Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)
Tanulmányok - Történelem - Vass Előd: A szécsényi szandzsák 1554. évi adóösszeírása
szabadosok, új telepesek, kézművesek, földesúri officiálisok, továbbá a szegények együttes számát, valamint az elhagyott telkek felét és az eredményt 15 %-al megemeljük. 18 . Helységek Adófizető (hane) Családfő Fiú Testvér Szolga Kézműves A 3 város: Szécsény: 24 44 6 15 . Losonc: 80 116 49 64 19 2 Rimaszombat: 200 208 55 78 24 4 A 189 falu: 1798 2141 954 898 139 28 összesen: 1992 2509 1064 1055 182 34 4.Táblázat: A török adóösszeírás 1554. évi népességi adatai a szécsényi szandzsák területén A 3. táblázat és a 4. táblázat adataiból történd számítások Szécsény városnépességének lélekszámát, 1554 körül, összesen 420 főben körvonalazzák. Szécsény város népességének alakulásában azonban döntő hatást gyakorol a török hódítás erőszakos beavatkozása. Ha meg akarjuk tudni, mi lehetett a város török beavatkozás előtti befogadóképessége, ahhoz a török berendezkedést szükséges megvizsgálnunk. Szécsény város, 1552 után, török középfokú igazgatási (szandzsák-) központ lett, s így török népességet is befogadottt. A török szandzsákközpontok népességét, azok katonai-polgári igazgatási szerepkörük szerint, három csoportba oszthatjuk: a szandzsákbég udvara népe, a török javadalombirtokosok szpáhitestületéhez tartozók, s végül a török zsoldos helyőrségi csapategységek tagjai. Ezenkívül, talán külön említést érdemelnek az Iszlám-vallásközösség papjai és templomszolgái, akik szintén állami díjazásból éltek meg. A keltezés nélküli, de feltehetően 1559. évi idzsmál (tímár-) defter adatai szerint, akkor Mahmud Bég, évi 284.865 akcse (a.m. 569.730 magyar dénár) jövedelmű hász-birtokainak járadékából, mintegy 56 fős udvartartást, tudott eltartani. A szpáhi testület(ebna-i sipahiyan) pedig két zaim és 19 tímárjavadalmasból állott, s a nekik adott összes évi 165.293 akcse (a.m. 230.596 magyar dénár) értékű járadékból, átlagosan mindegyiküknek három lovaskatona (dzsebedzsi) lóra ültetése telt ki. Ez a szécsényi szpáhitestület esetében, 83 lovaskatona, kiállítását jelentette. 19 . Fentmaradt a szécsényi vár török helyőrségének 1556-57. évi zsoldjegyzése (mevadzsib defteri), amelynek a feljegyzései szerint ott összesen 251 fő szolgált. 20 . Ezek a janicsárok, tüzérek, ulufedzsi-lovasok, azáb-gyalogosok és martalócok, mindösszesen, 251 főt, tettek ki. Ha a fenti három csoportban felsorolt török katonaságot, Szécsényben, az 1550-es években, összesítjük, akkor ott 400 fős haderőt számíthatunk ki. A török helyőrségek adatolt létszámának, mintegy egyharmadát: a nők, a gyermekek és a szolgák jelentették, így ezekkel együtt, 550 főre becsülhetjük, a Szécsényben, 1552-1557 közötti években, letelepedett törökök számát, sőt ehhez a számhoz még valakiket hozzá is lehet számítani. Ezt az adatolatlan török népcsoportot, a korabeli bosnyákok, „moszalih", a horvátok, „deka", s a törökök, pedig, „musalih" néven nevezte meg. Azok az önkéntesek voltak, akik a szandzsákbégek udvarához, vagy a szpáhi testületek tagjaihoz csatlakoztak és javadalombirtok kiosztásra vártak, s ezért őket magyarul, „várományosoknak", lehetne nevezni. Ezek a deliák, a valóságban az elhaltak és az elfogottak helyére álltak be, s amolyan tartalékos katonai keretet jelentettek. Szécsény, tehát az Iszlám világ egyik legnyugatibb végváraként, feltehetőleg 600 főnél is valamivel több török népességet fogadott magába. Szécsény befogadóképessége, 1552 előtt, ezért mintegy 1000 fő körül járhatott. A szécsényi magyarok és a törökök, területi elhelyezkedése, úgy oszlott meg, hogy a várban, a Ferences kolostorban és környékén a törökök és a város keleti, korábban Újvárosnak nevezett falon kívüli részén, pedig a magyarok laktak. Erre utal Szécsény legrégebbi ismert lakosságnévsora, az 1551. évi bordézsma jegyzék, amit Pálmány Béla közlésében ismerünk. E jegyzék szerint a vár lakónegyedében 10 szőlős gazda névszerinti összehasonlítása, közül kettő nevét mutatja az 1554. évi török összeírás is. Az Újvárosban 26 szőlős gazdából 8-can, s a Farkasfalva nevű nyugati külvárosban, pedig 16 szőlős gazda közül, csak öten, 1554-ben, is azonosíthatók. 21 Szécsény mellett, szereplő városok közül: Losoncon ugyanekkor mintegy 1300 fős, s Rimaszombatban, pedig 1800 fős népesség számítható ki. A szécsényi szandzsák területén élő népességet, Maksay 14
