Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)
Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A bányászati nyersanyagkutatás (barnakőszén és lignit) és a bányaművelés története Nógrád megyében a 19–20. században
kor három nagy társaság: a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. (1868), az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. (1881), valamint a Salgótarjáni Vasfinomító Társulatból (1868) fúzió után keletkezett Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.(1881) kezében voltEzek a tőkeerős vállalkozások banki támogatással újabb és újabb szénterületek megszerzésével egymás után nyitották meg kőszénbányáikat. A nógrádi bányavállalatok közül az SKB Rt. bekapcsolódott a két világháború között az ország elektromos energiaellátásába is. Távvezetékeket,villanytelepeket.erőműveket építettek,villamossági vállalatokat hoztak létre, részt vettek minden olyan vállalkozásban, mely a kitermelt szén ipari felhasználását, fogyasztását előmozdította. A kisebb vállalatok közül ilyen irányban fejlődött a kérdéses időpontban még Hevesmegyéhez tartozó Nagybátony-Ujlaki Egyesült Iparművek Rt. (1928), melynek elsődleges szénbányászati jellege vitatható. A kispénzű emberek eközben pedig olyan területre szorultak vissza a konjukturális időszakban, amely a közép és nagyüzemi jelleggel bíró bányászat számára csak tehertételt jelentett. Nekik maradtak a leggyengébb kelóriájú, geológiailag legnehezebb szénlelőhelyek, általában a telepek kiékelodési határában. A kis bányák lassú felszámolása törvényszerű volt, mivel a felszíni kibúvások egyébként is gyenge szene elfogyott, a mélyebben fekvő és ezért komolyabb technikai felkészültséget és tudást igénylő széntelepek kiaknázására tőkehiány következtében nem tudtak vállalkozni. A nagyvállalatok felhagyott területein próbáltak ismételt újranyitással, csekélyke eredményt felmutatni. Nógrád megye földjének mélyét különösen a trianoni békeszerződés után, az erősen megváltozott körülmények között, az újabban kialakuló konjuktúra hatására kezdték az első gründolási időszakhoz hasonlóan fúrni, ásni és kutatni a dombok, vízmosta árkok, völgyelések már egy évszázaddal ezelőtt átkutatott oldalaiban az elhivatott vállalkozók. Főleg a régen felhagyott bányák területén tűntek fel, ahol a korábbi kutatások alapján új szénkészletek feltárását lehetett remélni. Kedvező volt a helyzet ott, ahol a természetes szénkibúvás, táró, vagy rövid lejtősakna bányászatra nyújtott kilátást. Mindezt tették azért, mert az országnak a monarchia önálló gazdasági rendszeréből kiszakadva új feltételek között kellett gazdasági életét helyreállítani. így érthető meg, hogy ezekben az évtizedekben nemcsak a „fekete gyémánt", hanem az éppenhogy csak barnának nevezhető szén és lignit is a felfokozott érdeklődés középpontjába került. A szénszUkséglet kielégítésére ekkor keletkeztek a viszonylag kis jelentőségű, szinte tőkenélküli, rossz és csekély szénvagyonnal rendelkező bányavállalatok a nógrádi polgári középosztály: kereskedők, malombérlők, ipari és építési vállalkozók, értelmiségi foglalkozásúak (tanárok, tisztviselők, orvosok, ügyvédek stb.) valamint a közép és kisbirtokosok vállalkozásaiként nemegyszer olyan anyagi erőtlenséggel és technikai felkészületlenséggel, amely semmivel sem volt különb az egy évszázaddal előtti állapotoktól. Ez a jelenség különösen a nógrádi széntelepek nyugati és délnyugati részén követhető nyomon, ahol a geológiai adottságoknál fogva nagyobb távolságra, lencséket képezve ékelődtek ki, de helyenként teljesen hiányoznak is a széntelepek. A szeszélyes előfordulás mellett a már említett szénkereslet állandó kielégítésére a széntelepek több ponton való feltárása következett be magános vállalkozások keretében. Míg a kőszéntermelés 1923-ban már utóiérte a háború előtti utolsó békeévet, a bányamunka gépesítése azonban lassan haladt, termelőképességük szintje alacsony maradt. A szénkonjuktúra nem tartott sokáig, a bányák katonai felügyelete, az Országos Árvizsgáló Bizottság és a Szénelosztó Bizottság 1924-ben megszűnt, a verseny a bányavállalatok között kiéleződött. Infláció, korona-árfolyam zuhanás 1924-ben megállt, de a pénzügyi stabilizáció gazdasági megrázkódtatást okozott. Az autonóm vámtarifa kaput nyitott a külföldi szénbehozatalnak, ami maga után vonta a minőségi széntermelés igényét. Szénmosók, osztályozók, brikettgyárak létesítésével, a termelés saját felhasználású hasznosítására törekedtek a bányavállalatok. A második világháború előtt és alatt a haditermelés szükséglete miatt fordult ismét a már régebben felfedezett, de csak újabban felnyitott lelőhelyek felé az érdeklődés mind a nagyvállalatok mind a kis érdekcsoportok részéről. Megint feltűntek a kutatók, geológusok, bányamérnökök és eredményes munkálkodásuk révén újabb és újabb bányák (tárók, lejtősaknák, aknák) nyíltak. A SZÉNMEDENCE BÁNYÁSZATÁNAK MUNKAERŐ KÉRDÉSE Megyénk bányászatának sorsa mind a kutatások mind a gyakorlati bányaművelés tekintetében hasonló az országoshoz, de a fejlődése szempontjából eltérő jelenségeket mutatott fel. Míg a jóval előnyösebb adottságokkal rendelkező területeken a hazai szénbányászatunk termelése kisebb megszakításokkal mai napig folyik, vele szemben megyénk az állandó kutatás-feltárás és felhagyás, azaz a vándorbányászat tipikus területe volt. „Mert nálunk munkástörzsről szó sincs. Mi nem gyermekkorától 145