Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)
Közlemények - Balogh Zoltán: Kiss mama vendéglője
XVin. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1993 KÖZLEMÉNYEK MITTEILUNGEN Kiss mama vendéglője Balogh Zoltán - egy család sorsának dokumentumai 1990 nyarán, Salgótarján vendéglátásának kutatása közben jutottam el dr.Megele Józsefbe sz. Kiss Annához. Akkor még nem sejtettem, hogy Anna néni Pécskő utcai lakása milyen értékeket rejt egy komód mélyén. Igazi kincsesbányára leltem kutatási témámat tekintve, hiszen Anna néni édesanyja jól menő vendéglőt vezetett az államosításig. Kiss vendéglő, vagy ahogyan a városban ismerték, Kiss mama vendéglőjének története egészen pontosan nyomon követhető az iparengedélytől az 1920-as években kiállított italmérési engedélyhez szükséges állampolgársági bizonyítványon át az engedély elvonásáig. Söt a gyűjtött keresztlevelek alapján kísérletet tehetünk a családfa rekonstrukciójára is. Annál is inkább megtehető ez, mivel az 1939: IV.tc., a második zsidótörvény a nagyszülők nem zsidó származásának igazolását írta elő, s ehhez be kellett szerezni a megfelelő dokumentumokat: kereszt- és házasságleveleket, születési anyakönyvi kivonatokat, amelyeket a család meg is őrzött. Páratlan értékeket rejtett a fennt említett komód művelődéstörténeti szempontból is. Állami elemi népiskolai értesítő könyvecskétől tanítóképző-intézeti igazolványon át ügyvédi, állatorvosi diplomák tanúskodnak az ősök és leszármazottak életútjáról. A fent említett dokumentumok részletesebb bemutatásához szükséges a család történetének és kapcsolatainak felvázolása. A családfő, Kiss Gyula, (1873-1936) édesapja iparosmesterségét vitte tovább, a mészáros ipart tanulta ki. A Túráról elszármazott-mészárosnak jó megélhetési lehetőséget biztosított az időközben nagyközséggé vált Salgótarján. Az ipar űzéséhez szükséges iparigazolványt 1906-ban nyerte el. 1904-ben kötött házasságot az akkor 31 éves mészáros, a szintén iparos családból származó 20 éves Perszky Ilonával (1884-1968). Édesapját, a még Sárosbujákon /Sáros vm/ született Perszky Simont, 1890-ben a Budapesti Ipar és Kereskedelmi Kamara összeírásában asztalosként Salgótarjánban találjuk. Édesanyja, Schleicher Mária, ugyanitt a kereskedők között tűnik fel, később kocsmát nyitott. 1916-ban vették fel. Salgótarján nagyközség kötelékébe a Kiss családot kiskorú gyermekeikkel, Bélával, Annával és Ilonával. Kiss Gyuláné Perszky Ilona 1913-ban iparengedélyt szerzett és az édesanyjától örökölt vendéglői ipart folytatta az üzlet államosításáig. A vendéglőre vonatkozó anyag gazdagsága indokolja, hogy annak történetéről bővebben szólunk. Kiss mama vendéglője és a városi kaszinó A Karancsaljai utca elején Perszky Simonne nyitott kocsmát még a múlt század végén, amelyhez később lányáék hozzáépítettek, s így nyerte el az épület a város 20-30-as éveinek polgárai előtt ismert formáját. Lehetséges forgalmát tekintve a kocsma kitűnő helyen állt. A Rapp-Salgótarjáni útszakasz "karancsallyiútja" mellett állt, így a Karancs környéki falvakból és az ún. Losonc környéki kertészfalvakból lovaskocsin érkező vásárosok piacozók be-betértek, hogy az út porát - egy kis abasári, rózsaszentmártoni borral leöblögessék. Amint azt egy Salgótarjánról készített fotó bizonyítja, az 1910-es években már megújult formájában létezett a vendéglő. A hentesipar gyakorlására is jogosítványt nyert Kiss Gyula üzlete ugyanezen épületben helyezkedett el. Vendéglő és mészárszék összekapcsolása főleg a kis lélekszámú településeken volt jellemző, ahol a húskimérésen kívül hentesárukat is készítettek. Esetükben ez abból a szempontból is jelentős volt, hogy a vendéglő hús szükségletét nem kellett máshonnan fedezni. 255
