Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Sztranyavszky, a cár

hogy a rendelkezésünkre álló eszközök felhasználásával véderőnket fejlesszük." Javaslatában egyet ért a két éves katonai szolgálat bevezetésével, a katonai perrendtartásnak a kormány által benyújtott módosításával. Megvetette és elvetésre javasolta az obstmkciót, „mert megöléssel fenyegeti a magyar parlamentarizmust." Sztranyavszky úgy vélte, hogy „a választójog kiterjesztése elől ma már kitérni nem lehet". „De csak addig a mértékig és határig, amíg a magyarság túlsúlyát - Suprematiáját - biztosítottnak látom." Gazdasági tennivalók közül az ipar, a kereskedelem, a földmüvelés együttes fejlesztését javasolta. „Egymással karöltve, egymást megértve és támogatva, anélkül, hogy a másik rovására menne, haladjanak" az ország érdekében előre. Szükségesnek tartotta, hogy rendeződjék az ország közgazdasága és pénzpiaca. A nagy veszélyt abban látta, hogy a külföldi - ahogy ő nevezte az idegen - tőke „látva politikai életünk tengődését, nem bízva... a nemzet jövőjében óvatosan visszavonul". Ezek miatt „pénzintézeteink is kénytelenek a minimumra redukálni a hiteligények kielégítését." Az országos tennivalók közül hangsúlyozta, hogy „a nyugattól úgyis messze elmaradott közgazdasági szociális és kulturális intézményeit a leglázasabb munkával" kell fejleszteni az országban. A feladatok elvégzéséhez elengedhetetlenül szükségesnek tartotta „г. felekezetek közötti béke és a különös tiszteleten és szereteten alapuló" megvalósítását. A képviselő program általános, országos súlyú feladatai mellett Sztranyavszky felvállalta a kerület és Balassagyarmat néhány aktuális gondjának képviseletét, a megoldás megkeresését. Hangsúlyozta a Balassagyarmat - Kékkő - Zólyom vasút kiépítésének szükségességét, amelyet abban látott, hogy ez a vasút lesz egyik legfőbb tényezője Balassagyarmat jövő fejlődésének „és a vidék felvirágzásának". A nógrádi - hagyomány szerinti - rossz utak járhatóvá tételének, új utak építésének, előmozdítására Balassagyarmaton 50-60 fős országos útmesteri iskola létesítésére gondolt. A gimnázium mellé internátust tartott felépítendőnek. A vasutasok sérelmes lakbér ügyének rendezését is felvállalta: hogy „a balassagyarmati vasúti tisztviselők és alkalmazottak hátrányos lakbérosztályba sorolása megváltozzék." Azt is fontosnak tartotta, hogy állami tisztviselők és felekezeti tanítók jogos hátrányos helyzetén jó irányú változás következzék be. Sztranyavszky a program elmondásának befejezésekor lényegesnek tartotta, és így hangsúlyozta, hogy: „Szívem minden dobbanásával, lelkem minden érzésével gyarmatinak, e városhoz, e kerülethez tartozónak érzem magamat, és ezt az érzést belőlem kiölni sem lehetne." A programból a kor aktuális feladataival, osztályának nívóján foglalkozó, azokat érzékelő, praktikusan gondolkodó politikus képe tűnt elénk. Tapasztalatlanságának is tulajdonítható, hogy a felvállalt feladatok között bőséggel található - elsősorban a helyi irányultságú, célkitűzések között - olyan, aminek megvalósulása kétséges volt. Sztranyavszkyn kívül máshol, sem politikai programban, sem egyebütt nem is szerepelt például a zólyomi vasút ügye. Általában elmondható, hogy a helyi érdek megjelenítése egyenetlen, kimunkálatlan volt programjában. Az országos irányok és a helyi feladatok felvetések közötti összhangra törekvés sem található meg tervei között. Mindezek miatt is fontos eseményre került sor 1912. szeptember elején: Sztranyavszky Sándor munkapárti nagygyűlésen adott számot közel féléves képviselőségének tanulságairól. Az eseményre sokan eljöttek a politikai vezetők közül is: ott volt Török Zoltán a munkapárt megyei elnöke, dr. Scitovszky Béla szécsényi képviselő, gróf Keglevich István, gróf Zichy István, báti Berkó István a munkapárt ipolysági elnöke, Nagy Mihály alispán, a szomszéd járások főszolgabírói. Sztranyavszky beszédében elemezte a parlamenti néhány hónapos tapasztalatát. Elsőként is az ellenzék „lelkiismeretlen munkálkodását" mutatta be részletesen a véderő törvény obstruálása, a választójogi törvény vitája kapcsán. Jellemzése szerint: ez a politikai erő, amelyet „éretlen politikai fenegyerekek" tartottak hatásuk alatt: „Kéjelegve tobzódott a névszerinti szavazások örömében, mámorában úszva rendezte a napirend előtti felszólalásokat, ujjongva saját nagy leleményességükön, kérte minden komoly ok nélkül, és beszélte agyon üres frázisokkal a zárt üléseket az a párt, mely hallani sem akart a véderő javaslatokról, de közben kacéran felkínálta magát, és patentírozott találmányát, a provizóriumot bécsi titkos barátainak." A kormány és a többségi párt „nézte megdöbbenve, de szinte emberfeletti türelemmel ezt a játékot". Az ellenzéki magatartásnak esett „áldozatul" Khuen-Hédrváry Károly miniszterelnök, akinek lemondását követően Lukács László vette át, e rangos tisztséggel járó feladatokat. 25