Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)
Tanulmányok - Történelem - Vass Előd: A szécsényi szandzsák 1554. évi adóösszeírása
Helységek birtokok Tizedadót, Átalányadót fizető helységek száma összesen Városok: 3 3 Falvak: 137 52 189 Puszták: 3 3 Templomok: 29 Malmok: 44 44 Halastó: 1 1 Külső birtokok: 43 43 1.Táblázat: A szécsényi szandzsák helységeinek 1554. évi települési jogállása és adóztatási jellege. Az 1554. évben az új szécsényi szandzsák területén, 192 lakott helységben mintegy 30 templom működött és az ott lakók 3 pusztán, 44 malomban, 1 halastón és 43 külső (extraneus-) szántó,- szőlő,- és rét birtokon gazdálkodást folytattak. A külső gazdálkodókat nem ismerjük, de feltételezzük, hogy többségükben az összeírt falvak lakói közül kerültek ki. A települések külső képét meghatározták és minősíthető jellegét adták, az u.n. épített létesítmények: templom, malomház, nagy halastó, s az „extraneus,,- szőlők, szántók és rétek a maguk gazdasági építményeivel. Az összeírt papok száma 28 volt, de tudjuk az összeírásból, hogy Rimaszonbaton két templomra négy papot, és Losoncon egy templomra két papot vettek számításba. így a 192 helységben cca. 30 működő templomot tételezhetünk fel. Egy működő templomra mintegy 6-7 lakott helység esik. A malmok összeírt száma 44, amelyeket a 192 lakott helység tartotta el. Az egyes malmok feljegyzéseiben megkülönböztetést tehetünk két szempont szerint: "...akié a malom és akihez tartoznak a molnárok...". A malmok török adóztatásáról, az összeírásunkban történt feljegyzések alapján, megkülönböztethetjük, a molnárok működésének jogviszonyát: vagy konvenciós magyar földesúri alkalmazott volt, vagy vállalkozó haszonbérlő. Az előbbi esetben a mester konvenciós szántóföldet is kapott, míg az utóbbi esetben jövedelme után készpénz fizetésére kötelezett volt. 13 . Az egyetlen feljegyzett nagy halastó, a „kálnói tó'Volt. A fejadó kivetésére megállapított adóegység vagyoni kategóriája a 300 akcse, azaz 6 magyar Ft önálló jövedelemmel és ingatlannal rendelkező „hane" (jelentése: ház, család, háztartás egyaránt) volt. A török adórovó igy falvanként a vélelmezett háztartásfőket vette nyilvántartásba. Az adófizetők (hane-) száma, tehát a feltehetőleg gazdaságilag működő falusi háztartások számával azonosítható, ezért a szécsényi szandzsák területén 1554-ben összeírt helységek adófizető (hane-) számai, ezen helységek egymás közötti nagyságrendjének arányosítható megoszlását tükrözi. Helységek hane-számai Helységek abszolútszámai Helységek százalékos arányai 1-10: 135 71,25 % 11-20: 50 26,00% 21 - 30. 4 2,14% 31 - 40: 1 0,53% 41 - 80: 1 0,53% 81 -200: 1 0,53 % összesen: 192 100% 2.Táblázat: A szécsényi szandzsák lakott helységeinek megoszlása az 1554. évi adófizető (hane-) számok alapján. Az 1554-ben összeírt 192 lakott helység közül török részre adófizető (hane-) száma alapján: 135 helység, az összesen 71,25 %-a 10 háztartásnál kisebb volt. A következő nagyságrendű kategóriába a 11-20 háztartás közötti számba eső 50 helység az összes település 26 %-át tette ki. A legváltozatosabban a 21-30 háztartások közötti számba szereplő 4 helység, az összes település 2,14 %-a helyzete alakult, mivel itt Divényváralja esetében a feljegyzett 20 adófizető (hane) száma mellett a 43 családfő 12
