Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Néprajz - Lengyel Ágnes: A paraszti imádkozás rendje

befolyással lehetett a népi imádkozási gyakorlatra. Katolikusok esetében ugyanis, ha az imádsághoz búcsú elnyerése van kötve, nem elég a gondolatbeli, hanem a szóbeli ima szükséges, vagyis az előírt ima szavait, ha csöndben is, de ki kell mondani." A kisgyermekkortól rögzült szövegek verbális automatizmusa ellenére, szükséges az imádkozásra való odafigyelés: „Imádkozni is lelkileg kő. Nemcsak úgy mint a szajkó, hogy tudom ezt a verset aztán egyformán elmondom. Mindig úgy tartottam, hogy még óvasni is mindent másképp kő. Az újságot is másképp kő elóvasni mint a testámentomi füzeteket (...)" - vallja Erdélyi Zs. egyik adatközlője." . Az odafigyelést, koncentrálást segíti elő imádkozás közben a becsukott szem: „Azt nem lehet, hogy lesnek ide is, oda is. Ha csukva van a 30 szemem, mégiscsak jobban megy az imádság."' Az imádkozás testtartását illetően gyűjtési tapasztalataink szerint egyöntetű felfogás a hagyományőrző, vallásos rétegnél, hogy az imádkozás fekvő helyzetben még reggel - este, sőt betegség esetén sem elfogadható: „(...) fekve nem érvényes az imádság, sem ágyban. Ott nem beszélgethetünk úgy az Úrjézussal, mint állva vagy térdelve" . A vizsgált idős korosztálynak betegség, gyengeség miatt sokszor gondot jelent az ülve való imádkozás, mégis ragaszkodnak e formához. Van, aki operáció után inkább elhagyta az addig megszokott imádságokat, csak fohászkodott: „Drága Szűzanyám, látod, hogy nem vagyok képes..." Harmadnapra ülhetett csak fel és csak akkor tért vissza szokásos imarendjéhez.'" E norma erősségét mutatja a következő adat is: „(...) hogyha fekve imádkozunk, akkor a halottaké imádkozunk, meg a vízbe fulladtaké (...)"" Ülve, állva és esetenként térdepelve való imádkozás fordul elő. A térdeplés a múltban általánosabb volt, előfordult a család együttes térdeplő imádkozása. Imádkozás közben a bekulcsolt kéztartás az általános és ennek különböző változatai fordulnak elő. Ölbe ejtett, mellkasra, szívre tett vagy kinyújtott összetett kéz, amelyet esetleg az ajkakhoz érintenek. Az imádkozással kapcsolatos hagyományos rend változása, de ugyanakkor mégis rend-jellegű továbbélése jól megfigyelhető az imakönyvhasználat általánossá válásával kapcsolatban. A vallásos megnyilatkozások hagyományos élőszavas formái, kollektív jellege letűnésével párhuzamosan erősödött az írás-olvasás terjedése következtében az imádságos és énekes könyvek alkalmazása a hívők széles körében. Az imakönyvek az imádkozás megkönynyítését szolgálják, és az egyház az általa helyesnek tartott és egységes imádkozási gyakorlatot erősíti. Az imakönyv használata és az ezekből tanult szövegek háttérbe szorították az egyéni imákat, vagy a hagyományozódás útján örökölt archaikus imaanyagot. Imakönyvhöz fűződő a következő hiedelem: „Ez a könyv az enyém és a szomszédasszony elvitte. Ha ebből a könyvből imádkozik ő, értem imádkozik, mert a könyv az enyém" A katolikusok körében a legkedveltebb ájtatossági forma a rózsafüzér imádkozása. Az egyház számos búcsút fűzött a szentolvasóhoz. Radó Polikárp írja útmutatóul: „Hogy ezeket el lehessen nyerni, ahhoz paptól megáldott rózsafüzért kell használni. Ha a rózsafűzért eladják, vagy darabokra szakadt, a búcsú nem nyerhető el vele. (...) Ha dolgozunk vagy bármely más okból nem tarthatjuk kezünkben elegendő, ha a rózsafüzér nálunk van, hogy elnyerhessük a búcsúkat.""' Az ezekhez a kitételekhez való viszonyulás gyűjtési tapasztalataink szerint vegyes. Megszentelt olvasót használnak, a hozzákapcsolódó búcsúnyerés hite is többnyire él, de az olvasót nem mindenki hordja pl. utazás vagy gyalogmenetközbeni imádkozásnál magával. Más viszont ragaszkodik a megszentelt tárgyhoz: „Mindig ott van a táskámban, a nélkül nem megyünk egy lépést sem. Ugyanakkor szemléletes felfogásbeli jellegzetesség figyelhető meg a rózsafüzér vonatkozásában a tárgyak megszenteltségével kapcsolatban. A nép, miközben általában elengedhetetlennek és föltétlen tiszteletben állónak tartja a pap szakrális szerepét, a körülményektől függően él a paraszti önellátással is. így a rózsafüzér megszenteléséhez a szakralitással való kapcsolat az elengedhetetlen, de ez elérhető közvetlen papi részvétel nélkül is, például a tárgy templomi szenteltvíztartóba való bemártásával. Ez jelzi az imádkozási szokások vallásosságon belüli rendjének mágikus vonatkozásait. Az ima hatékonyságát fokozó eljárások közé tartozhatnak még további archaikus szertartások, előírások: Egy érsekvadkerti idős férfi (...) minden reggel kigyütt és az mindig napkelet felé fordult, és még mielőtt föl nem kelt a Nap imádkozott. Meg este is az Urangyalát, kiment már az udvarra mondani. (...) azt mondta, az az igazi imádság az ég alatt."; „Este a csillagos ée alá menni, az a leghatásosabb."; „Ház sarkára menni imádkozni. Este, mikor mán harangoznak."' Egy szandai asszony eljárása a következő volt: „A szent kilencedet végeztem a tiszta ég alatt. Tiszta ég alatt. Minden este 9 Urangyalát végeztem el 9 este. Azt tudom egyszer nagyon-nagyon nagy eső esett, úgy nyár vót. Jaj, de nagy eső esett. Istenem, azt a tiszta ég alatt akartam én, hogy ott végezzem oszt a fejem így kitettem az esőre. A víz úgy csurgott rám, de a fejem legyen a tiszta ég alatt.(...)' A keletre tájoltság, a szabad ég, a sötétség, a harangszó mind nem mellékes körülmények az ima hatékonyságának fokozása 131