Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Balogh Zoltán: Honismertető törekvések – a várossá fejlődő Salgótarján idegenforgalmi élete

moskő várával, valamint a Karancs-Medves-hegység vadregényes tájaival. A várossá válás után a Petőfi centenárium volt az első olyan esemény, ahol Salgó vára alatt Pékár Gyula, a Petőfi Társaság elnöke emléktáblát avatott a költő emlékére. Förster Kálmán polgármester emlékirataiban több ezres tömegről emlékezett meg az avatás kapcsán. Ezzel kezdetét vette a Salgó vári ünnepségek sorozata. 1924-ben a Magyar Turista Szövetség tartotta itt vándorgyűlését. Még 1933-ban, Bodzáskút forrásfoglalásával született meg a MKE Salgótarjáni Osztálya vezetősége fejében, hogy itt „egy megfelelő jól felszerelt turista menedékházat lehetne építeni, amely a mindenképpen alkalmas kör - esetleg csillagtúrák kiinduló pontjául szolgálhatna és így Salgótarján elismerten szép vidékét - a budapesti és vidéki turisták révén is - belevonná hazánk idegenforgalmi vérkeringésébe!" A menedékház egyben „kiindulója is egy jövőbeni hatalmas idegenforgalmi fejlődésnek" vélte a meghívó kommentálója a helyi lapban. A menedékház avatására, amely a Magyar Turista Szövetség (MTSZ) 1935. évi vándorgyűlésével volt egybekötve mintegy 1000 utas érkezett a filléres gyorssal. A vándorgyűlés megnyitójában Zsitvay Tibor a MTSZ védelnöke szólt a turistaság feladatairól. Kiemelte, hogy az összejövetelek egyik célja, hogy a turistaeszme segítségével „a régi hűséget az elszakított területekkel ébren tartsák." Szavai összecsengenek dr. Prém Lórándnak az OTT főtitkárának a MTSZ 1933. évi jubileumi vándorgyűlésén szintén Salgó vára alatt tartott előadásával. Addig, amíg külföldön a turistáskodás kedvtelés, szórakozás és a külföldi turistamozgalmak magukon viselik az öncélúság szempontjait, a hazai turistaság összefonódott a magyar nemzeti élettel annak egészségügyi, nevelésügyi, kulturális, honvédelmi és gazdasági vonatkozásaival. Feladata a hazai turistaságnak a lelki nevelés, az egyén kiművelése, az általános kultúra terjesztése, az idegenforgalom fejlesztése. A turistáskodás egyben előkészítője a belföldi vándorforgalomnak. Mindenek felett a magyar igazságot, a hazai földet „az osztatlan és megcsonkítatlan Magyarországnak szebb jövőjét" szolgálni. Az 1933. év igazi idegenforgalmi eseményét a gödöllői cserkész jamboree alkalmából különvonattal Salgótarjánba érkező külföldi cserkészek látogatása jelentette. Augusztus 7-én 225 lengyel és 200 francia, 11-én 50 angol, 50 román, 50 jugoszláv, 50 osztrák, 55 svéd és 50 holland cserkész vette birtokba Salgótarjánt. (Ennyi idegen legutoljára még a Tanácsköztársaság honvédő harcai során fordulhatott meg itt.) Úgy látszik, a cserkész jamboree külföldi vendégei, valamint a MTSZ jubiláris vándorgyűlése és a MKE Salgótarjáni Osztálya 10 éves fennállását köszöntő ünnepségek nyomán megpezsdült Salgótarján idegenforgalmi élete.

11 Ennek újabb bizonyítéka a cserkész találkozó után egy hónappal, szeptemberben, valószínűleg Horváth László - ekkor mint szerkesztőbizottsági tag - a későbbi városi idegenforgalmi hivatal vezetője, tollából a helyi lapban megjelent cikk. Horváth rámutatott az idegenforgalom gazdasági jelentőségére, részletes és intézményes idegenforgalmi törvény megalkotását javasolta. Felvetette a főváros és vidék idegenforgalmi aránytalanságának problémáját, és mindezt adatokkal támasztotta alá. Eszerint 1931-ben 26 millió pengőt hozott a külföldiekből származó idegenforgalom, de a 26 millióból 23,9 millió Budapestre esett, a fennmaradó 2,1 millió jutott csak összesen a vidékre! A gondolatot továbbfejlesztve és már Salgótarjánra vonatkoztatva, a helyi újság 1934. évi egyik tavaszi számában már a város idegenforgalmi gócponttá fejlesztésének ötlete is felmerült. A cikk írója a turisták és a filléres gyorsok révén egyre inkább divatba jövő és közgazdasági szerepénél egyre nagyobb szerephez jutó Salgótarján idegenforgalmi gócponttá fejlesztését sürgeti, sőt legszebb álmaiban már látni is véli a lapok címoldalán a „Salgótarján, a kedvelt üdülő, kiránduló és szórakozó hely" kolumnáit. „Salgótarján csinosodó arcával, fejlett iparával és kereskedelmével, jóhírű szállodáival, polgárai áldozatos erőfeszítéseivel bizonyságot tett arról, hogy még mindig nagyobb fejlődési fokra törekszik. Portáiról falusi szemétdombjait eltávolította, külsejét járdával, csatornával, utcakövezéssel, tiszta magán és középületeivel már rendbe hozta, s így megteremtette az egészséges élet első feltételét. Most már jöhet a többi: Salgótarján a kedvelt üdülő, kiránduló és szórakozó hely. Hisz fekvése, természeti adottságai erre bizonyítékul szolgálnak".

12 89