Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)
Tanulmányok - Történelem - Horváth István. Bell Miklós és pártja Salgótarjánban
Olga örökölték a vagyont. A gyár cégvezetője Máhr Sándor lett. 31 Bell 1919, a tanácsköztársaság megdöntése után kezdett politizálni. Rövid idő múltán Gömbös Gyula baráti köréhez tartozott. Ezért természetes volt akkor, hogy 1922-ben egységes párti programmal a pétervásári kerület nemzetgyűlési képviselője lett. 32 A korszak rendkívül mozgalmas és izgalmas időszaka a magyar történelemnek. Nem kevesebbről, mint arról volt szó, hogy a forradalmak, a trianoni békeszerződés terhével miként alakul a magyar gazdaság, a társadalom élete, milyenek lesznek a politizálás feltételei, a mi fogja jellemezni a mindennapok világát? 1922. február 16-án az első nemzetgyűlés befejezte működését megtörténtek az új nemzetgyűlési választások. Noha Bethlen István miniszterelnöki székbe kerülésével elindult a magyar konszolidációs folyamat, de ez nem ment zökkenő nélkül. Elsősorban a miniszterelnök és Gömbös Gyula közötti nézetkülönbség volt nyomasztó. A kettőjük közötti nyílt szakításra 1923. augusztus 2-án az Egységes Párt értekezletén került sor, amikor „Gömbös bírálta a kormány gazdaérdekeket sértő politikáját, a nagyarányú kölcsönök, hitelek felvételét, követelte a kormány átalakítását, a határozott „keresztény nemzeti" politika folytatását. Gömbös Gyula, Eckhardt Tibor, Zsilinszky Endre (1925-től, vitézzé avatásától Bajcsy-Zsilinszky) és Bell Miklós nemzetgyűlési képviselők kiléptek az Egységes Pártból." Új párt alapításáról döntöttek, de csak kilépés után jó egy évvel, 1924. november 13-án alakult meg, Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Párt néven. Néhány évvel később, 1928-ban Gömbös cserbenhagyta társait, és visszatért a kormánypártba. 33 Bell és Gömbös mindezért örök haragosok lettek. Bell nekrológiájában is -ugyan név nélkül - így emlegetik fel ezt a tényt: „Egyik alapítója volt a fajvédő pártnak melynek célkitűzései mellett haláláig kitartott, még akkor is, mikor volt bajtársainak egy része cserbenhagyta az eszmét politikai érvényesülésért, rangért, hatalomért." 34 Bell Miklós tevékenységének középpontjában 1922-1926 végéig a nemzetgyűlésben való munkálkodás állt. A közszereplés jellemezte, kötötte le figyelmét. Ebben az időszakban még volt egy botrányszagú esete: belekeveredett az un. Ulain-ügybe. 1923. november 7-én ugyanis a rendőrség a kormányelleni fegyveres puccskísérlet miatt őrizetbe vette Ulain Ferencet, Szemere Bélát és Bobola Tituszt, akik részben neki is baráti köréhez tartoztak. Szerencséjére legyen mondva, a perben szereplőket az Ítélőtábla 1924 elején fölmentette. 35 Bell Miklós nemzetgyűlési képviselőként többek között a Közgazdasági bizottság, a Vízügyi bizottság, valamint a Zárszámadást vizsgáló bizottság tagja volt. A nemzetgyűlési jegyzőkönyvek tanulsága szerint 1923. január 8-án, gazdasági kérdésekről fejtette ki véleményét, 1923. július 10-én ugyancsek e témakörben, és végül 1924. április 11-én a pénzügyi és inflációs helyzet késztette felszólalásra. Az első hozzászólásában a legfontosabb alapmotívum az volt, hogy:, Addig még ilyen példanélküli erkölcstelenség uralkodik a gazdasági élettünkben, nem lehet konszolidációt remélni". Felszólalásához három-egy két pontos, majd egy négy pontos, és egy három pontos- határozati javaslatot terjesztett elő. Felszólalását Esztergályos János jegyzőkönyvbe rögzített véleménnyilvánításai kisérték. Különösen a Dunán, a Tiszán tervezett vizierőmű javaslatát, a céhrendszer visszaállításának kérését gúnyolta ki. Második felszólalása az aranyfedezetű papírpénz használatának tapasztalatait bírálta, a forgótőke hiányát tette szóvá, Bethlen külföldi kölcsön igénylését kritizálta. Drámai felszólalást tett: „állítsák meg a mai nemzet és kultúrromboló rendszert". Hat pontos határozati javaslatot fogalmazott meg, a magyar jegybankról, a stabil pénz szükségletéről, az állami valutabank létesítéséről, a börzejáték ellen, a kartellek és titkos monopóliumok ellen. A 275. nemzetgyűlési ülésen mondta el utolsó felszólalását Bell Miklós. Ez volt a legrövidebb, amelyben az inflációért a pénzügyi és akereskedelmi politikánk helytelenségét tette felelőssé. 36 Az 1927-es nemzetgyűlésbe már nem került be. Ezt követően nagy energiával rögzítette papírra gazdasági nézeteit. Az ország politikai életébe, az általa kezdeményezett országos hatókörű párt megalapítása révén szándékozott visszatérni. Ezt a törekvését gátolta, hogy 1933 után egészségi állapota is megrendült. 1936-tól rendszeres orvosi ellátásra szorult. Hosszú betegség után 1938. július 8-án, Egerben, hatvanhatéves korában, „megölte a szívbaj". Az akkor írt nekrológok „a magyar gazdasági életnek egyik jellegzetes és érdekes" alakjaként idézték meg, és elismerték, hogy „egy különös magyar tehetség szállt sírba" elhunytával. Más írás magyarságát „a magyar fajért" érzett felelős tevékenységét hangsúlyozta, mondván, hogy aki „becsülettel, hittel szeretettel közeledik, aki áldozatos életének munkáját szeretett népének, magyar fajtájának felemelésére fordítja, nem fecsérli életének virágait hálátlanokra". 176
