Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Néprajz - Limbacher Gábor: Egy nógrádi javasasszony életútja és gyógyítóvá válása

Szakrális kommunikációjának gyakori alkalma az éjszakai nyugalom ideje. Az utóbbi két évben azonban e gyakorlat a megnőtt keresettsége, túlterheltsége következtében megritkult. A rászolulók fogadására a lakása háziszentélyébe „érkező" égiek jelenlétét folyamatosan érzékeli. Látja ahogy elhelyezkednek, és ahogy - vele interaktív viszonyban - levezetik a gyógyítást. A nála lévő beteget mozgásában irányítja, nehogy ott lévő pártfogójába ütközzék. Karancs-hegyi zarándoklásakor minden alkalommal látja, ahogy az út egyik kanyarulatánál a Szentlélekegyistene várja őt, ahonnan „együtt mentünk föl a kápolnába". Egy ilyen alkalommal tolmácsolta nekünk, a „Szentlélekegyistene" kéréseként, hogy fényképezzük le (3. kép). E sajátos túlvilági érzékelései során van, hogy erről való közvetítése szinkron jellegűvé válik, és az égiek tolmácsolásából „Mária néni" hangja mintegy égi hanggá azonosul, azaz általa maguk az égiek szólnak: „A Szentlélekistenkém ideáll, igen, azt mondja felemeli a drága szent kezét, Atya Fiú Szentlélek Egyisten szent nevibe megáldalak titeket! (...) És ne féljetek, bátrak legyetek, veletek leszek. Szentlélekistenem nyilatkozik." Máskor mennyei szózatokat, próféciákat tolmácsol, és egyáltalán lényegében minden közösség előtti megnyilvánulása az általa folyamatosan „érzékelt" égi valóság közvetítése a körülötte lévők számára. Ezen értékelés kereteibe beletartozik, hogy még az egyes zarándoklatok időpontjait is az égiek jelölik ki. Ezek alapján a „somosi asszony" égiekhez fűződő viszonya - elragadtatásain kívül - tekinthető a megszállottság egyfajta különös eseteként, ahol az égiek többnyire nem belé, hanem hozzá költöznek. Fölfogása szerint a vallásos ábrázolásokhoz kötődnek, „ott vannak" maguk az ábrázolt alakok is. A karancsi és a hasznosi kegyhelyen egyaránt tapasztaltuk, ahogy az összes képet, szobrot végiglátogatta és az ábrázolt szentek mindegyikével élőként elbeszélgetett, simogatta őket, érintkezett velük. Az 1993. év Szt. István (aug. 20.) és Szt. Mihály (szept. 29.) napi hasznosi útján, a megkötözött kezű Jézus szobránál egyaránt azt látta, hogy „vért könnyezett az Úrjézus". Utóbb az összes szobornál tapasztalta ezt. Máskor Jézus a szoborban azt kérte Karmannétól, hogy őt - vagyis az ábrázolást - vitesse vissza a régi kápolnabeli helyére, mert kívül nem jó helyen van. Az egyházi év ünnepei is inspiráló hatással vannak látomásaira. Naplója szerint „1987. ápr. 12. virág vasárnap látom az Űr Jézust szamáron jött és leszáll a szamárról Szent Lélek Egy Elő Isten várta és néztek a föld felé mind a ketten és pálma ág volt a kezében az Úr Jézusnak." (4.-5. kép) Látomásainak egy része chiliastikus vonatkozásokkal függ össze, amelyekről később külön szólunk. A „somosi asszony" képzetei és gyógyítóvá válásához vezető életútja szinte minden főbb pontján többé-kevésbé hagyományos mintákba ágyazódik, párhuzamait megtaláljuk a magyar néphit, népi vallásosság kiemelkedő egyéniségeinél. Ennek ellenére, elmondása szerint más gyógyító specialistát nem ismert, és a múlt század második felében a szülőfalujában működött „dorogházi tudósasszony"ról sem hallott. Születésének hangsúlyozott éjféli időpontja és a kezdettől föltűnő szúrós tekintet a különleges születés atribútumaiként egybe vág a gyógyításra vonatkozó néphittel. 10/a Gyermekkori misztikus élményei kapcsolatba hozhatók az igen sok ponton hasonló jelenségkört képviselő ősi javas ember Megyesi József „harmadfél éves kori" érzékelésével. Mindketten már kisgyermek korban részesévé válnak a transzcendens világ megnyilvánulásának, illetve fontosnak vélik e lépcsőfok számontartását. Karmanné kiemelte a hét éves korában észlelt sorslátó készségét. A hagyományos társadalmakban, az égi erők és a földi szükségletek közti mediátori szerepet betöltő természetfeletti erejű személyeknél, így a magyar népi hitvilág táltosánál, halottlátójánál és szentembereinél szintén több esetben előfordult, hogy a hét éves kor a későbbi tevékenységükre utal, és kiemelkedő jelentőséggel bír. Továbbá megtalálható e sajátosság helyenként a hagiográfiai irodalomban, ponyvanyomtatványokon, sőt a lőrinci (v. Nógrád ma Heves m.) halottlátó révén ismerjük párhuzamát a jelenben is. " Tizennégy-tizenhat éves kori rózsafüzéres Mária-látomásához hasonló élmény érte a jászladányi szentember Orosz Istvánt tizenhetedik évében, csak egészen drámai körülmények között. Mindenesetre mindkettejüknél az ájtatos rózsafüzérezést serkentette Szűz Mária csodás „megjelenése". Tipikus motívum ez a Mária-látomások sorában, mint ahogy az egyik leghíresebbé és a kultusz részévé vált Fatimái jelenésekben - Portugália, 1917. év - is Mária többször a rózsafüzér naponkénti végzését kívánta a pásztor gyerekektől. Mintaadó lehetett a másik leghíresebb jelenés, a lourdes-i is - Franciaország, 1858. év - amelyben Szűz Mária szintén tizennégy esztendős lánynak - Bernadett - jelent meg. A „somosi asszony" beavatása, tudományszerzése többrétűén és széleskörűen illeszkedik a tradicionális jelenségek sorába. Az őt beavató égi lények jelenése „Jézus"-hoz máskor „Jézus emléki"-hez vagyis az 01táriszentség(tartó)-hez kötődően a templomban, szélsőséges megnyilvánulása a népi val143