Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Ócsai Balogh Péter

Mindezek hozzájárultak, hogy Pozsonyban sikeres jogi vizsgát tett, és ezután hosszú időre a vármegye szolgálatába szegődött. Az életút fordulói Huszonegyéves volt, amikor 1769-ben Nógrád vármegye szolgálatába lépett. Kezdetben aljegyzőként. Viszonylag gyorsan emelkedett a hivatali ranglétrán. 1773-ban a megye főszolgabirája lett, tíz évre rá harmincötévesen, 1783-ban alispánná választották. A mind nagyobb közéleti feladatok teljesítésében nyilvánvalóan felkészültsége, tehetsége segítette. Azonban a vallási türelmetlenség oldódása, amely Mária Terézia uralkodásának második felét jellemezte, is segítette, hogy ambiciózus elképzeléseit megvalósíthatta. A hivatali feladatainak kiteljesedése növelte népszerűségét, ismertségét. Ez személyes életének alakulására is hatott. Huszonhárom évesen megismerkedett a liptói származású palugyai Platthy családdal, és 1771-ben feleségül vette Eszter nevű lányukat. Házasságuk nem tartott sokáig. Felesége korán, 1788-ban meghalt. Ezt követően újabb tragédia következett be: a felesége bátyja, Imre is elhalálozott. A gyászév letelte után az Imre után özvegyen maradt szandai Sréter Évával házasodott össze. Boldog kapcsolatukból született Karolina nevű lányuk, akit miután felnövekedett, a garamszegi Géczi István királyi tanácsoshoz adott. Géczi személyes sorsát vigyázta Balogh Péter, és közben járt a nádornál a tanácsosi cím megszerzését illetően. Bizonyára nem kis szerepe volt abban is, hogy halála - 1818 - után Géczi lépett örökébe, a zólyomi főispáni székbe. A kor és e köznemesi réteg szokásainak megfelelően a családi kapcsolatok alakításában a személyes érzés mellett nem kis súllyal volt jelen a vagyon gyarapításának, egybetartásának szempontja is. Második házassága jó példa erre is. De húga életének szemmel kísérése - akit 1768-ban Ambrózy György vett feleségül -, lánya életének „megszervezése" is a vagyonosodás, mint központi feladat nem elhanyagolható jelenlétét igazolta. Személyes sorsának változása, rendezése egybefonódott közhivatalnoki pályájának továbbívelésével. 1786-ban П. József a magyar királyi ítélőszék közbúájává, 1788-ban - negyven évesen - a hétszemélyes tábla közbúájává nevezte ki. A bíráskodás reformját az 1722-1723-as országgyűlés fogadta el. Eszerint az ítélőmesterek helyébe az újonnan felállított négy kerületi tábla lépett, amelynek szervezetét az elnök, négy-négy köznemes, valamint Kőszeg, Nagyszombat, Eperjes, Nagyvárad, illetőleg Debrecen város képviselője alkotta. A folyamatosan működő kerületi tábla fellebbezési fóruma a pesti királyi tábla volt. Ezt a személynek, mint elnök vezette. Tagjai voltak: egy főpap, egy főúr, az alnádor, az alországbíró, négy ítélőmester, négy nemes, két érseki ülnök és jegyző. A minimális létszáma kilenc fő volt. A bíráskodás legfelsőbb fóruma a hétszemélyes tábla volt. Legalább tizenegy, legföljebb tizenöt tagú volt, akiket szeptemvímek neveztek. Elnöke a nádor volt. Tagjai pedig: az országbíró, a tárnokmester, négy főpap, négy főúr, négy nemes. Székhelye Pesten volt, és időszakosan működött E körbe került Balogh Péter, amely egyrészt személyes-szakmai sikerét jelentette, de szólt a tehetsége mellett az evangélikus közösségnek is, és egyértelműen pozitív töltést hordozott. Noha e hivatali rangból származó politikai viselkedési normáknak nem volt könnyű megfelelnie. Egy 1789-ben Nógrádban elmondott beszéde miatt feljelentették a királynál, és II. József visszahívta e fórumról. Az ügyet kivizsgáló királyi biztos, Almásy Pál jelentése után sikerült csak ott megmaradnia szeptemvirként Az evangélikus egyházban is felfigyeltek tehetségére: 1786-ban helyettes, 1788-ban rendes egyetemes világi főfelügyelővé választották. Ezt a feladatot haláláig ellátta. Az 1788-as év mérlege ellentmondásos volt életében: családi tragédiát - felesége elvesztését - új kapcsolat kialakulását, hivatali és egyházi síkon nagyfokú elismertséget hozott Balogh Péter számára. Ez az év mintegy előkészítette a meredeken egyre felfelé ívelő pálya újabb, magasabbra röpítő szakaszát 1790-ben a magyar társadalmi és politikai életben nagy változások kezdődtek el. Február 21-én meghalt П. József, őt II. Lipót követte a királyi trónon, aki március 29-én bejelentette, hogy Budára 13