Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Néprajz - Limbacher Gábor: Egy nógrádi javasasszony életútja és gyógyítóvá válása

vei az „égi akaratot" közvetíti a köré csoportosulóknak. Karancs-hegyi próféciáinak sorában például 1993. pünkösdjén, előbb interaktív módon égre emelt kommunikatív tekintettel állott (6-7. kép), majd közönségéhez fordulva mondta: „Szentlélekistenem aszongya hozzátok szól. Vagyis, az egész világ­hoz. Ne ijedjetek meg aszongya, közeleg felénk (...) égi jelenet (...) ez nem a világ végi, hanem ez egy égi jelenet lesz, megpróbáltatás sajnos, mit csináljunk. (...) Akkor [Szentlélekistenét] mindenki meg­nézheti, és azt mondja le lehet fényképezni. Szentlélekistenemet senki nem látta, de ő lesz legelő. Két méter két centis, az Égnek Ura száznyolcvanöt centis, az Úrjézus kétméteres. És a Szűzanyám százhatvanöt centiméter magas. Ezt mindenki lássa egy óra hosszáig. Két óra hosszáig morajlik a föld, csattog, villámlik, eső nem lesz. És besötétedik a föld, tizenöt percig. (...) Nyugodtan legyetek, nem a világvége és kész. De ennek meg kell lenni, mer baj van. Köszönöm szépen." Emellett Karmanné prófétai módon, visszatérően ígéri és ébren tartja a Messiás újra eljövetelének reményét. Azonban ezt a keresztény világképhez képest sajátosan a karácsonyi kisdedhez hasonlóan ismét gyermekszületésként jövendöli. E jövendölését jelentőségteli misztikum lengi át, és ezirányú „transzcendens ismereteit" az őt felkeresők - a hozzá vonzódás intenzitása szerinti - különböző körei között különféle mértékben osztja meg. A zarándoklatain résztvevőknek elhivatása óta beszél erről. A körülményekkel kapcsolatban a konkrétság különböző szintjein mozog. Jézus anyjára vonatkozóan olykor annyit mondott, hogy „a Kisjézuska a Magyar Földön fog megszületni és világra szól". Más­kor ezt a Karancs környékére lokalizálja, és egyik zarándoklatán azt is tudatta, hogy a Jézust újra megszülő anya a körükben van, és majd tizenkét hónapi terhességet követően szüli újra meg a Messi­ást, időnként azt is megemlítette, hogy „az asszonka má nem fiatal, egy idős néni". Bensőbb körben még tovább pontosította: hatvannégy évesen fog szülni, miközben „égi utasításra" saját valódi életko­rát titokban tartotta. A kis Jézus újra eljövetelét szinte elhivatása óta aktuálisnak tartja, a közelmúltban pedig konkrét időpontot mondott: a születés időpontja 1993. május 7. éjfél, a keresztelőé pedig pün­kösd napja. Helyszíne a Karancs-hegyi, mennyei segítői által „égivé nyilvánított" kegykápolna. Aki ekkor megérinti Jézus pólyáját, „meggyógyul". Házi szentélyében húsvét táján elhelyezte a kis Jézus csecsemő-kelengyéjét, melyet többen csókolgattak, és legközelebbi híveinek saját köntösét is széttár­ta, látni engedvén „előrehaladott állapotát". Karmanné e mentalitásának alapja az 1975. évi elhivatá­sáig nyúlik vissza, amikor templomból történő távozáskor Szentlélekegyistene még „megszólította": „... fordulj vissza! Gyermeked fog születni aszongya, aki világ megváltója, Jákob lesz a neve". Ezután a templomban „eldőt", sokára tért magához, és ak­kor „esett" teherbe." A születendő gyermek nevét később az „égiek módosítására" Krisztiánnak mondta. Naplóbejegyzése szerint „ha a gyermek megszületik azonnal új világ lesz. Mérgeskígyó sás­ka járás lesz olyan bogarak ami az égből jön és vér csöpög belőle nem szabad megfogni azonnali halált okoz, be kell ásni a földbe ha találunk ilyet." Az 1993. május 7-i születés elmaradt, „az égiek másképp rendelték el. (...) majd várni kell még egy kicsit". Ugyanez év Szent Mihály napon (szept. 29.) a hasznosi zarándoklatán megjelenteknek elmondta, hogy mostmár az égiek nem engedik búcsú­járó helyekre, csak „ha a kis Jézuska megszület. Má pedig nemsoká itt lesz, vagyis azt mondja, hogy ebbő az évbő má nem megy ki. De decemberbe nem lesz, a biztos, azt mondja Szentlélekegyistenem. (...) Csak az édesanyja, aki születi, a szája lesz, semmi több. Haja, szeme, arca, mindenje a jóságos Szentlélekegyistenemre hasonlít. Mer tőle kapta az asszonyka. (...) Hozza a földre a nagy örömet és boldogságot és az igazságot. Nagyonszépen köszönöm." Karmanné keresztény alapon álló, ugyanakkor egyfajta sajátos, konkrét helyzethez-igazodó erköl­csiséget képvisel a hozzá fordulók körében. Mindezt közvetlenül, transzcendens interakciója szerint megélten valósítja meg, nem valamilyen elméleti megfontolás vagy élettapasztalat eredményeként. Megfigyelhető volt, amikor egy családi válsággal küzdő asszony tanácsot kért, hogy szabad-e elválnia a férjétől vagy továbbra is tűrjön, és maradjon a férjével. E kéréssel Karmanné a házi oltára felé, égi pártfogóihoz fordult: „Szentatyám, bocsánatot kérek, Szentlélekistenem. Ez az asszonyka tudni akarja (...) hogy a férjével maradjon továbbra is, vagy elváljon tőle, hogy ez nem élet, aszongya". Szentlélek­istenem azt „válaszolta", hogy rossz most, de még rosszabb lenne egyedül. Egy másik krízishelyzet­ben az általános iskolai végzettségű, huszonnyolc éves salgótarjáni férj immár nyíltan párkapcsolatot folytatott egy tizenhét éves középiskolás lánnyal. ' Problémájukra Karmanné úgy reagált, hogyha a feleségét házastársul fogadni jó volt, akkor titokban kellett volna szeretnie a leányt, és nem nyilvános­ságra hozva, amibe felesége belebetegedett. „Mer ha ő megtanáta a kislányba magát, ha szerette, a szeretet nagyon nagy dolog. Még az égiek is a szeretetre vágynak. (...) És szépen, megértően kéne elválnyi, ha el akarsz." A somosi asszony tehát adott helyzetben megengedhető megoldásnak tartja a 147

Next

/
Oldalképek
Tartalom