Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Néprajz - Limbacher Gábor: Egy nógrádi javasasszony életútja és gyógyítóvá válása

súlya is összefüggést mutat a táltos táplálkozásával. Ezek mellett a táltos tevékenységi körének is általában egyik jellemzője a gyógyítás." Ezen értelmezési lehetőséghez ugyanakkor hozzátartozik e hiedelemréteg római katolikus vallásba nőtt, beleolvadt jellege. Ennek megfelelően a megjelenő természetfeletti lények nem ló vagy bika alakjában, hanem a kereszténységnek megfelelő módon jelennek meg. Segítő-szellemei szintén módosultak, a kereszténység legfőbb kultikus lénye(i)ként vesznek részt gyógyító tevékenységében. A valóság összetettségéhez tartozik, hogy a táltoshoz kapcsolódó hiedelmek egy része a garabonciás, tudós és halottlátó alakjánál is megtalálható. Ezenkívül a keresztény hitvilág domináns jellegét már fölvázoltuk. A táltos-hiedelemkor és a „somosi-asszony" által képviselt jelenségkör közötti összefüggés megállapítását nemcsak a hagyományos paraszti kultúrához való viszonya szempontjából tartjuk szükségesnek. Fontos azért is, mert ez gyógyító gyakorlatának leíró értelmezésekor több vonatkozásban magyarázatként szolgálhat, olyan sajátosságok esetében, amelyek egyébként érthetetlenek maradnának, így például, amint majd a továbbiakban is látható lesz a Szentháromsághoz fűződő viszonyában jellegzetes, hogy egyrészt az három önálló lényként jelenik meg, másrészt az élete szinte minden megnyilvánulásában segédkező-segítő-kisegítő szerepet látnak el oly módon, hogy mintegy őhozzá alkalmazkodnak. E sajátosságok a táltos-hiedelemkor alapján - beágyazván egész tevékenységi körének értelmezésébe -, mintegy helyükre kerülnek és értelmezhetővé válnak. Végül a hagyományos mintákhoz való viszony terén még a biológiai, szociális vonásokra utalunk. Gyenge, beteges testalkatával a „somosi asszony" a szakirodalomból ismert kiemelkedő egyéniségek többségéhez tartozik. Azon jellemzői, hogy idősebb korban - 53 évesen - vált gyógyítóvá, hogy gyermektelenként, de férjezettként, hogy származása és jelen gazdasági módossága szerény közepesként értékelhető, hogy római katolikus, hogy elemi iskolát végzett, nem különösek az irodalombeli egyébként nem egységes - adatok tükrében. A cserszegtomaji javas Vak Lina révén még gyógyítóasszonyunk fogadott gyermekek tartására is találunk párhuzamot." A „somosi asszony" különböző képességei Égi pártfogói Karmannét gyógyító tevékenységre „választották ki", a neki küldött levelek 30 és egyéb adataink szerint azonban a hozzá folyamodók jelentős része egyéb szükséghelyzetben is igényli a segítségét. Résztvevő megfigyeléseink során előfordult, hogy kifejezetten, mint sorslátót illetve jósnőt, halottlátót vagy lelkigondozót, -tanácsadót keresték föl. Többnyire azonban e készségei gyógyító tevékenységével összefüggésben jelentkeznek, sok esetben annak hatékonyságát segítőén. E tehetségeit is lényegében égi pártfogóinak működéseként tartja számon. Halottlátóként „tud" beszélni a túlvilágra kerültekkel, akik „járnak" hozzá. Ha Szentlélekistene „érkezik", „kiparancsolja" a lelkeket. A halottak lebegnek, el vannak változva, egymással sivalkodnak. Üveg ajtón nem tudnak bejönni, faajtó, fal nem akadály. Karmanné korábban elhunyt testvére is „volt" már nála. Naplója szerint: „1982. okt. 1-én 5 óra 35 perckor személyesen fent volt Mária [Karmanné] és úgy látta a meghalt édesanyját hófehér arccal nagy fényességben megcsókolgatta 3szor (...) mondta az édesanyja Máriának engedelmeskedjél az Egy Elő Istenednek, mert el veszünk élők és holtak." A halottakról általában nem beszél, mert égi „pártfogói" szerint nem szabad „legalábbis egyenlőre" - ezzel foglalkoznia, csak a gyógyítással, amely önmagában is túlterhelést jelentő feladat. A gyógyulást segítendő - a „páciensek" hitét fokozva - azért olykor beszél halottaikról. Például egy először jött madarasi (Bács-Kiskun m.) asszonynak mindjárt fogadásakor elöljáróban megmondta, hogy meghalt a fia és emiatt nem múló, nagy bánata van. Magavezette zarándoklatai alkalmával az őt követő száz-kétszáz fős sokaság előtt, égi üzenetként, apokaliptikus keretbe ágyazottan beszél a halottakról, különös aktualitással. Eszerint a közeli jövőben először „...a túlvilágról jön két nő és egy férfi fsaját hozzátartozói!]. Ezek má meghaltak ugye (...) jönnek vissza. Utána egy hónapra, akinek szerettei vannak, hogy van hova jönni, támadás, föltámadás is lesz (...). Azt mondja a Sz.entlélekistenem.''' 1993. szeptember 14-én, szülőfaluja búcsúnapján, a mintegy száz követőjével együtt megtett dorogházi zarándoklatán a közellevők hallották, amint magában mondogatta: „ne tekintgess, nem tekintgetek". Kérdésre elmondta, a Szentatya utasította, hogy az ott is végzett gyógyításra figyeljen, és ne a hozzátartozóik mellett „megjelent" halottakra tekintgessen. A somosi asszony, tevékenysége alapján nagyrészt vallási vezetőként illetve népi prófétaként értelmezhető. Ilyenként sajátos értelemben Isten tolmácsa, isteni küldetése tudatában, látnoki észlelései146