Ilyen Barna János által faragott ünnepi tárgy a Palóc Múzeum gyűjteményében az a félig elkészült juhászbot, melyen Jézus szíve ábrázolás látható A 129 cm hosszúságú természetesen görcsös, vadkörtefából készült bot Nőtincsről került a gyűjteménybe, s a múzeum „régi anyagából" megmaradtak közé tartozik, így gyűjtőjére, használatára vonatkozó adatai ismeretlenek. A Palóc Múzeum említett botján felemelt karral, imádkozó testtartásban áll Jézus glória nélkül. Fölötte körben két sorban állatalakok: oroszlán, kutya, kos láthatóak. A bot tetejét kiadó körfelületen fák között pihenő őz. Jézus öltözete földig érő tóga, mely alól kilátszik egyik csupasz lábfeje. Vállán hosszú stóla, derekán öv, mellkasán középen pedig a kereszttel egybefonódott szív. Az egyszerű és igen kifejező ábrázolás a népszerű Jézus szíve szobrok, faliképek, olajnyomatok mintaadó előképét valószínűsíti. A Néprajzi Múzeum említett - szintén Jézus szívét ábrázoló botja hasonló térbeosztást mutat, de míg a Palóc Múzeum botja félig készült el s a Jézus melletti-mögötti mező üresen maradt, itt „Jézus szívé"-nek két egymás melletti ábrázolása látható, egy egész alak és egy mellkép formájában. Fölötte Szűz Mária ülő alakja, ölében az országalmát tartó gyermek Jézussal, kibontott hajjal, koronában, sugaras glóriával, kezében pálcával. Mellette kardos magyar vezér, és fölöttük itt is állatalakok. A Néprajzi Múzeum egy másik botján" a szintén szívét mutató Jézus melletti Szűz Mária balján födetlen fővel, térdeplő, hosszúhajú pásztor alakja, mögötte pedig bárány látható s így egymáshoz illesztve mintegy a pásztor és nyája égi oltalom alá helyezését szolgálhatja a népi vallásosság mágikus jellegének megfelelően. Külön tárgycsoportot alkotnak Barna János munkái között a gyufatartók. E lapos, hasáb alakú, 6-8 cm hosszúságú kis dobozkákban tartották a súrlódásra is könnyen gyulladó kénes gyufát. Eredetileg városi mesteremberek, fésűsök készítettek ilyen tárgyakat, s a pásztorok által faragottak is valószínűleg a városi eredetű gyújtótartók minJézus szíve ábrázolás ju- tájára készültek. Barna János gyújtótartóin - melyek között Madahászboton. Barna János rassy László marhalábszárcsontból készülteket is ismertet" - leggyamunkája. (Itsz: 100-1949) koribbak a bibliai jelenetek, melyek az egyszerű, nyáj mellett élő 146