Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Balogh Zoltán: Honismertető törekvések – a várossá fejlődő Salgótarján idegenforgalmi élete

Lássuk tehát, milyen is volt valójában ez a csinosodó fejlett iparral és kereskedelemmel, jóhírű szállodákkal rendelkező Salgótarján. Az idegenforgalom szempontjából oly fontos közlekedési viszonyokat tekintve Salgótarján Budapesttől 127 km-re, az egykori Hatvan-Ruttkai vasúti fővonalon fekszik. Salgótarjánból Budapestre két gyors és három személyvonat közlekedett, amíg 1941-ben nem csökkentették a vonatokat. A személyvonat 4 óra, a gyors átlagban 2,5 alatt tette meg a két város közti távot. 1929 óta MAVART-járatok közlekedtek Salgótarjánból Szécsényen át Balassagyarmatra, később pedig megindult Salgótarján és Ózd között az autóbusz-forgalom Kisterenye érintésével. Különleges közlekedési eszköznek számítottak az iparvasutak, amelyek a környező bányatelepekre vittek, és a fogaskerekű vasút, amely a RMSTV Rt. salgói bányatelepére vezetett. Mindkét lehetőséget a vállalatok igazgatósága engedélyével lehetett igénybe venni. A fogaskerekű a Salgó vára alatt tartott ünnepségek: mint Petőfi centenárium, MKE 60. évforduló, Salgói Menedékház avatása idején tett nagy szolgálatot.

13 Mindemellett az idegenforgalom szempontjából igen lényeges tényező a vendéglátóipar és a kereskedelem fejlettsége; az idegenek olcsó és kényelmes elhelyezéséről, ellátásáról és szórakozásáról való gondoskodás. Salgótarján négy szállodájában, a központban lévő Pannónia, Bristol és Nemzeti, valamint a nagyállomásnál lévő Badacsony szállodákban 64 vendég szállhatott meg naponkénti 1,60-4,50 pengő áron. Tehát igen nagy gondot okozott volna annak a 250 vendéglősnek az elhelyezése, akik pl. a Magyar Szállodások és Vendéglősök és Kocsmárosok országos Szövetsége kongresszusára összegyűltek, ha időközben nem nyitják meg a salgói menedékházat, ül. ha a nagyvállalatok nem bocsátották volna rendelkezésre vendégotthonaikat, cserkészszállójukat. E lehetőségek kimerülte után nem volt más lehetőség, mint magánházaknál biztosítani szállást. Ami jól felfogott érdeke is volt a város polgárságának, hiszen így dolgozhatott együtt az idegenforgalom fejlesztésén minden polgár, akinek nem volt közömbös Salgótarján jóhíre - írta a város aljegyzője a kongresszus teendőivel kapcsolatban. Nem volt könnyű a hivatalnak a fizetővendéglátás megszervezése. Amíg 1933-ban 30-50 pengő közötti áron 40 bútorozott szoba volt kiadó, 1937-ben arról keseregnek, hogy a fizetővendégek befogadására alkalmas lakások, bútorozott szobák bejelentését a lakosság a hírlapi felhívás ellenére sem teljesítette. A Salgói menedékház 52 vendéget, az Acélgyári Cserkész szálló 50, az SKBRT és a RIMA vendégotthona 10 és 11, a városházi diákszálló 10 vendéget tudott fogadni. A pensio árak átlagban 4,5-6 pengő között mozogtak. A salgótarjáni szállodai viszonyokat jellemzi, hogy a város legelitebb szállodájában, a gőzfűtéssel és villanyvilágítással rendelkező Pannoniában sem folyóvíz, sem WC nem volt. Az összes szállók közül 6 helyen fűtöttek szénkályhával, 2 helyen központi és 1 helyen gőzfűtés volt.

14 A korabeli fizetésekhez viszonyítva az étkezésről nem mondhatni, hogy olcsó volt. Egy 1940-es kimutatás szerint a Nemzetiben egy borjúcomb 1,60, a bécsi szelet a Badacsonyban is 1,60 pengőbe került. A szállodai éttermek mellett a város különböző pontjain 15 vendéglős állt a vendégek rendelkezésére. A város 25 kocsmájában a Kohn Lipót cég konyakján és likőrkülönlegességein felül frissen csapolt Dreher vagy palackozott Korona sört vagy tájjellegű, főként Gyöngyös és Eger-vidéki borokat fogyaszthattak. Aki megéhezett a vendéglőkben borjúsültet, borjúpörköltet ehetett, vagy megkóstolhatta Jóvári Mihály legendás kispörköltjét. A desszertet kedvelők a jónevű Duda és Elszner cukrászdákban fagylaltozhattak. Szórakozási lehetőséget elsősorban a műkedvelő előadások, kultúrestek vagy táncestélyek jelentettek. A nyári idényben 6 héten át színház vendégeskedett, valamint az Apolló mozi állandó előadásai kelthették fel a figyelmet. A mulatni vágyó közönséget a szállodák éttermeiben és kávéházaiban jazz és cigányzene szórakoztatta, és aki mélyre nyúlt a zsebébe, 12,80 pengőért közben a népszerű Törley és Littke pezsgőket kortyolgathatta. A vendéglősök elsősorban cigányzenével, de kitűnő konyhájukkal is csalogatták a kikapcsolódást keresőket.

1 Nem lehetett különösebb panaszuk a látogatóknak Salgótarján kereskedelmére sem. Bár az üzletek többsége a Fő utca és környékére összpontosult, jutott azért a bányatelepekre is 1-2 vegyeskereskedő s természetesen elmaradhatatlan volt a kocsma is. A Pécskő utcában pl. 6 fűszerbolt, 4 hentesüzlet, 2 pékség, 3 kocsma és 1 vendéglő volt, de eltartott az utca, cipészt, lakatost, bádogost, szabót, festőt, fodrászt is. A szintén a Fő utcáról nyíló Menház utcában 3 ven90