Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Néprajz - Limbacher Gábor: Egy nógrádi javasasszony életútja és gyógyítóvá válása

lásosság történeti és recens sajátosságának, amikor Krisztus testeként az ostya különböző formájú megelevenédését érzékelik. Az égiek megjelenésekor - a verbalitás szintjén - a külsejükre, külső leírásukra koncentrálás is hagyományos motívumnak tekinthető, miként a halottlátók is rendre el­mondták a megjelenő halott külsejét, és más szentemberek is általában hangsúlyt helyeznek a külső jegyekre. " A tudományszerzés isteni eredeztetése a táltosok, halottlátók, népi gyógyítók körében általános jelenség. Az Alföld leghíresebb halottlátó-gyógyító embere, a csépai Mészáros Mihály tudományát magától Jézus Krisztustól nyerte. A Szeged-alsótanyai Engi Tüdő Vince gyógyító erejét Szűz Máriá­tól kapta. Az ősi Megyesi József egyszer aratás idején „valami fényt" látott, és attól kezdve gyógyí­tott. A Szeged-fehértói gyógyítóember Dóczi István tudásának eredetét, forrását az őrangyalok adták, akik éjjeli álmában megmondták, hogy „így meg így gyógyíjj". Egy baranyai füvesembernek, Dallos Laci Ferdinándnak álmába egy fehér ruhás alak jelent meg és szólította föl füvekkel történő gyógyí­tásra, a tápéi gyógyító Miklós Janó Istvánt alvásából fölébresztve „egy ősz öreg ember áldotta meg nagy tudománnyal. A náluk később, századunk közepén működött szőregi (Csongrád, v. Torontál m.) halottlátó-gyógyító Vidács Mihálynak is valószínűleg maga az Atyaisten - egy fehér lepelbe öltözött körszakállas férfi - adta gyógyító tehetségét. Nála még az elhivatáskori karfájás motívuma is megvan, a templomban ő is látomást élt át, Jézus jelent meg két tanítványával. Mindezt beavatottságaként ér­telmezte ő is, hogy ez „annak a jele, hogy összeköttetésbe vagyok vele. Először álomban, aztán nap­pal is összekapcsoltak engöm." Gyógyítóasszonyunk égi mannájához hasonlóan, mikor Vidács Mi­hály halott édesanyjával „találkozott", az anya is „mennyei eledelt" vett magához, hogy megerősöd­jék. A „somosi asszony" Jézustól kapott életvize, amely majd gyógyítási elképzeléseiben is fontos szerepet kap, Vidács Mihály látomásaiban is megjelenik. Meghalt kislánya és társai „élet vizivel" oltották szomjukat. A kiemelkedő egyéniségek esetében gyakran nagy betegséggel és túlvilági jelenéssel, utazással jár beavatásuk, és ilyen motívumokat a középkori látomásirodalomban, barokk és népies irodalomban is találunk. A „somosi asszony"-nál ilyen betegségnek karfájása és a később részletezendő mély álma tekinthető, de farcsöntbaja, gombamérgezése és fülvérzése is idetartozik, amennyiben a beavatása egyfelől e betegségekből a gyógyulásba történő átmenetnek tekinthető, majdani gyógyító tevékenysé­gének fizikai feltételeként. S e betegségek a szakirodalombeliekhez hasonlóan olyan mértékűek vol­tak, hogy „a koszorút is gyűjtötték rám a lakók". A novaji halottlátóhoz vagy a csépai Mészáros Mi­hályhoz egészen hasonlóan ő is végigjárta a túlvilág tartományait, a fehér létrán fölvivő útja pedig elterjedt, különböző népek kultúrájában megtalálható mitologémára emlékeztet, és ilyen funkcióval a létra a sámán- és táltosfa egyik változata. Az acélgyári templombeli első jelenését követő háromszori megpróbáltatásának sokféle népi pár­huzama közül leginkább talán a gyógyító „Tápai Pista" esete kapcsolható ide a múlt századból, aki az őt álmából felkeltő ősz öreg embör harmadik hívása után kapja meg tudományát." A „somosi asszony"-nak még anyja méhében „történt", az egész világon élők körében első számú kiválasztottsága - későbbi adatainkkal - a Szűz Máriával való szerepazonosság érzését tükrözi. Az ilyen favorizáló önértékelése összefüggésbe hozható azon hagyományos hiedelemmel, mely szerint a tudósok, táltosok, rontók vagy gyógyítók ereje-hatalma nem egyforma, és gyógyítani csak az erősebb hatalmú túd." E hiedelem működésére utal hogy a lőrinci tudósasszony többeket irányított tovább a „somogyi asszony"-hoz, másrészt gyógyításai között adatoltunk már - e hiedelemkörben történő mozgását dokumentálva - rontásos eredetűnek minősített betegséget. Kiválasztottságának a működési idejét megelőző visszarendeztetése pedig hasonlatos az ősi Megyesi József fölfogásához, aki tudomá­nyát szintén még „fogantatása előtt" nyerte Istentől.""" E motívum előképe látható Jeremiás próféta elhivatásában, akihez szintén az Úr szólott, és hason­lót mondott, mint amiről Karmanné is beszélt. „Mielőtt megalkottalak anyád méhében már ismertelek, mielőtt megszülettél volna, fölszenteltek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára." (Jer 1,4-5) Más­felől önértékelése igen hasonlatos a jászladányi szentember Orosz Istvánnéhoz, aki magát, ha nem is Máriához, de az ájtatos nép édesatyjaként Mózeshez hasonlította, és akinek „becses" neve „nagy köl­tő"-ként úgy ragyog énekfüzetein, „mint a szövetben a drága gyöngyök". Akinek szava „angyal­csengő" és kegyes", illetve aki „mint egy mennyei angyal" ajánlotta fel a népet az égiek oltalmába." Hasonlatos a hasznosi Csépé Klára látomásaiból kicsendülő önértékelése, akinek Szűz Mária azt „mondta" hogy bejárta az egész világot, de csak őt találta tisztaszívűnek. Máskor két angyal tartott koronát fölötte, és közölték, hogy meg van koronázva, az égiek előtt, ő szent." Itt még a „somosi 144

Next

/
Oldalképek
Tartalom