Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öbölösüveggyár II.

nálták, de mégis az üzem rentabilitása - a műszaki vezetés koncepciónélkülisége és tehetetlensége következtében - kockára volt téve. Az Rt. vezetősége úgy vélte, hogy csak radikális módon lehet rendet teremteni azáltal, hogy a gyár vezetőjét leváltják. A Siemens-gyár gráci üzemének főmérnökével léptek érintkezésbe, és miután műszaki szakképzettségét illetőleg a berlini Owensgépeket gyártó Schwartzkopff cégnél a legjobb információt szerezték be, kinevezték a gyár új vezetőjének. Az idős Seimetz Károly helyett a szintén német származású Kohl Oswald lett szeptember 1-től a gyár új műszaki igazgatója. Seimetz Károly végkielégítés után fiával, aki szintén mérnök volt, szeptember 30-án elhagyta a gyárat. Szenté László igazgató a helyén maradt.

3 Kohl a műszaki és felügyelő személyzetet szigorúan ellenőrizte és a gyengének minősített munkaerőt, akár szellemi, akár fizikai dolgozó volt, kíméletlenül elbocsátotta. A műszaki igazgató először is az Owens gépet hozatta rendbe Májunké Károly főgépész segítségével, majd reorganizálta a formaműhelyt és a gépműhelyt, valamint az energiaszolgáltató egységeket s rendezte a félautomata (kiko és prés) gépekkel kapcsolatos problémákat. E fontos gépészeti és egyéb műszaki feladatok megoldásában a fiatal Wiesinger (Jermendi) Károly mérnök nagy segítségére volt a műszaki igazgatónak. A rendbetétel során befedték az öblösüveg raktárakat, s mivel kevés volt a raktározási hely, a III. sz. kemence szortírozó helyiségét átalakították raktárnak. A szállítás megoldatlansága (gyáron belül) is régi gond volt, a vagonokat kézi erővel vontatták, ezért egy vagonvontató berendezést, valamint új fordítókorongot létesítettek az iparvágány egyidejű kibővítésével. Üzembe helyeztek egy kátránygyűjtő, valamint egy áramfejlesztő berendezést is. A csomagolás megoldására egy ideiglenes épületet fűthetővé alakították át. Az 1928-ban megkezdett új munkásház elkészült. Befejezték a IV. sz. kád hűtőberendezéseinek, valamint az új fazekaskemence és finomítóműhely munkálatait is. 1930-ban az új igazgató szakmai tevékenységét főleg a zöld üveget termelő Owens kemence és gép működése kötötte le. Az elhalálozott fehérüzem vezetője, Predl Károly helyére pedig új üzemvezetőt neveztek ki Künzl Ede személyében. A beruházások során fedett raktárbővítést végeztek a fehér üvegek elhelyezése érdekében, a beégetésnél nyersolaj helyett generátorgáz használatát vezették be. A munkáslétszám csökkentése érdekében az összes kéziformát lábnyomó szerkezettel látták el és ezzel elérték, hogy minden egyes munkafolyamatnál egy segédmunkás fölöslegessé vált. A csiszoltüveg raktárát kibővítették egy emelettel. Befejezték az Owenskád építését, a hűtőkemence kivételével, melyet csak akkor szándékoztak átépíteni, ha a kádat termelésre előkészítették. Elkészült ugyanakkor az I. sz. kemence, hozzá egy keverő és kötözőhelyiség épült. Az összes üveg-formát házilag állították elő. Az 1930-as évben a piac csökkent felvevőképessége mellett a gyári kintlévőségek rendkívül nehéz behajthatósága jellemezte a helyzetet. A válság 40 %-kal csökkentette a béreket, pedig kezdetben csak akkor kaptak munkásokat, ha magasabb bért fizettek a többi gyárhoz képest. A „schok" tarifáról ekkor tértek át a darabtarifára. A válság első jeleként az állam tulajdonát képező Parádi Üveggyár bérlője beszüntette a gyár termelését. A kereskedelmi minisztérium ekkor felszólította az üveggyárak vezetőit, hogy vegyék bérbe a parádi gyárat, mert másképp kénytelenek állami üzemként kezelni. Az üveggyárak - Salgótarjánnal egyetértésben - felajánlották, hogy az összes szakmunkást elhelyezik gyáraiknál, de végső javaslatként a ráfizetéses direkt bérlettel szemben a jelenlegi bérlőnek nyújtott kölcsönt is kilátásba helyezték.

6 Az 1931-es évben minden jel a válság további mélyülését mutatta a salgótarjáni gyár életében is. Ez a termelés és a létszám további apadásában, a beruházások, új építkezések teljes szüneteltetésében, az átlagbérek zuhanásában és az eladatlan készárú készletek növekedésében mutatkozott meg. A gyárvezetőségnek újból lépni kellett. Ennek nyomán súlyosbodott a munkásság létbizonytalansága. (Az 1930. év sztrájk után új akkord tarifákat állapítottak meg, és január 1-vel visszamenőleg minden egyes munkás teljesítményét megvizsgálták és osztályozták. Csakis a legjobbaknak bizonyult munkásokat tartották meg, a többieket mint „a gyenge anyagot kiselejtezték". 1931. június 6-val ezek után 71 munkásnak mondtak fel, és a többi mel68