Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István. Bell Miklós és pártja Salgótarjánban

A salgótarjáni pártkö; xmt „autóbusz különjáratot indított" a mátraderecskei temetésre, ahol nagy részvét mellett helyezték coök nyugalomra. Élete során végzett m nka elismeréseként a Pro Ecclesia et Pontifice pápai kitüntetés tulajdonosa volt.

37 Bell Miklós eszme-világa Bell Miklós nézete, szellemisége jól rekonstruálható. Az eddigiekben idézett cikkei ízelítőt adtak mindenből. 1924-1929 között nagy vitalitással foglalta Írásba a felfogását tükröző gondolatokat. Nagyobb, tanulmányjellegű m:!től a vitairatig terjed a választott műfaja. Politikai beszédeit gyakran írásba foglalta, és gondoskodott nyomdai megjelenésről is. Nagyon sok - vidéki és országos lapban megjelent újságcikket írt, amelyet teljeskörűen még nem ismerünk, így nem is dolgozhattuk fel. Művei közül alapvetőnek tartom: a „Gazdasági kibontakozási terv" (Bp. 1924) az „Új gazdasági rendszer, új társadalom" (Bp. 1924) és a „Gazdasági Reformterv" (Bp. 1929) című terjedelmesebb dolgozatait. Az ezekben leírtakból egy összefüggő, szándéka szerint is filozófiai és történeti alapozottsága eszme rendszer bontakozik ki az olvasó előtt, amelyben újító szándékú, merész gondolatok, kiforratlan és konzervatív nézetek együttesen jelentkeztek. Nézeteinek kiindulópontjául saját korának viszonyait választotta. A korhoz negatív felfogással, annak kritikai bemutatásával közelített. Megítélése szerint „haldokló korszakban vagyunk" - írta 1924ben. Véleménye szerint a rossz helyzet oka „a helytelen forgótőke és centrális rendszer" fenntartása. A két tényben megjelenő igazság felismerése, halaszthatatlan cselekvésre késztette, mert „az eddigi centrális rendszerrel teljes csődbe jutunk."

38 Gondolkodásának mélysége, tartalma és a javasolt megoldás - a generális változtatás igényének hangsúlyozásával - gyakorlata legtisztábban az 1929-ben megjelentetett tanulmányában olvasható. Az írásban rögzített véleményét konkrét tapasztalataira építve fejtette ki. Amint olvashatjuk. „Évtizedek óta tanulmányoztam és kutattam a gazdasági világtörténelmet, külön-külön az egyes európai nemzeteknek a fejlődését, s Amerikának a gazdasági fellendülését, a szabadságharctól kezdve, a Bank of England, a svéd, francia, német és a többi európai jegybank rendszert, továbbá tanulmányoztam és statisztikában foglaltam az európai népek eladósodását a XVIII. századtól a mai napig."

39 Gondolatai között talán a leggyakrabban a válság szó és fogalom jelent meg Ezért elsőként ennek okait kutatta. A válságot egyrészt szellemi - eszmei téren, másrészt - ezt hangsúlyosabban körbe is járja - a gazdasági életben véli jól kitapinthatónak. Felfogása szerint két szembenálló eszmerendszer élet-halál küzdelme zajlik a világban. A demokratikus kereszténység és a centrális berendezkedésű liberalizmus harcol a világuralomért. Nézetét arra építette, hogy „A keresztény vallás lehetővé tette, hogy tehetségek alsóbb rétegekből is kifejlődhettek, s így lettek egyszerűbb embereknek gyermekei papok, püspökök, akik a kulturális életben nagy eredménnyel dolgoztak, mert az élet és a haladás (szerző kiemelése) kívánsága szerint igyekeztek alkalmazni". Az élet központi színhelye és szervezete a család volt. „A keresztény családi szentély általános bevezetése folytán a nép komoly munkához fogott, ami gazdasági életünknek mai napig az alapját biztosította."

40 A családdal, mint alapvető társadalmi-gazdasági szervezettel összhangban, a fejlődő termelő tevékenység létrehozta a decentrális céheket, és „a független alkotó szellem ezen rendszer szerint talált gyors érvényesülést, a produkció pedig hatványozott módon nőtt, ami normális gazdasági életet hozott."

41 Bell Miklós számára a kereszténység, a család, a céh volt az az elemi eszme, és a gyakorlati tevékenység színtere, amely természetes, és emberiség céljával adekvát pozitív minősítést érdemeltek. A további formák: a pénz - véleménye szerint rövid ideig tartó, alkotást serkentő hatású volt, de az aranyfedezetű papírpénz nem jó - a hitel, a bankok, a kartellek, a részvénytársaságok nem segítették az ember fejlődését, a bankok végezték - szerinte - a XX. században a legnagyobb kultúrarombolást, amely a „mai korszaknak örökös szégyene marad a történelemben."

42 Mindezzel szemben:, Jelenleg az egész világon a liberális politika és a centrális gazdasági rendszer uralkodik". „A világháború csak siettette a liberális politikának, és a centrális gazdasági rendszernek a fénykorát."

43 A későbbi tanulmányában folytatja ugyan ezt a gondolatmenetét, de tovább is lép, és kritikája súlyosabbá vált, kiszélesedett. A hosszabb idézet szerint: „A mai liberális korszak óriási módon növelte az emberi igényeket, de nem képes ezeket kielégíteni. Ezt leginkább látjuk Oroszországban, 177