Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A bányászati nyersanyagkutatás (barnakőszén és lignit) és a bányaművelés története Nógrád megyében a 19–20. században

jogának visszaállítását. Mint írta: „...annál inkább haladunk az igazi szabadság terén, minél jobban tiszteljük a tulajdont és mindenkinek törvényes jogát." A társulatok egész sora töltött be úttörő szerepet a hazai kőszénbányászatban és mindannyian a vásárolt földbirtok jogán szerezték meg szerződésekkel a kőszénkitermelés lehetőségét. A pillanatnyi haszonra törő „corrapt egyének" kezére jutott szénvagyon helyett, „ezen országos nagy kincset inkább nemzetünknek, a földbirtokosságnak akarom fenntartani, mitsem mások kezére ingyen játszani". A küzdelem végül a birtokosok győzelmével végződött, a szén a birtok elidegeníthetetlen tartozékát képezte, a bányatársulatoknak meg kellett azt váltani, hacsak nem volt maga is földbirtokos. A kiegyezéshez hasonlóan, mely a magyar nemzeti függetlenség kérdésének felemás megoldásával mintául szolgált, a tőkés fejlődés döntő szükségletét a polgári fejlődés biztosításával ugyan megoldotta, de a feudális maradványokat megőrizte. Zemlinszky szavaival: „...hogy a földbirtokosi jog csonkítása nélkül, s a bányavagyon nemzeti jellegének lehetős megőrzése mellett megindíttassék szabadverseny a kőszénbányászat terén, s a jelen szabályos bányaadón enyhítvén, a szükséges tőkék is ahhoz vonattassanak". A kapitalista fellendülést Európa szerte kisérő alapítási, un. gründolási láz elsősorban a hitelintézetekre irányult. A külföldi tőke behatolása a magyar gazdasági életbe a kiegyezést követően nagy léptekkel haladt előre, kibontakozott a bankarisztokrácia, a gyárak, bányák számának emelkedése is ezzel az alapítási lendülettel függött össze. Az ipari vállalatokat alapító pénztőke termelő tőkévé vált, egyre másra jelentek meg az ismert szénterületeken. A szabad kutatások száma rohamosan emelkedett, bár automatikusan nem jelentett minden esetben bányanyitási ill. komoly kutatási szándékot. Gyakran jogcím alapján, a területnek zárolása volt a cél a konkurrens társulatok elöl. A magyarországi, de joggal mondható, hogy a nógrádi kőszénkincs kiaknázásában a polgári átalakulás folyamata jelentős lökést adott. Az osztrák Rothschild-ház vállalkozásai monopolizálták a közlekedést (Osztrák Allamvasúti Társaság, Első Dunagózhajózási Társaság) és ezzel vezető szerepre tettek szert a szénbányászatban is. Ugyanekkor több uradalmi, vagy vállalkozói bánya a kitermelt szenet csupán a saját üzemében használta fel (malom, szeszfőzde, cukorgyár, olvasztó) részben a szén gyenge minősége miatt, részben pedig azért, mert csak 1868 után lép be a vasút és az ipar erőteljesen a bányászat megrendelői és felhasználói sorába. A hazai szénbányászat fejlődésében a vasútépítkezések hozták meg azt a korszakot, melyben a nógrádi szénbányászat is megjelent az ipar térképén. Ekkor indultak virágzásnak a salgótarjáni mellett az ajkai, a zsilvölgyi szénbányák. A nagybirtok azonban nem mondott le a szén hasznáról. 1884-ben a földbirtokkal rendelkező bányvállalkozók is a szén szabaddá tétele mellett foglatak állást a fejlődő ipar érdekében. A földtulajdonosok a birtok szenét csak kártalanítás ellenében voltak hajlandók átadni, amit a bányavállalatok nem fogadtak el,mivel a szénárak áthárításának következményei beláthatatlanok voltak. A megyénkben is tevékenykedő Andreich János bányamérnök, bányászati szakíró így fogalmazott 1894-ben a szénbányászat kialakulásának jellegzetességeit feltáró munkájában: „... Minden kezdő bányászat részben pénzhiány miatt, részben pedig azért, mivel tisztjei a geológiai viszonyokkal teljesen tisztában nincsenek, többnyire pedig azért, hogy úgy maga magát, mint a szénbirtokost illetve a szén termelésére nézve a vállalkozó várakozását anyagi tekintetben kielégítse, ott kezdi a szenet felkutatni s kiaknázni, ahol akkor a legolcsóbb úton hozzájuthat." Lényeges gondolatok ezek, mivel a későbbiekben, kutatásaink alapján igazolni látszanak a megyei szénbányászat kezdeti időszakának oly gyakran jellemző rablógazdálkodásra utaló mozzanatai. Tudjuk azt is, hogy a szén kiaknázására készített tervek költségesek voltak és éppen ezért megvalósíthatatlanok is a megfelelő tőke hiányában. Az első vállalkozók ezért kénytelenek voltak a környéken kibúvásokból megismert teleprészeket felkutatni és fejteni, aminek következtében a szén minőségét, fűtőértékét hitelesen nem lehetett meghatározni. Sok esetben a bányászat megindulásának gátjává illetve bontakozó fejlődésének időleges lassítójává vált a lehangoló szakvélemény ismerete. Idézzük ismét Andreichef. „... Legnagyobb sajnálatomra kellett azonban tapasztalnom, hogy hazánk amaz helyein, hol még ez ideig szénbányák vagy egyáltalában bányák nem léteztek, olyan egyének vannak mint úttörők és vezetők alkalmazva, kik ama nagy és alapos szakképzettséget kívánó állásra a szakképzettség teljes hiánya miatt semminemű hivatottsággal és rátermettséggel nem bimak, s kik a reájuk bízott állást úgy a hogy betöltik ugyan, de úgy a vállalkozóval, mint a néppel szemben tökéletlenségük miatt szomorú szerepet játszanak". A század utolsó két évtizedében az 1873-79-es gazdasági válság után az ipar technikai fejlődése az 1880-as évektől számítható, az állami ipartámogatás megjelenésével. A nógrádi szénbányák döntően ek144