Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Ócsai Balogh Péter

XX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1995 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Ócsai Balogh Péter

x Horváth István A Balogh család A család tagjai közül Dániel a XVII. században tűnt fel a történelemben, Nógrádban. A török alatt, mint a gyarmati várban lakó kapitányról, 1632 és 1655 közötti időszakból találhattunk személyére utaló okleveles híradást. Egyes források szerint a család 1628-ban nyert nemesi oklevelet Pest megyében. Innen eredeztethető az Ócsai előnév is. A család katolikus ágán Miklós (1685-1689) között váci püspökként munkálkodott. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeíráskor Hont megyében Jánost, Nógrád megyében Zsigmondot, Ferencet és Pált vették fel az igazolt nemesek közé. Pál fia, az ugyancsak Pál 1718 novemberében Borsosberényben és Szomolyapusztán, Tihanyi Tamás sógorával nádori adományt kapott. A kisbágyoni udvarházat Zsigmond, testvérével Józseffel együtt építette. Az előbbi 1760-tól nógrádi táblabíróként volt ismert szűkebb pátriájában. A család kiterjedt rokonsággal bírt. Családi kapcsolatai, házasságok révén sokágon alakultak ki. Gáspár révén - aki Madách Zsófiát vette feleségül - a Madáchokhoz, Nógrád megye legősibb családainak egyikéhez is kötődtek. De a Gyürkyek, a Sreterek, a Kubinyiak, a Géczyek, a Radvánszkyak, az Ambróziak, a Platthyak, a Tihanyi, a Pajor, a Zmeskál, a Battik család, akik között az újkori Nógrád történelmében több súllyal bíró személyiséget találhattunk, a Balogh család ismertségét növelte, népszerűségét öregbítette. Ez a széles rokonság hírt és nevet jelentett az országban is. Kazinczy Ferenc jót és kevésbé jót is mond róluk. Géczi Eleket „jó fejnek" tartotta. Gyürky Istvánról lesújtó volt a véleménye: ,jó, de tudatlan és szertelenül gyenge ember". Megállapítása szerint a család, személyes kapcsolatai révén került a budai kamarához, a kancelláriához és végül lett belőle torontáli főispán.' A családi élet nógrádi központja a kisbágyoni udvarház volt. Ez a hely, ahol 1803-ban, 1805-ben Kazinczy Ferenc is megfordult, akinek minősítő véleményét éppen ezért is tartjuk mérvadónak. Kisbágyoni kuriális helyként tartották nyilván. Nógrád megye 1714-es összeírásakor még ekként szerepelt." Mocsáry szerint „Szirák és Csecse között lévő elegyes helység. Ennek a határja szorultnak tetszik, de hasznos és termékeny. Jó bora is terem. Több nemesség is lakja ezen falut". Kiemelendőnek tartotta a Balogh család „jól elrendezett rezidentionális" lakhelyét. Népessége - 201 lélek - evangélikus, és egyházát a szirákiakhoz kapcsolták. A XVIII. század végi összeírás 61 házat, 99 családot 450 fő népességet rögzített a településen. Házai közül csak a nemesi kúriák épültek „szilárdon". A környezete számbavételekor „a legnagyobb részt erdős, sűrű bozótost", és a fiatal tölgyest tartotta említésre érdemesnek az összeíró. A közeli falvak közül „Buják Г/4, Szirák 1, Csecse 1 /4, Etsek 2 /2 óra járásra vannak". Az összekötő útjai közül csak a bujáki út volt a korszerinti igény alapján jó. A XIX. század közepén Fényes Elek leírása már nagyon szűkszavú. Bágyonról szólva csak annyit jegyzett föl, hogy „magyar-tót falu. 291 kath. 190 evang. 20 zsidó. Határja kevés de jó; bora kedves ízű. Földes Ura többen". Sem ekor, sem a megyei nevezetesebb birtokosainak sorában nem említette a Balogh családot. Borovszky úgy tudta, hogy Bágyon a „Szolnok nemzetség ősi birtoka volt. 1598-ban Balogh Mihály volt a földesura' '. x (Részlet az életutat feltáró nagyobb tanulmányból.) 11