Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Ócsai Balogh Péter

június 6-ra összehívja a magyar országgyűlést. A magyar politikai élet felgyorsult, nemzeti vonásai felerősödtek. Ebben a felfokozott politikai hangulatban, 1790 márciusában készítette el Balogh Péter a nemesi mozgalom országgyűlési programjává vált alkotmánytervezetét. Ez volt „az a politikai és társadalmi program, mellyel a vármegyék a diétára mennek... nemcsak felvilágosodási, de már francia forradalmi ideákat is tartalmaz, különös keverékben a rendi és nemzeti tartalommal, amikből együttvéve alakul ki a nemzeti politikának új formája. Az evangélikus Ócsai Balogh Péter szeptemvír volt az, aki ez elveket először írta össze azon célból, hogy szabadkőműves testvérei a páholyok által elterjesszék, és a vármegyéknek országgyűlési utasításaiba felvétessék, ami annyira sikerült is, hogy a Baloghtól kifejtett követelések képezik az 1790-91-i országgyűlés tárgyalásainak igazi gerincét." Az országgyűlési előkészítő munkálatokban játszott szerepe is közrejátszott, hogy Muslay Antallal együtt Nógrád követévé választották Balogh Pétert. 1790. június 16-án szólalt fel először az országgyűlésben a magyar nyelvű országgyűlési napló vezetés ügyében. Kazinczy így jellemezte Baloghot: „Eléggé szálas termetű, barna képű és hajú, beretvált bajusszal. Szerencsés beszélő és ahol nem rettegett, vagy nem óhajtott, mindig a jó félért. Híve a jónak." Az egyre népszerűbbé váló politikust II. Lipót Torontál megye főispánjává nevezte ki. Hivatalába 1791. november 8-án iktatta be mentora, báró Prónay László Nagybecskereken, a vármegye székhelyén. Beszédében dicsérte Balogh személyes tulajdonságait, de hangsúlyosan szólt az 1790-1791-iki országgyűlésen vállalt feladatáról. Ebben azt mutatta be, hogy Balogh arra törekedett, hogy „mi módon lehet az uralkodónak felségét, a haza boldogságával egyesíteni." Válaszában Balogh Péter megerősítette, hogy felfogásában „a király és a haza egy azon morális test." A hazát csak „tökéletesen" szabad szeretni, amelyben fő mozgatóerő „a virtus". Ennek megtalálása és gyakorlása segíti „hogy a fejedelmet a hazával, az ő hasznát a közhaszonnal összeegyeztesse." Figyelemre méltó a Balogh beszéd ama passzusa is, amelyben hivatalnoktársait ekként inti: „szükség vigyázni, hogy a szegény adófizető nép, ez a hív dajkája minden rendeknek, szülőanyja minden boldogságnak, senki által az illendőségnél feljebb ne terheltessék a közteher viselésében". A tisztviselőktől „igazságot" vár el a gonosztevők ellen, „az adó igaz elosztását", munkájukat e szerint végezzék és ne tegyék elsőhelyre „az anyagi jutalmat", mert „E földön nem a gazdaság, de csupán a jó erkölcs teheti az embert boldoggá". Főispáni kötelességei közül kiemelte a vármegye intézményeinek védelmét, mert így biztosítható az alaptörvények megtartása: a felségjogainak érvényesülése, és „a státusuk szabadsága". Intézkedést helyezett kilátásba az elszaporodott, megyében működő rablók ellen, akik marhákat hajtottak el nagy tömegben. Főispáni kinevezése után nem maradt ki az országos politikai életből sem. 1792 márciusában résztvett I. Ferenc koronázási ünnepségén is. Nógrádi követként a tartományi zászlókat vjvők körében a „Ráma" (Bosznia) zászlóját ő vitte. 1793-1795 között Bécsben élt, miután udvari tanácsosi minőségében a kancellárián referensként dolgozott. 1795-ben állítólagos betegsége, „gyöngélkedése" miatt lemondott hivataláról, és visszament a hétszemélyes táblához. Sokan úgy vélték, hogy a Martinovics féle mozgalom felfedése utáni hivatalos tisztogatásnak ment ezzel a döntésével elébe. 1802-ben - több jelölt előtt - a zólyomi főispáni széket nyerte el. A főispáni beszéde a sokat tapasztalt politikus felfogását tükrözte. (L. II. mell.) Forrásaink tanúsága szerint József nádor másokat sorolt elébe. A nádori hivatal és királyi államtanács személyes, rossz kapcsolataira példa főispáni kinevezése, hiszen - furcsa véletlennek tűnik, pedig a tényleges okot a fenti rossz kapcsolatban látom - Izdenczy József javaslatára, a nádor jelöltjével szemben ő nyerte el ezt a magas hivatalt, amelyet haláláig betöltött. 1805-től valamennyi országgyűlés felső tábláján jelen volt. Azonban elsősorban a magyar nyelv ügye, a magyar irodalom támogatása, az evangélikus egyház elismertetése, szervezeti rendjének korszerűsítése foglalkoztatta. Megismerkedett és többször találkozott Kazinczy Ferenccel. Az 1805-ös pozsonyi országgyűlés idején a Kazinczy köréhez tartozó Kis Jánossal is megismerkedett. Az evangélikus egyház ügyében többször delegációt vezetett a bécsi udvarhoz, legutóbb 1817-ben fogadta audencián I. Ferenc. 14