Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)
Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öbölösüveggyár II.
XVII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1991 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Szvircsek Ferenc A Salgótarjáni Öblösüveggyár II. A Salgótarjáni Palackgyár Rt. a tőkés gazdasági világválság éveiben (1929-1933) A salgótarjáni üveggyár történetének első része, az alapítástól 1928-ig tekintette át az üzem fejlődéstörténetét, tulajdonosváltozásait. Az 1923-as üzemszünet után 1926-tól a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. leányvállalataként, alapos felújítás után indult újra termelése. Az 1929-es év során a világ tőkés országaiban általános gazdasági válság jelentkezett: az év a hanyatlás szakasza volt, de az egyes országokban időben nem egyformán hatott, és természetesen nem kímélte a magyar üvegipart sem. A salgótarjáni üveggyárban az 1929-es évben még látszólag nem érződött a válság, csak előjelei mutatkoztak az általános piaci helyzet romlásának fokozódása kapcsán. A termelés az 1928-as eredményekhez képest 12%-al növekedett, az 1927-hez képest ez az arány 83%-os volt. A gyár termelésének hanyatlása 1930-ban kezdődött és 1933-ban érte el mélypontját. Az 1926 óta bekövetkezett termelésnövekedés újabb gazdasági intézkedéseket követelt a részvénytársaság igazgatósága részéről. Természetes dolog volt, hogy az egykori palackgyár erőteljes korszerűsítésével együtt emelkedett a gyári épületek, a termelési és egyéb gépi berendezések, valamint a lakótelep értéke is. A palackgyártás a 100%-os részarányról 75-80%-os részarányra, sőt kisebbre csökkent, bár volumenben növekedett. A fehérüveggyártás fokozta a munka és bérigényességet. Ezen tényezők miatt, valamint a forgótőke növelése érdekében a vállalat 1929. július 31-i közgyűlése a rendkívül alacsony alaptőkét 300 000 pengőről 1 000 000 pengőre emelte fel. 1 Mint a tanulmány I. részében már ismertettük, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. igazgatósága az előző években a fehérüveg termelés fokozását szolgáló új beruházásokat valósított meg, mellyel biztosítani kívánta a gyártás rentabilitását hosszabb évekre. A világgazdasági válságjelei azonban jelentkeztek, s ennek során a fogyasztópiac összeszűkülését különösen a zöldüvegüzem érezte meg, mivel a palackszükséglet a minimumra, 1929 novembere és 1931 évvége között az évi 7,2 millió kg-ról 4 millió kg-ra csökkent. Ezt a csökkentett mennyiséget a salgótarjáni zöldpalack gyártás kapacitása egyedül is képes lett volna kielégíteni. A többi gyárat azonban nem lett volna helyes teljesen leállítani, kiút a zöldüveggyártás csökkentése és helyette a fehérüvegtermelés fenntartása és esetleg szerényebb keretek közötti fejlesztése volt. A gyár vezetősége ezt az utóbbi lehetőséget választotta, s így a válságos éveket az 1929-es év pár hónapos termelési kiugrása után nagy vonalakban az 1928-as év megközelítő szintjén végig tartani tudta létszámban, a termelés viszonylagos rentabilitásával, s a fehérüveggyártás fejlesztésével. Az Owens automatát az új 30 m-es olvasztó felületű kádkemencéhez telepítették, amely az I. sz. kádkemence helyére épített 21 m-es olvasztófelületű fehér káddal volt hivatva, hogy a konjunkturális csúcsteljesítményt elérjék. A konjunktúra nem volt hosszú életű, rövidesen zuhanásszerű gazdasági depresszió követte, mintegy hat esztendőre megakadályozta az üzem fejlődését, melynek termelése az ország korlátozott felvevőképességéhez képest túlméretezett volt. Ez a tény az exporttevékenység elindítására sarkallta a vállalatot. Gyárvezetés a gazdasági válság éveiben 1929-ben az aránylag fiatal gyár gyártmányai közismertek és elterjedtek voltak, a magyar üvegiparban vezető szerepet vittek. A foglalkoztatás biztosítva volt, a termelési eszközöket kihasz67
